puding » spiritualitás

Út

puding — Fri, 16 Sep 2011 15:47:57 +0000

“Csupán a zárt elme biztos magában.”

A tegnap az emlékekről szólt. A rég elfeledett, talán meg sem történt emlékekről. Csupa zsigeri boldogság. Ahogy a fény megcsillan a hajon. Ahogy a nap lágyan simogat a sugaraival. A távoli hangok halkan gomolygó, biztonságot jelentő zsivaja. Színek otthont jelentő összekapcsolódása. El is kezdtem leírni.

De csak ma jöttem rá, hogy nem is azért volt, hogy leírjam. Azért volt, hogy érezzem. Hogy máshogy lássam, szagoljam, hallgassam… Ma az Út a szívhezt láttam. Legszívesebben pofán vágnám azt, aki ezt a címet adta ennek a zseniális filmnek. Bekerült az öt kedvenc filmem közé.

mókusos buddhás tovább kép

puding — Fri, 22 Apr 2011 23:12:53 +0000

Lenni vagy nem lenni

puding — Thu, 26 Aug 2010 00:43:27 +0000

És mosolyognak a fényképeken. És ők a tiszta szeretet, az átlényegülés. Áldozatokat hoznak, lemondanak. Ezt gyakran büszkén hangoztatják. Legalábbis ha az áldozat nyilvánosan felvállalható. A többi áldozatot a legmélyebb sötétségben hozzák. Arról nem beszélnek. Csodás mantrákat mormognak magukban. Nagy szavakkal dobálóznak. Övék a szeretet és a mennyország. És ilyeneket mondanak, hogy Isten okkal erőszakoltatott meg, célja volt vele. Áldjuk az úrat!

Jerry épp most olvasott egy cikket a káoszelméletről

puding — Sun, 22 Aug 2010 17:38:48 +0000

Ne mozgasd a szárnyaidat! Természeti katasztrófát okozhatsz a világ másik felén. Maradj nyugton! Nem akarok belekeveredni semmibe!

Möbius

puding — Thu, 11 Mar 2010 17:55:15 +0000

Néha felnézek az égre, és éppen süt a nap, esik a hó vagy az eső. Arra gondolok, hogy bármilyen is az időjárás, mindenkinek jut belőle. A nap mindenkinek huszonnégy órából áll, és ez alól nincs kivétel. És olyankor arra gondolok, hogy ez a bizonyíték arra, hogy van isten.

Szeretek játszani

puding — Fri, 05 Mar 2010 19:43:23 +0000

Nem értik, meg valahogy olyan felszínesnek gondolják. Én nem gondolom annak. Ez van bennem, ez az indíttatásom. Újra és újra felmerül, és mindig egy kicsit közelebb jutok hozzá, jobban átérzem, jobban meg tudom fogalmazni. Nem magamat akarom megismerni, hanem a mindent. Én akarok lenni a minden és mindenki. Vagy éppen senki, a minden megfogalmazhatatlanul parányi részecskéje. Elfogadni, befogadni, teremteni, éltetni, működtetni, nézni és érezni meg ki tudja mit még. Nem csak magamat, hanem mindent. Ez az indíttatásom, a mozgatórugóm, kulcsszavam. És ez a félelmem és gátam. Elengedni magam, tudni és aszerint élni, hogy minden vagyok. Néha átérzem, és halálra rémülök. Nem akarom még. Szeretek játszani. És félek, hogy elmúlik majd ez a játék, hogy soha nem látom és érzem majd a szépségét többet, hogy kimaradok, hogy elveszítek…