Browsing tag: utazás

Egyszerűen csak menjünk. Vagy maradjunk.


Hová szeretnél menni? Nincs semmi elképzelésem, hogy hová szeretnék menni. Egyszerűen csak menjünk. Mondjuk arra, merre látunk. És amikor akarunk, akkor mondjuk forduljunk balra. Egyszerűen csak a felfedezés és az utazás kedvéért. És ha közben eltévedünk az is teljesen rendben lesz. Mehetünk így? Persze. Mehetünk. És megyünk. Megállunk egy varázslatos, tengerparti kisvárosban fish & chipset

Magammal viszem


Az egész életemet válogatom át most. Mit vigyek magammal, mit tartsak meg… Ahogy egyre-másra tűnnek el a tárgyak körülöttem, a lelkem is megkönnyebbül. Pedig szeretem őket. De jó érzés ez a szabadság most. Pedig tudom, hogy aztán majd nehéznek érzem majd, amikor mindaz, ami most tágul, elkezd szűkülni. Ugyanakkor fontos, hogy megmaradjon bennem ez az

Ott leszek


Gyönyörű volt a nap. Izgalmas és mozgalmas. És boldog voltam. Mégis éreztem a testemet, ahogy nyújtózásra, mozgásra, szabadságra vágyik, ahogy élni akar, együtt lenni, együtt tenni, együtt érezni. Ez kell a teljességemhez most. A jóni-tojásom meleg, ahogy a szívem elé tartom. Arra vágyom, hogy a szívem, a puncim, minden sejtem és az élet együtt rezeghessen,

Az ablakon túl


El akartam bújni egy könyvbe, de nem tudtam, mert a könyv, amibe el akartam bújni, valahol rólam is szólt. Voltak benne férfiak és nők és összetört szív pont négy évvel ezelőtt. Legközelebb talán kiscicákról kellene könyvet olvasnom, ahogy pamutgombolyagokat görgetnek mindenfelé oda és vissza. Csak attól félek, hogy azt túl hamar megunnám. Aztán néztem az

Majd


Azt mondtam neki: “Ide figyelj, Fifi! Jól figyelj! Vigyázz nagyon a gazdidra! Ne hagyd, hogy valami baja essen! Hét nap múlva jövök, vagyis hetet fogsz aludni addig a gazdival meg a Turbóval a nagy ágyban.” És komolyan mondom neki is, és tudom mennyire fog hiányozni. Ő meg csak boldogan csóválja a farkát, és próbálja megnyalni

Bundás


És ilyenkor a Fifinek is sütök saját bundás kenyeret, és azt kapja reggelire. Örül neki. Nagyobb darabokban adom oda neki, és boldogan szteppel, hogy jajdejó. Ma amúgy is jó napja van, mert süt a nap, mert a gazdik már játszottak vele egyet, mert kialudta magát, mivel én sem köhögtem végig az éjszakát. Azt még nem

Híd kísérlet


Ritkán veszek újságot. Elég jól elszörfölgetek a neten, és a legtöbb magazin árát jobb dolgokra is el tudom költeni (el is költöm). Mikor az anyuhoz mentem, a gép indulását elhalasztották három órával, ezért kénytelen voltam némi plusz olvasnivalót zsákmányolni a szerény keretemből. Így tettem szert az októberi GEO-ra, ami kifejezetten jó választás volt (szemben a

A már nem idegen


Sokat utaztunk mi ketten együtt, Pé meg én. Úttalan utakat tettünk meg helyekre, amik nincsenek a térképen, mégis léteznek. Helyekre, ahol még sohasem jártunk korábban, valahogy mégis megtaláltuk, amit kerestünk. Utaztunk bérelt autóval, tragaccsal, a Mazdával… Szlalomoztunk a vasárnapi, londoni környéki forgalomban a reptér felé, hogy aztán lekéssük az utolsó gépet. Beláthatatlan, ködös utakon kanyarogtunk

Itt nyugszik


Hűvös van. Megborzongat a szél. Végre egy kis hideg, már úgy hiányzott. Hiányzott a lágyan szemerkélő, simogatóan langyos eső is, ami miatt fel nem húznám az esernyőm, mert minden cseppjét akarom. Hiányzott a sült hal az ecetes sós krumplival, amit a tengert bámulva és nevetve eszünk. Mindig abban a kis büfében vesszük, mert ott a

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018

Nem vagy

May 10, 2018