Browsing tag: sötétség

Ölj meg jobban


Már korábban is voltam ilyen bálon. A külső szemlélőnek talán jelmezbálnak tűnhet, pedig sokkal több annál. Olyan részt hívsz elő és mutatsz meg magadból, ami mélyen jön, abból a világodból, amit elnyomsz, amit nem tudsz átölelni. Most viszont megtestesíted, megmutatod, mozogsz vele… Ezen a bálon közel ötszázan voltunk. Az én perszónám Kala. Nem ott jött

Sötétségről és világosságról


És aztán itt van. Olyan erősen, hogy a gyomrom egy pillanat alatt ponttá sűrűsödik a súly alatt. De jó ennyi erőt érezni. Valamit, ami nagyobb nálam, akkor is, ha a részem. És mennyire ijesztő. A láthatatlanság levegője tölti meg az ürességemet. És még ezt is kénytelen vagyok elengedni. Semmi sem az enyém, csupán csak a

A fekete arc


Mindig is szerettem a maszkokat. Szerettem a cirádás, díszeseket is, de még jobban szerettem a személytelen maszkokat. Minél személytelenebb, annál jobb. Legalábbis máson. És kíváncsi voltam, milyen lehet egy fekete, egész fejre húzható, csuklyás maszk. Volt egy elképzelésem az érzésről, a dinamikákról, amiket hoz. És amikor felvettem, mégis más volt. A sötét oldalam ujjongani kezdett

És közeledik a sötétség


Már egy ideje érzem, ahogy közeledik a sötétség. Nem fáj egyáltalán. A fájdalom nem csak a sötétség sajátja. Ahogy a szomorúság sem. Nem ezek a meghatározók. Valahogy máshogy állok most hozzá. Fokozatosan készítem neki elő a helyet magamban. Mintha egy barátom jönne látogatóba. És várom. Még meditáltam is. Elképzeltem, ahogy befogadom a szívembe. Nem állok

A fehér róka


Amikor megláttam azt a fehér rókát, kicsinek és elesettnek láttam. Először azt hittem, hogy beteg. De ahogy végigsimítottam rajta, nem éreztem jelét semmi ártalomnak. Inkább olyan volt, mintha aludna. Olyan régóta alhatott ott abban a kis vacokban, hogy egy kicsit mintha össze is ment volna. Azt éreztem, hogy dolgom van vele, hogy vigyáznom kell rá,

Mélyen tisztellek, Sötétségem


Velem volt mindig. Olyan őrültségnek tűnt belemenni a sötétségbe önszántamból. Pedig megtettem tisztelettel, várakozással. Tudtam, hogy úgysem kerülhetem el, így legalább az én választásom volt. Az én ritmusom. A választott átélésem. Van ez a mondat: “Az alvilág útjai tökéletesek, és megkérdőjelezhetetlenek.” Ez jutott eszembe aznap reggel. A sumer Inanna, emberből lett istennő történetében mondják ezt a

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.