Browsing tag: rózsa

Tűzpiros virágok


Holnap megint visszajönnek. Tarolni, kiirtani, megnyesni, kivágni. Mintha magát az életet ölnék. Kiabálnak majd az ablak alatt és fűrészelnek és fűrészelnek és fűrészelnek… Bár lehet, hogy holnapra már nem is lesz mit. Meghalt a kert. Alig maradt belőle valami. Én meg közben térdeltem a vécé előtt és hánytam. Elbúcsúztam a rózsáktól. Isten veletek. Ők meg

Méghogy olvad a táj


Méghogy olvad a táj.:( Banyek, le van tarolva, mint állat. Olyan kopárak leszünk, hogy az kétségbeejtő. Az volt, hogy majd jönnek, és rendbe teszik a kertet, meg megcsinálják az ereszcsatornát. Hoztak hat embert. Teljesen kivágták előttünk a bokrokat. Kivágták a szilvafát is. (Sajnos azt tényleg muszáj volt:( ) Kivágják a rózsákat is. Állítólag ültetnek helyettük

Burjánzó világ


Minden a legteljesebb pompájában virított a kertben. Helyenként a csalán is. A növények szép nagyra nőttek, sokféle színben pompáztak, és teljes erőbedobással pumpálták az oxigént a levegőbe. A hangyák minden zaklatás ellenére újra és újra felépítették hangyapoliszukat, csak ezúttal egy kicsit beljebb a fű közepén. Azóta is folyamatosan sietnek, rohannak, szorgalmasan nyomulnak és kutakodnak mindenfelé

A puding most éppen eleven ízű. Szenvedélyesen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.