Már korábban is voltam ilyen bálon. A külső szemlélőnek talán jelmezbálnak tűnhet, pedig sokkal több annál. Olyan részt hívsz elő és mutatsz meg magadból, ami mélyen jön, abból a világodból, amit elnyomsz, amit nem tudsz átölelni. Most viszont megtestesíted, megmutatod, mozogsz vele… Ezen a bálon közel ötszázan voltunk. Az én perszónám Kala. Nem ott jött
És aztán itt van. Olyan erősen, hogy a gyomrom egy pillanat alatt ponttá sűrűsödik a súly alatt. De jó ennyi erőt érezni. Valamit, ami nagyobb nálam, akkor is, ha a részem. És mennyire ijesztő. A láthatatlanság levegője tölti meg az ürességemet. És még ezt is kénytelen vagyok elengedni. Semmi sem az enyém, csupán csak a
Mindig is szerettem a maszkokat. Szerettem a cirádás, díszeseket is, de még jobban szerettem a személytelen maszkokat. Minél személytelenebb, annál jobb. Legalábbis máson. És kíváncsi voltam, milyen lehet egy fekete, egész fejre húzható, csuklyás maszk. Volt egy elképzelésem az érzésről, a dinamikákról, amiket hoz. És amikor felvettem, mégis más volt. A sötét oldalam ujjongani kezdett
Már egy ideje érzem, ahogy közeledik a sötétség. Nem fáj egyáltalán. A fájdalom nem csak a sötétség sajátja. Ahogy a szomorúság sem. Nem ezek a meghatározók. Valahogy máshogy állok most hozzá. Fokozatosan készítem neki elő a helyet magamban. Mintha egy barátom jönne látogatóba. És várom. Még meditáltam is. Elképzeltem, ahogy befogadom a szívembe. Nem állok
Amikor megláttam azt a fehér rókát, kicsinek és elesettnek láttam. Először azt hittem, hogy beteg. De ahogy végigsimítottam rajta, nem éreztem jelét semmi ártalomnak. Inkább olyan volt, mintha aludna. Olyan régóta alhatott ott abban a kis vacokban, hogy egy kicsit mintha össze is ment volna. Azt éreztem, hogy dolgom van vele, hogy vigyáznom kell rá,
Velem volt mindig. Olyan őrültségnek tűnt belemenni a sötétségbe önszántamból. Pedig megtettem tisztelettel, várakozással. Tudtam, hogy úgysem kerülhetem el, így legalább az én választásom volt. Az én ritmusom. A választott átélésem. Van ez a mondat: “Az alvilág útjai tökéletesek, és megkérdőjelezhetetlenek.” Ez jutott eszembe aznap reggel. A sumer Inanna, emberből lett istennő történetében mondják ezt a
