Browsing tag: szerelem

Újra és újra és újra és…


Még egészen kora reggel volt. Alhattunk volna tovább, ehelyett inkább szerettük egymást. A bőre meleg, és olyan ragyogó. Ahogy simogatom, annyira él. Itt van. Most. Aztán a hasamra fekszem, és ő futtatja végig a kezét rajtam. Imádom a súlyát érezni, ahogy lassan rám fekszik. A bőre a bőrömön. A súlya jelen. És még többet akarok

A szerelem nem fájdalom


Időre volt szükségem, és arra hogy eltávolodjak. Kivontam magam az életemből még helyileg is. Dolgoztam sokat. Begubóztam. Szerettem magam, és megengedtem magamnak, hogy elfogadjam ezt a szeretetet. Sírtam egyedül sokat. Hagytam magam érezni. Hagytam, hogy átjárjon, hogy fájjon mindaz, amit nem kaptam és nem kapok meg. Aztán elkezdtem gyógyítani magam, ahogy azt mindig teszem, amikor

Defenceless


Én viszont vágyom a szerelemre. Minden mélységével, fájdalmával és szépségével, boldogságával és hogy ma, amikor jöttem hazafelé, egymás után megint vagy négyszer meghallgattam a Defencelesst Femme Schmidttől (az egyik kedvenc előadóm, és ennek a dalnak ez a legjobb feldolgozása szerintem). És hogy tökéletesen ilyen amikor szerelmes vagyok. És erre vágyom én. Volt idő, amikor aludt

Egyedül szeretni


Olyan hihetetlen érzés. Átélni a szerelmet. Egyedül. Teljesen egyedül. Egyszerűen csak vagy. És érzed, hogy a szíved hatalmas és nyitott. Érzed, ahogy átjár a szerelem. Áramlik. Meleg. Simogató. Lágy. Bárhová elér. Ma gyakran erről szólt a napom. Néha mintha lesből támadt volna. Máskor zenét szoktam hallgatni ilyenkor, de ma nem vittem magammal a headszetemet. Nem

A kincs, ami már nincs


Tegnap lefekvés előtt a jegyzeteimet nézegettem a kis füzetkémben, mert kerestem valamit. Akkor bukkantam rá a 2013-es évértékelőmre. Nem is emlékeztem rá, hogy mikor írtam le, azt persze sejtem, hogy miért. Elég sok perspektívából néztem át az életem. Arra a kérdésre, hogy kik gazdagították az életem 2013-ban, azt válaszoltam, hogy Pé, Fifi, Red és Édi.

De én nem tudtam szabad lenni akkor még


Emlékszem erre, úristen, de rég volt, egy másik életben. Felhívott telefonon, és akkor beszéltünk először. Pedig addig már sokat beszéltünk, csak nem úgy. Én pedig úgy, de úgy nem tudtam mit is csináljak, vagy mit ne. És sírtam majdnem, és nevettem majdnem, és összevissza habogtam én. Mondtam is neki, hogy ne haragudj, de most nem


“It is all about falling in love with yourself and sharing that love with someone who appreciates you, rather than looking for love to compensate for a self love deficit.”Eartha Kitt “Az a lényeg, hogy beleszeretsz magadba, és megosztod ezt a szerelmet valakivel, aki értékel téged, nem pedig az önértékelési problémáid kompenzációjaként keresel valakit.”  

És még


És v eszenkszünk. Mondjuk azon, hogy miért pont abban a megállóban szálljunk le. Azon, hogy úgy érzem, éppen nem törődik velem eléggé. Azon, hogy éppen úgy érzi nem törődöm vele eléggé. Vagy csak azért, mert a világ éppen nem olyan, mint amilyennek elképzeltük. Vagy azon pörgünk, hogy nem beszélünk. Duzzogunk is. Úgy nem beszélünk, hogy

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017