Browsing tag: víz

Régi pillanatok új pillanatokban


Valahogy így jönnek. Egymás után, mégis néha egyszerre. Mintha új pillanatokban régi pillanatok lennének. Egy femme-domme esten vagyok. Szabályokból felhúzott falak védenek. Nem az én szabályaim, hanem az ő szabályaik. Szűkebb, mint amit én adtam volna meg, de tetszik ez a szűkösség. A high protocol térben a férfiak nem ülhetnek a bútorokra. Nem szólíthatják meg

A négy elem és a többi


Ma épp egy levelet írtam valakinek, amikor realizáltam, hogy: amikor aktív vagyok sokat, akkor úgy érzem, elveszítem magam amikor sokat vagyok egyedül, úgy érzem, elveszek magamban amikor ismerkedek, és közel engedek valakit, attól félek, hogy elvesztem magam Akkor esett le, hogy banyek, sokszor mennyire nagyon elveszve is érzem magam (és ez tök független attól mit

Szuper a fogkrém


Én: -Nekem nagyon bejön ez az új, indiai fogkrém, amit vettem. Pé: -Hát nem tudom. Én azért nem vettem volna indiai fogkrémet. Pé egy órával később: -Képzeld, most olvastam, hogy Indiában a vízben találtak egy szuperbaktériumot, amire nem hat semmi.

Ha hazajöttem


Anyu várt vissza engem. Írország várt vissza engem. Az öböl az ablakunk előtt is visszavárt. A kedvenc avokádós melegszendvicsemet eszem reggelente, tejeskávét iszom és bámulom a vizet, a hajókat és a sirályokat az ablakban. Most kicsit az otthoni életem ellentétét élem. Kirándulunk, hegyi túrákat teszünk, kagylót gyűjtünk a tengerparton, kacskaringós hegyi utakon autózunk, vásárolunk. Az

Blogzen


Folyik az élet. Megállíthatatlan. Néha csak lassan hömpölyög. Máskor becsapós örvények csalogatnak. Mostanában főleg nyugalmas a víz. Néha egészen áttetsző. Szinte le lehet látni a mélybe. Trükkös azért, mert ameddig tiszta a víz, minden sokkal közelebbinek látszik. Azt hiszed, hogy könnyen elérheted, csak ki kell nyújtanod a kezed, pedig nem. Ritkán érzem értelmét, hogy bármit

1 2 3 6

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.