Az az igazság, hogy alapesetben nekem ehhez sok bátorságot kellett volna gyűjtenem, de most valahogy erre nem volt szükségem. Minden olyan könnyedén, mármár magától értetődően történt, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott fekszem középen és öten simogatnak (is).

Mellettem volt persze Pé. És ott volt a perverz macska (Pé nevezte el így a nőt) a párjával (akkor már hívjuk perverz fickónak). És ott volt az az édes nő az istenien ujjazó párjával, akikkel már nem először voltunk együtt. Először az édes nő feküdt középen. Valahogy annyira aranyosan és természetesen fekszik oda, hogy meg kell zabálni érte. Így aztán elkezdtem kóstolgatni őt, majd szépen lassan haladtam lefelé és egy időre meg is állapodtam a puncijánál.

Úgy tűnik, hogy ez nagyon tetszett a perverz fickónak, mert ő meg az én puncimmal kezdett el foglalkozni, és nagyon jó érzékkel csinálta. Aztán idővel (és valóban éppen ide volt) úgy döntött, hogy most már akkor megdug. Egyszerűen képtelen voltam így tovább puncit nyalni, mert egyrészt még többet kellett sóhajtoznom(nem tehetek róla), mint korábban, másrészt kezdett kikészülni a nyakam. Emberünk párja már korábban is eszméletlenül el volt ragadtatva a melleimtől, így aztán odajött, hogy közben a cickóimat kényeztesse. Hát mit mondjak, isteni volt. Az hogy van valaki, aki abban leli örömét, és teljesen arra figyel, hogy közben a melleimmel játsszon, az nem is lehet más.

Rémlik, hogy közben mintha pózt is váltottunk volna. Aztán úgy döntöttek, hogy közös erővel támogatnak az orgazmusom eléréseben. (Tök rendesek.:)) Istenien ujjazó emberünk: Akkor csináljuk úgy, mint a múltkor! Én meg elkezdtem gondolkodni, hogy hűha, hogy is volt az akkor, de ahogy belém nyúlt, már emlékeztem is. És több irányból is kaptam simogatást. Pé pedig odajött, hogy közben a szám se legyen üres. Hihetetlenül jól éreztem magam.

A perverz macska többször is invitált aztán, hogy menjünk át a nőgyógyászati székhez, de kijelentettem, hogy én szuperül érzem itt magam, nem megyek sehová. Akkor legalább kössük be a szemem vagy ilyesmi… Végül is kaptam egy törölközőt a szememre. Így “csak” éreztem a kezeket, simogatásokat, azt hogy valaki szétnyitja a puncim, hogy egy kemény, álló farok belém hatolhasson, és hogy ez a kéz aztán ott maradt hogy közben tovább simogasson vagy éppen “csak” még jobban kitárja az ajkaimat. Nem is tudja mekkora örömet szerzett vele.

Pében az egész éjszakából az maradt meg a leginkább, hogy most már elmondhatom magamról, hogy voltam egyszerre két nővel.:) Ő adta a simigangbang nevet is a kis csoportosulásnak.

Az igazság az, hogy ez olyasmi volt, amiről már nagyon régóta álmodoztunk Pével (sőt ennél durvább verziókról is), de még nem voltunk elég bátrak belevágni. Isteni volt ilyen nyitottnak lenni és elfogadni mindezt. Ugyanakkor egy kicsit ijesztő is. Még mindig félek magamtól. Félek attól, hogy hová jutok, hogy mit ismerek meg, mit fedezek fel. Pedig nem kellene, de akkor is így van. Akkor és ott nem féltem.  Akkor és ott könnyű voltam és nyitott és egy. És eszméletlen jó volt.

Örültem, amikor telefonált, hogy jönne, ha ez nekünk is megfelel. És már előre mosolyogtam magamban. Gyönyörű, új derékfűzőm van (abszolút illik egy ilyen praktikus hedonistához,  mint én vagyok), de nem vettem fel, mert ismerem az ízlését. Tudom, hogy a testem egyszerűen leigázza, és nem érheti nagyobb boldogság annál, mint hogy megmarkolhat vagy éppen simogathat, csókokkal boríthat, hozzám simulhat és így tovább. A bőröm, a tapintásom és a formáim úgy hatnak rá, mintha tökéletes ajzószer lennék.  (Na jó, érheti nagyobb boldogság, de most azzal nem foglalkozunk, egy párhuzamos, kéjenc univerzumban simogattatom magam éppen.)

Ó, és igazi kéjenc. Mondtam már? Egyszerűen imádnivaló, ahogy engem élvez. Ahogy a legkisebb örömből sem csinál titkot. Így tudtam már, hogy mit szeret és hogyan, így aztán ott vártam fehérneműben, a kis szatén papucsomban ahogy befordult az ajtón. Le is dermedt egy pillanatra, és olyan édes volt, ahogy ott  állt, kikerekedett szemmel, hogy legszívesebben azonnal  megzabáltam volna. De praktikus hedonista módra inkább beosztottam ezt a megzabálást, hogy kitartson egész délutánra. Vele szívesen játszanék olyat, hogy én vagyok a domináns. Gondolom ehhez van némi köze annak, hogy istennőnek tart.

Most nem fogom részletezni, hogy mi mindent csináltunk hármasban. Azt sem tudom megfogalmazni, hogy mennyire jól éreztük magunkat. Az utóbbi hetek nyomorúsága után ráadásul ez úgy kellett már nekünk, mint egy szippantásnyi tiszta levegő. (Nagyon.) És most meghaltam. Holnap mégis felébredek majd, és olyan izomlázam lesz majd, hogy most inkább bele sem gondolok. Kénytelen leszek az egész hétvégét az ágyban tölteni.

99%-ban szombaton jártunk klubba, de már egy ideje azon tipródtunk, hogy jó lenne egyszer szerdán menni. Talán mert még annak idején a szvingerezést egy szerda éjszakán kezdtük, valahogy pont a “kisebb lépték” miatt. És valahogy még mindig él bennünk az is, hogy a szerda az a nap, amikor több a szóló férfi (és mi elsősorban erre vagyunk már egy ideje hangolódva), pedig ma már ez egyáltalán nem így van. Szerdán például a nők voltak többségben: öt szóló hölgy is volt már mire odaértünk.

Az utóbbi időben nem nagyon voltunk sem klubban, és valahogy magánban sem történt semmi. Kicsit bizonytalanul indultam el, mert az az igazság, hogy én nem nagyon indulok be mások külsejére. Az agyak hoznak lázba (nem fizikailag). Gondolatok, perverziók, fantáziák, szándék, humor, személyiség… ezek tudják igazán felkelteni a figyelmem.  A klubban egy este alatt kevesebb a (de azért van) lehetőség, hogy ilyen szempontból igazán megmozgasson valaki.

Az este elég gyorsan elindult, és egyre többen lettünk. Meg is lepődtem. Nem vártam, hogy egy hétköznap éjszaka ötvenen is összejöhetünk. És valahogy annyira jó volt a társaság. Sok nyitott, vidám ember. Írhatnék a rúdtáncról, és a szimpi emberekről, de annyi minden van, hogy most erre “csak” ennyi hely jutott. Ezért elnézést kérek. Rég ismerkedtem és beszélgettem ennyi emberrel. Persze a dologban az is közrejátszott, hogy a Maciék megleptek engem és egy másik hölgyet egy-egy meglepi, szülinapi tortával (ő most először volt klubban, és annyira aranyos volt, ahogy izgult, és már előtte jót beszélgettünk). Soha nem volt még meglepi szülinapom, pedig mindig szerettem volna, így aztán eszméletlenül boldog voltam.:) Ráadásul ahogy körbekínálgattuk a tortát a társaságnak, mindenkitől öleléseket, mosolyokat, kedves érdeklődést kaptam. Teljesen meg voltam hatódva.:))) Bevallom, némi csókolózós, tapizós jelenet is bejátszott egy korábban kiszemelt férfival.

Rövidre rá Pével jakuzzizni mentünk. Némi lubickolás után az előbbi férfi megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzánk. Naná, hogy igent mondtunk. Így aztán ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

Mindkét oldalamon egy-egy engem markolászó férfivel, hát ez az, ami már iszonyúan hiányzott. Aztán persze nem csak a nyelveink játszottak (pont úgy csókolt, ahogy szeretem), és amikor az ujjai a puncimba csúsztak muszáj volt sóhajtoznom és nyöszörögnöm. Imádtam, ahogy közel hajolt, hogy ne maradjon le ezekről a hangokról. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire szeretem, ha ujjaznak, és ő tökéletesen csinálta. Élvezem, ahogy a bugyborékoló vízben könnyen emelgetem a csípőmet, mert olyan pózokat és íveket vehetek fel, amikről máskor csak álmodozhatok.

Javasolta, hogy üljek ki a jakuzzi szélére, hogy mélyebb ismerkedés céljából, amit viszont kénytelen voltam elutasítani, mivel ennyire bensőséges ismerkedés a jakuzziban nem engedélyezett (teljesen jogosan), de persze fent folytathatjuk, amit elkezdtünk. Kiszállás után, amikor zuhanyozni készültem, megkérdezte, hogy megmosdathat-e engem. Bele is egyeztünk, hogy naná. Alapos, testüregekre kiterjedő mosdatásban részesültem (ó, az a behajolás…). Mikor mondtuk, hogy akkor felmegyünk az emeletre, az emberünk még nem jöhetett, de azt mondta, hogy majd megkeres minket, meg hogy meg is talál. (Tényleg megtalált, de akkor már túl késő volt.)

Szóval mi emeletre fel. A felső, lépcső melletti résznél éppen nem volt senki, hát két nagy lepedő leterít, és már el is foglaltuk. Pével felváltva kényeztettük egymást, majd végül is az ő a hátán fekszik, én pedig térdelve szopom verzióra szavaztunk.

Ekkor mellénk telepedett egy “két férfi-egy hölgy” trió. Örültem, a simogató férfi kéznek és nyelvnek.

• Pé később: -Szurkoltam, hogy valami összejöjjön.
• Én: -Mivel mondta a csajszi, hogy ő két férfis kényeztetést szeretne, mert még nem volt része olyanban, ezért nem aktivizáltam magam.
• Pé: -Ja, én ezt nem hallottam.

Szóval örültem a kényeztetésnek, de nem másztam rá az emberünkre, aki némi hezitálás után úgy döntött, hogy tud ő kétfelé is figyelni (tényleg elég jól ment neki). Ekkora már mi is váltottunk. Maradtam térdelve, de a hármas felé fordultam, mert szerettük volna látni őket.  Pé pedig szépen, lassan belém nyomult.

A hármas férfi tagjának keze egyre lejjebb kalandozott, és mivel érzékelhetően élveztem ezt, ezért lassan eljutott a fenekemig, ott a szűk lyukacskáig, amit aztán kezelésbe vett, miközben a partnernője, akit egy másik férfi pumpált hátulról éppen őt szopta, Pé pedig engem dugott. Nem kellett sokat várni, hogy Pével egyszerre élvezzünk el. A “kis” extra simogatás után az emberünkkel is rövid csókolózásba kezdtünk, majd az ajkaimat a melleimre cseréltük (legalábbis az ő ajkai szempontjából, nem az orrom alatt két, bazinagy cickóval ülök itt éppen). Aztán nevettünk. Annyira könnyed, önfeledt nevetés volt. Ezekről mindig a gyerekkor tiszta, ártatlan nevetései jutnak eszembe. Örülni egymásnak. Örülni az életnek. Örülni a világnak.

Ekkor már köpött a Maci (a Tik-Takban a tévé maci szignálja jelzi, hogy lassan zárnak:)). Elindultunk lefelé, amikor is találkoztunk a jakuzzis barátunkkal, aki keresett, de a félhomályban nem talált minket. Bánom, hogy nem fogtam meg a kezét, nem tettem az élvezéstől lucskos puncimra. Bánom, hogy szokásunkhoz híven sokára mentünk fel az emeletre, mert szerdán sokkal korábban zár a klub, és jó lett volna még ejtőzni kicsit.

Megyünk megint. És szerdán.

1. Hiányos kommunikáció

Észrevételeim és tapasztalataim szerint ez leggyakoribb ok, ami problémákhoz vezet. Talán a neveltetésünk teszi, talán a bizonytalanságunk, de egyszerűen kényesebb témákról nem merünk beszélni. A szőrtelenítés, a szexuális beállítottság, a védekezés, a preferenciáink, a megélt kellemetlenségek, az egymással szembeni elvárások meg nem beszélése gyakran a félresiklás egyik leggyakoribb táptalaja. Közben pedig reménykedünk, hogy a partnerünk/partnereink anélkül is értenek és tudnak mindent, hogy azt valóban ki kellene mondanunk, pedig a legritkább esetben van ez valóban így.

Nekem ez volt az egyik legnagyobb lecke, amit a szvingerezés hozott az életembe. Rengeteget fejlődtem ezen a téren, de még mindig nem tartok ott, hogy valóban teljesen őszintén és nyitottan tudjak beszélni, pedig mindenkinek jobb lenne ez így. Pével meg tudom ezt tenni, de néha találkozom olyan szvingerező párokkal is, akiknél még egymást közt is sok a tabutéma. Innen nagyon nehéz olyan helyzetet teremteni, amiben biztos senki nem sérül. Ahhoz, hogy azt kapd, amit szeretnél, beszélned kell róla!

2.  Mindenki magából indul ki

Ez a hiba nem csak a szvingerezésben, de szinte az élet minden területén megnyilvánul. Gyakran előfordul, hogy valami nekünk teljesen természetes, miközben a másik véleménye és ízlése ettől egészen eltér. Azt gondoljuk, hogy amit mi szeretünk (és amit nem) az a “normális” hiszen ez él bennünk, biztosan mások is hozzánk hasonlóan éreznek/gondolkodnak. Amikor elkezdtem szvingerezésről álmodozni azt gondoltam, hogy ez ritka és nagyon perverz dolog. Amikor találtam egy szvingeres közösséget, akkor ennek pont az ellenkezőjét éreztem, hogy végre hasonló gondolkozású emberek közé kerültem. De az a helyzet, hogy ez csak részben van így. Attól, hogy nyitottak vagyunk a szvingerezésre, még nem vagyunk egyformák. Sőt minél több szvingeressel beszélek, minél többet tapasztalok, annál inkább látom a különbségeket.

A szvingerezés összeköt valamennyire, és alkothatunk közösséget is, de csak úgy, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk egyformák, hogy mások az elvárásaink, megéléseink és tapasztalataink.

Sőt ezt kiegészíteném még azzal is, hogy minden új partner, minden új helyzet, amivel találkozunk egészen új élményeket és érzéseket generál bennünk. Éppen kiismertünk egy réteget magunkból, és máris jön az alatta lévő. A szex (a két fős is, nemhogy a több szereplős) egyik legfontosabb eleme a kölcsönhatás. Márpedig ha van kölcsönhatás, akkor lehet változás, felismerés, meglepődés…

3. Bátran mondj nemet

Az évek során sok szvingeressel beszélgettem, és egy részük azt mondta, hogy volt már olyan együttlét, amit végül annak ellenére vállalt be, hogy igazából nem is akarta. Főleg kezdő szvingeresekkel fordul ez elő. Pedig soha nem szabadna megtörténnie. A szvingerezés (és minden, ami szex) legalapvetőbb szabálya, hogy az együttlétet minden résztvevőnek akarnia kell vagy nem szabadna létrejönnie. Nagyon szomorúnak találom, hogy ennek ellenére mégis megtörténik. Itt most nem fizikai erőszakról beszélek (legalábbis arról nincs tudomásom), hanem olyan helyzet kialakításáról, amiben legalább az egyik félnek aránytalanul nehéz nemet mondania.

Mi például soha nem mentünk szvingeres házibulikba, mert nem éreztük, hogy kellően semleges lenne a terep. Ha van egyfajta elvárt viselkedés, akkor annak aki amúgy nehezebben áll ki magáért máris vesztett ügye van. Ezért nem szoktam azt sem tanácsolni, hogy az első randi egyben szexrandi is legyen, mégpedig a másik lakásán. Nekem a klub mindig biztonságot adott.

Soha nem felejtem el, amikor Pével lementünk a DL jakuzzijába, ahol éppen nem volt senki. Két percre rá kábé négy szóló férfi jött utánunk. Én éppen csajos kedvemben voltam, hát azt mondtam, hogy “Bocsánat, de ma nem akarok szóló férfit, kifejezetten női társaságra vágyom”. És gond nélkül megértették. Nekem ez az emlék onnantól kezdve biztonságérzetet adott. Ha valamit nem akarsz, mondj határozottan nemet! Akkor is, ha cikinek érzed vagy ha mások erre negatívan reagálnak. A tested és a lelked a tiéd. Vigyázz rájuk!

Mindehhez hozzátenném persze, hogy én (lévén nagyrészt szubmisszív hajlamú vagyok) szeretem, ha nyomulnak rám, szeretem ha használnak, de fontos, hogy tudjam, mondhatok nemet, és mondjak is, ha úgy érzem, ezt kell tennem.

4. Kockázatok lebecsülése

Sok dolog sülhet el balul. Ott vannak például az egészségügyi kockázatok, amikre senki nem szeret gondolni. Úgy teszünk, mintha a betegségek a saját kis világunk láthatatlan határain nem tudnának betörni. Pedig sajnos be tudnak. Mindenkinél máshol van az optimum, hogy mennyi örömről hajlandó lemondani, hogy csökkentse a fertőzések kockázatát. Attól, hogy valaki azt hiszi érinthetetlen, még nem lesz az. A struccpolitika itt a legrosszabb megoldás, pedig nem csak a saját egészségünkkel játszunk, hanem minden partnerünk egészségével. A felelős döntéshez tájékozódni kell a veszélyekről, hogy azok ismeretében válasszuk ki a reálisan optimális megoldást.

“A pesszimista panaszkodik a széljárás miatt. Az optimista azt várja, hogy megváltozzon. A realista beállítja a vitorlákat.”

Az érzelmi sérülés veszélye is szintén fennáll. Ez lehet hogy “csak” egy rosszkor jött elutasítás, de az is előfordulhat, hogy pont azt az embert bántod meg, akit a legjobban szeretsz. Továbbra is azt vallom, hogy a szvingerezés érzelmi katalizátor. Ha valami fáj, akkor iszonyúan fáj. Éppen ezért iszonyúan fontos, hogy csípjünk fülön minden kicsit is negatív élményt vagy rossz érzést, amivel a szvingerezésnek köszönhetően találkozunk . A fülön csípés alatt nem azt értem, hogy söpörjük a szőnyeg alá, és akkor már el is tűnt, hanem hogy tudatosan foglalkozzunk vele. Ha úgy érezzük, hogy a másik viselkedése bántó, akkor azonnal szóljunk, és ne várjuk meg, amíg az elnyomni igyekezett feszültség egyszer csak kitör belőlünk.

5. Szánjuk időt egymásra (ez persze a párokat érinti)

A szvingerezés óriási élmény, de mindig “csak” ráadás, amolyan extra. Nem helyettesíti az együtt töltött minőségi időt, ami a párkapcsolat szempontjából nagyon is meghatározó, hiszen a pár egységének ez az egyik legfontosabb tápláléka.

Azt, amit a párunktól szeretnénk megkapni, nem adhatja meg nekünk egy szvingeres partner. Ha pedig úgy érezzük, hogy más kapta azt az odafigyelést, ami nekünk járna, akkor az biztos hogy vesztes helyzet. A pár akkor tud kifelé nyitni, ha a kapcsolat éppen stabil és mindenki egyensúlyban van. Ehhez fontos, hogy ne “csak” a szvingerezés jelentse a különleges, közös élményt.

6. Figyeljünk oda a változáskra

Ez a pont nagyban összefügg az előző kettővel, és főleg a kezdőket érinti. Amikor elkezdtünk szvingerezni majdhogynem hetente jártunk klubba, mert annyira fantasztikus élmény volt. Egy idő után majdhogynem rutin lett abból, hogy klubba jártunk. Már nem tudom, mi miatt tartottuk az első szünetet, de akkor tudatosodott bennem, hogy mennyire beszippantott minket a helyzet és az élmény. Egy kicsit hátra kellett lépni, meg kellett vizsgálni, hogy kell-e változtatni valamiben és ha igen, akkor miben. Kellett változtatni, mert mi is változtunk. A sok klubba járás után nagyobb igényünk lett a külön partnerkeresésre, mert egy kicsit másfajta élményre vágytunk. Aztán volt egy időszak, amikor minden visszafordul a klub irányába. Később belépett a BDSM is a képbe. Mostanában pedig nem annyira a két pár közti akció izgat, mint inkább a több férfis együttlétek.

Kétszer is tartottunk hosszabb szünetet, amikor úgy éreztük, hogy most le kell állnunk kicsit. Érdemes folyamatosan “monitorozni” az igényeket, hogy tudatosan mehessünk abba az irányba, ami éppen a legjobban izgat. Ettől persze még nyitottak lehetünk más élményekre is, de jó tudni, hogy mire érdemes koncentrálni.

7. A szvingerezés idealizálása

Nem minden szvingeres együttlétünk volt tökéletes. Ez az élet rendje. Valahogy nem mindenkinél tudható előre, hogy egy hullámhosszon leszünk-e. Ez senkinek sem a hibája, egyszerűen mások vagyunk. Attól, hogy a szvingerezésnek teret adunk és akár magánban, akár klubban keresgélünk még semmi garancia nincs arra, hogy frenetikus élményben lesz részünk. Minél több résztvevővel számolunk, annál nehezebb olyan partner(eke)t találni, akik mindenkinek bejönnek. A klubban néha akkor találtunk ilyen partnereket, amikor már a legkevésbé sem reménykedtünk abban, hogy összejöhet egy pazar többes.

Minél inkább kerestünk, annál kevésbé akadtunk megfelelő partnerre. Valahogy a klubban eleve nyitottabbak voltunk, hiszen igazából az aktuális élmény volt a lényeg, és valahogy ez a helyzetet megszabadította az elvárások sallangjától. De persze bennünk ott volt és még mindig ott van a vágy, hogy találjunk olyan partnert, akivel hébe-hóba találkozhatunk egy kis önfeledt szex erejéig (hiszen, így nagyobb az esélyünk  jobb együttlétekre, mintha “csak” várjuk, hogy összejöjjünk valakivel).

A legtöbb pár azonban nem csak szexpartnert, hanem gyakran egyben barátot is keres. Nagyon jól hangzik, hogy közös programokat szervezünk, amik ha éppen úgy tartja kedvünk és időnk, akár a hálóban is végződhetnek. De azt gondolom, hogy annak az esélye, hogy ez tényleg problémamentesen összejöjjön így, nagyon kevés. Nem lehetetlen, ismerek olyat, akinek ez bejött (igaz 1-2 év erejéig általában).

Tegyük fel, hogy találunk egy szimpatikus partnert vagy párt. Külsőben, elvárásban, temperamentumban pont olyanok, mint amit szerettünk volna. Ez még nem jelenti azt, hogy a közös szex jó lesz együtt. De lehet, hogy a szex szuperül működik. Akkor is három vagy négy embernek kell alkalmazkodnia egymáshoz. Ez még egy szerelmes párnak is kihívás, hát még egy kisebb “társaság” esetében. Vajon mennyi időt tudunk ténylegesen együtt tölteni (szinte mindig jóval kevesebbet, mint amit szeretnénk)? Mennyit tudunk és vagyunk hajlandóak az életünkből a másikkal ténylegesen megosztani? Milyen kompromisszumokra vagyunk hajlandóak? Tényleg meg akarjuk ismerni egymást, vagy csak egy meghatározott szerepet szánunk neki(k) az életünkben?

És akkor még nem beszéltünk a helyzetben lévő érzelmi potenciálokról. Ha barátkozunk és szexelünk is, akkor azt gondolom, hogy idővel elkerülhetetlen, hogy legyenek érzelmeink. Nem biztos, hogy szerelmesek leszünk, de attól még egyre mélyebben engedjük a másikat magunkba. Azt az intimitást osztjuk meg, amit amúgy “csak” a párunkkal élünk meg. Ezt tudni kell kezelni, és az nem könnyű. Persze a kiváltott érzelmek lehetnek negatívak is. Megjelenhet a féltékenység, a kiábrándultság…

Nem azt mondom, hogy ne akarj barátkozni és hosszú távú kapcsolatot kialakítani, hanem hogy legyél tisztában azzal, hogy ez mit is jelent valójában. Ne idealizáld túl, mert az az egyik oldalról egy csomó elvárást teremt, míg a másik oldalról pont hogy elrejti a veszélyeket. Figyelj oda a helyzetre, az érzéseidre! Beszéld meg, ha valami problémát érzel! De ugyanakkor legyél nyitott is!:)))

8. Hazugságok és igazságok

Sok okból léphet be a hazugság egy (szvingeres) kapcsolatba. Nem mondhatom senkinek, hogy ne hazudjon a partnerének (bár persze az lenne az ideális, ha soha nem kellene hazudnunk), de gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mekkora károkat tud okozni, ha kiderül, hogy hazudtunk. A legtöbb szvingeres pár integritásának egyik legfontosabb eleme az őszinteség, és az ezen alapuló bizalom. Pont azért szvingerezhetünk, mert ezt a vágyat meg tudtuk osztani egymással, és azt gondoltuk, hogy a kapcsolatunk elég erős hozzá, hogy egy ilyen fajta nyitást is kezelni tudjunk. A hazugság egy ilyen helyzetben pont az alapokat kezdi ki, és pont az egymással megosztott öröm tisztaságát veszi el.

Tudom, hogy minden szvingeres különböző. Lehet, hogy valaki soha nem fut bele ezekbe a gödrökbe. Sok problémát főleg a párok szemszögéből írtam le, hiszen párként többet találkoztam ezzel az oldallal. Úgy érzem, hogy jobban is kifejezhettem volna a gondolataimat, és biztos nem merült fel bennem minden lehetőség, de fontosnak tartottam, hogy írjak erről is. Nyugodtan kiegészítheted a saját véleményeddel.