Fázom. Hideg van. Sütök én, ha már a nap nem teszi. Fehér habosat sütök és sűrű csokisat. Kerekre sütöm, mint a nap. És felvágom kis darabokra. Itt bent a falak között. A nap nem akar kisütni. Pedig máskor nem szeretem. Most mégis megfürödnék benne. Most simogasson a sugaraival. Most öleljen. Takarjon be. Égessen meg. Emeljen [...]
TovábbAnyu: -És mit sütöttél ma? Én: -Fánkot. Anyu: -Megint? De hiszen te nem is szereted a fánkot. Én: -Gyerekkoromban tényleg nem szerettem, de már más ember vagyok.:)
TovábbEz az a diókrémtorta. Alapvetően már nem is emlékszem, hogy mit is akartam sütni eredetileg, de egyszer csak elém esett a pultra, mint valami mennyei iránymutatás. Hát jó, gondoltam erre én, akkor diótortát sütök. Van is hozzá minden. Még vaníliás pudingpor is, ami pedig nagyon ritkán van itthon, mert nem szeretek porból főzni. De a [...]
TovábbMég kislány voltam. Hosszú hajjal, csillogó szemmel lelkesen figyeltem a dédimamámat. Azt tanította éppen, hogy hogy kell a tésztát összegyúrni. Nekem meg valahogy az istenért sem állt a kezemre a mozdulat, pedig nagyon szerettem volna. A dédim kezében a tészta valami hömpölygő, puha, változó csoda volt, ami szem látomást szót fogadott, és mintha még rá [...]
TovábbNem kell hozzá sem halloween, sem farsang, sem semmilyen extra apropó, hogy én valami extrémben kívánjak parádézni (khmmm legfőképpen itthon), és meg is tegyem. Imádom elővarázsolni magamból az eddig meg nem ismert arcaimat. Ha van egy kis inspiráció, akkor pedig pláne. Egy-egy ilyen alkalom után tele vagyok örömmel és energiával. (Rendszerint még a sporthoz is [...]
TovábbHűha, azt írja, hogy 1994/4. Visszaszámolok magamban, hogy mi is volt akkor… Megvan (jól van, tudom, lassan számolok, de alig aludtam valamit), akkor még gimnáziumba jártam, és kollégiumban laktam. Azt hiszem abban a koleszban már, ahol majdnem felgyújtottam a konyhát (ebben a kollégiumban legalább volt konyha). Feltettem főni egy kis gesztenyét, aztán el is felejtettem. [...]
TovábbTi nem látjátok, mert ugye minden első komment moderációs sorba kerül, de azért szoktam kapni spamhozzászólásokat. Figyelem az evolúciójukat. Mert hát azért van élet a beszórom a linket, hadd szóljonon kívül is. A legelterjedtebb spam forma a dicséret. Kissé visszavesz az értékéből, ha angolul vagy éppen oroszul van, de azért értékelem, ha el vannak ájulva [...]
TovábbEz a recept is már ezer éve megvan. Sokáig csak a tészta részét sütöttem (Eszméletlen finom, liszt nélküli tészta) mindenféle más krémekkel, mert nem igazán vonzott a “lekváros tejszínhab” a tetején. De mivel nemrég kaptam egy csomó sárgabarackot, úgy döntöttem, hogy kipróbálom az egész receptet. Annyira bejött, hogy aztán szinte rögtön utána újra megsütöttem.
Tovább