“Csupán a zárt elme biztos magában.” A tegnap az emlékekről szólt. A rég elfeledett, talán meg sem történt emlékekről. Csupa zsigeri boldogság. Ahogy a fény megcsillan a hajon. Ahogy a nap lágyan simogat a sugaraival. A távoli hangok halkan gomolygó, biztonságot jelentő zsivaja. Színek otthont jelentő összekapcsolódása. El is kezdtem leírni. De csak ma jöttem [...]
TovábbÉs mosolyognak a fényképeken. És ők a tiszta szeretet, az átlényegülés. Áldozatokat hoznak, lemondanak. Ezt gyakran büszkén hangoztatják. Legalábbis ha az áldozat nyilvánosan felvállalható. A többi áldozatot a legmélyebb sötétségben hozzák. Arról nem beszélnek. Csodás mantrákat mormognak magukban. Nagy szavakkal dobálóznak. Övék a szeretet és a mennyország. És ilyeneket mondanak, hogy Isten okkal erőszakoltatott meg, [...]
TovábbNe mozgasd a szárnyaidat! Természeti katasztrófát okozhatsz a világ másik felén. Maradj nyugton! Nem akarok belekeveredni semmibe!
TovábbNéha felnézek az égre, és éppen süt a nap, esik a hó vagy az eső. Arra gondolok, hogy bármilyen is az időjárás, mindenkinek jut belőle. A nap mindenkinek huszonnégy órából áll, és ez alól nincs kivétel. És olyankor arra gondolok, hogy ez a bizonyíték arra, hogy van isten. Néha felnézek az égre, és éppen süt [...]
TovábbNem értik, meg valahogy olyan felszínesnek gondolják. Én nem gondolom annak. Ez van bennem, ez az indíttatásom. Újra és újra felmerül, és mindig egy kicsit közelebb jutok hozzá, jobban átérzem, jobban meg tudom fogalmazni. Nem magamat akarom megismerni, hanem a mindent. Én akarok lenni a minden és mindenki. Vagy éppen senki, a minden megfogalmazhatatlanul parányi [...]
TovábbNéhol szinte elfelejtettem levegőt venni, annyira bámultam a ködöket, óriási törpéket, fekete lyukakat, bolygókat, holdakat, gázkitöréseket. Léteznek, gyönyörűek, megfoghatatlanok, megérthetetlenek. Legalábbis a számomra. Félelmetes gyönyörűség, szélsőséges méretek valami lenyűgöző harmóniában. Már értem, miért szeretem a pszichedelikusan gomolygó formákat. Talán az univerzumra emlékeztetnek, a bölcsőmre, a bennem és a körülöttem létező mindenségre. Talán én vagyok az [...]
TovábbAz előbb, melegszendvics készítés közben (főleg a kenegetős fázis alatt, de egy kicsit sajtreszelés közben is) továbbgondoltam ezt a méltóság kérdést. Ezt részben már megtettem, hiszen túlléptettem a szex kérdéskörön és ráhúztam a világon mindenre. De ez most nem is erről szól, hanem egy kicsit az érme másik oldaláról. A miértről. A dolgok méltósága az [...]
TovábbA bálnák ott feküdtek a parton. Ők úsztak oda, ők nem mozdultak onnan. Az emberek egész éjszaka próbálták megmenteni őket. Végül az erejük elfogyott, és feladták a harcot. A bálnák mindig pontosan ott voltak, ahol lenniük kellett. Ott születtek, oda úsztak, és ott is haltak meg. A bálnák nem kérdezték, hogy miért, egyszerűen csak tették [...]
TovábbPudingocska ezúttal nem tudta, hogy álmodik. Álmodta azt a csodaszép álmot. Azt gondolta róla, hogy valóság. És amikor felébredt, és rájött, hogy az egész csak álom volt, nagyon szomorú lett. Nagyon szomorú lett, és arra gondolt, talán ez a különbség álom, és valóság között. Az álom az ami nem történt meg, amit nem adhatsz tovább, [...]
Tovább