Browsing tag: szakítás

Az utolsó OM


Az volt az utolsó éjszaka, amit együtt töltöttünk. Az volt az utolsó OM. Az utolsó, amikor igazán közel voltunk. Nem akkor változott meg minden. Az már korábban volt. Mi pedig ott voltunk egy estére még egy kicsit a közelben, ugyanakkor már a távolban is. Omoztunk. Akkor már épült bennem az, hogy mit és hogyan akarok

Szerettem volna megemlékezni erről, mielőtt eltűnik a homályban


Több, mint egy év eltelt már azóta, hogy szakítottam vele. Kegyetlenül. Nem tudtam másképp, csak így. Úgy szakítottam ki magam belőle. És habár tudom, hogy a lezárás jó választás volt, az, ahogyan tettem, nem. És nemrég felhívtam, hogy bocsánatot kérjek tőle. Hogy elmondjam, azért tettem így, mert nem tudtam másképp, nem azért, mert ő ezt

A boldog jövő illúziója


Baráti beszélgetés volt közte és köztem. A pár hónapja történt szakításom volt a téma. Szomorú lett az arca. És azt mondta, hogy sajnálja. Én könnyedebben beszélek róla. Nem olyan, mint amihez az emberek egy szakítás után szoktak. És nem azért, mintha nem lenne szívem, vagy nem lennének érzéseim. Épp ellenkezőleg. Vannak, nagyon is szép számmal.

Itt is vagyok, és amott vagyok


Arról beszélgetünk, hogy egyedül vagyok, és hogy vége lett egy szépen induló kapcsolatomnak elég váratlanul . És azt mondja, hogy ő szereti, ha egy férfi megmondja, hogy mi volt a gondja vele… Erre én azt válaszoltam, hogy én meg nem érzem szükségét ennek. Legalábbis most már nem. Azt mondtam, hogy végig hitelesen és őszintén voltam

Pé fekszik az ágyban


Pé fekszik az ágyban. Félig hason, ahogy legtöbbször szokott. Egy párnát ölel át éppen. Az előbb még ott feküdtem mellette. Horkolt, én pedig elkezdtem simogatni a haját, és egyből halkabbra vette a horkolást, és olyan volt, mintha álmában dorombolt volna. Simogattam egy darabig még felkelés előtt. Ő csak nemrég feküdt le, én meg éppen ébredeztem.

A puding most éppen középen ízű. Más innen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Amim csak van

June 17, 2018

Sok mindent szoktam

June 6, 2018

Az igenek

May 26, 2018

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018