Ez az apró malőr ne tartson vissza benneteket attól, hogy süssetek ilyen túrótortát. (Én már sokszor sütöttem, de csak most volt belőle baj.) Mennyei, isteni, katartikus. Amikor először sütöttem, nem gondoltam, hogy abból a rengeteg löttyből tényleg remegős túrópuding lesz a torta belsejében, pedig de. Láttam én már a tévében, hogy sodótortát sütöttek és szépen összeállt, de az a tévé, ez meg a valóság, vagyis bármi megeshet. 10 perccel később hív Pé, hogy most megy el a egy meki mellett, hozzon-e valamit? Hozzon! Naná.

Igazából nem sokat keresgéltem ideális tészta recept után. Egyszer valahol azt olvastam, hogy egy tojás, 10 deka liszt (általában fele sima, fele rétes, de ennek semmi tudatos oka nincs, az is lehet, hogy hülyeség, de finom.:)), egy kis só, esetleg víz. Szinte soha nem kell bele víz, egy teáskanálnyi oliva olajat szoktam még hozzá adni. Még nem csináltam fűszeres tésztaalapot, egyszer eljön majd az is. A tészta alapot bedobálom a robotgépbe és az összegyúrja. Ezután jövök én. Először persze bénázás volt. A tészta nem lett elég rugalmas, és ki is szakadt. Pé szerint lassabban kell nyújtani. Én mondtam, hogy Jamie Oliver tutira nem a lajháros módszerrel nyújt, és tényleg nem jött be. A többszöri átgörgetés viszont igen. Minden egyes nyújtással edződik a tészta. Amikor lasagnét csinálok, akkor közepes vastagságra állítom, nyújtom, majd azután megyek a legvékonyabbra. Illetve a lasagne alját most már egyel vastagabbra csinálom, hogy stabilabban tartsa a rétegeket, és a többit hajszálvékonyra.

Az első lasagne sütés után az is kiderült, hogy a szósznak nagyon folyékonynak és levesnek kell lennie, mert a tészta sokat fel fog szívni. Szóval lényegesen hígabbra csinálom, mint amikor simán csak tésztaszószt készítek. Egy négy személyes tepsi lasagnéra 2-3 tojásnyi tészta kell. Amit nem használok fel, azt fagyasztom. Gyakran csinálok vegyes töltelékű lasagnét, és középre pl. spenót teszek.

Ha spagettit vagy egyéb szálas tésztát csinálok, akkor azt közepes vastagságú, nem túl hosszú lapokra nyújtom (Pé nem szereti a nagyon hosszú spagettit.:), belisztezem, majd jöhet a spagetti feltét. A friss tésztának így elég 3 perc főzési idő a lobogóan forró vízben. És isteni. Általában akkor teszem fel a vizet főni, amikor elkezdem nyújtani a tésztát, és mire kész, már fel is forrt a víz.

A gond az, hogy ezután már nem szívesen veszek száraz tésztát. Nagyon rá lehet kattanni. Ha valakinek vannak jó tippjei, akkor azt szívesen fogadom.:)

Alaprecept:

Hozzávalók:

• 3 dl tejszín
• 3 dl natúr joghurt
• 20 dkg cukor

Tényleg csak ennyi. A tejszínt a cukorral keményre felverjük, majd beleforgatjuk a natúr joghurtot. Ez alapból is finom. Formába öntve legalább hat órára tegyük fagyasztóba. Amikor kivesszük, szeletelhető.

Az eredeti recept szerint 25 dkg málnát turmixoljunk össze (ha fagyasztott volt, akkor előbb olvasszuk fel), szűrjük át. Az alapparfé felét öntsük a formába, arra kerüljön a málnaréteg, majd az alap másik fele. Ezzel nekem volt egy kis problémám, mert a málna így keményre fagyott. A képen ez a variáció van. Emiatt már jobban eloszlatnám a málnaréteget, több adagban.

De igazán a csokis verziót szerettem meg. Egy tábla (100 g) étcsokit kockákra törtem, és kb egy deci tejszínnel 30 százalékon, 3 percig melegítettem a mikróban. Összekevertem a csokival, és vékony rétegekben öntöttem a parfé alapok közé. Isteni lett.

Hozzávalók:

• 20 dkg trappista reszelve
• 20 dkg füstölt sajt reszelve
• 5 tojás fehérje
• zsemlemorzsa

Én 40 dkg trappistával csinálom, és nem felesben a füstölt sajttal. A tojásfehérjét egy csipet sóval keményre verem, majd belekeverem a reszelt sajtot. Kemény gombóckákat formázok belőle, amiket lelapítok, így sajtkorongok lesznek. Megforgatom zsemlemorzsában, és mehet a forró olajba. Nem szívja meg magát az olajjal, nem folyik ki belőle az olvadt sajt, és finom. Nálunk egyszerre ennek a fele fogy el, a többit lefagyasztom. Nem kell felolvasztani a sütéshez. Azért nincs róla kép, mert még melegen megesszük.:)

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 15 dkg darált dió
• 12 deka sima liszt
• 3 dkg étkezési keményítő
• 5 dkg vaj
• 1/2 teáskanál fahéj
• 1/2 csomag vaníliás cukor
• egy csipetnyi só
• egy kevés reszelt citromhéj
• 12 dkg sárgabarack lekvár
• 1 nagy stampedli rum

Krém:

• 2,5 dl tej
• 1/2 csomag vanília pudingpor
• 12 dkg darált dió
• egy nagy stampedli rum
• 10 dkg porcukor
• 2o dkg vaj

A tojásfehérjét a fele cukorral kemény habbá verjük, félretesszük. A tojássárgáját a maradék cukorral, a sóval és a citromhéjjal habosra keverjük. Finoman összevegyítjük a tojásos keverékeket, hozzáadjuk a szitált lisztet, keményítőt, vaníliás cukrot, fahéjat és darált diót, meg a kézmeleg vajat. Kivajazott, kilisztezett formába öntjük, és 190 fokon kb. 50 percig sütjük előmelegített sütőben. A tortát a formában hagyjuk kihűlni, és kb. két órányi pihentetés után három lapra vágjuk.

A tejből és a pudingporból az előírás szerint pudingot készítünk, majd a még forró pudingba belekeverjük a darált diót. Átlátszó fóliával letakarjuk, nehogy megbőrösödjön. A vajat habosra keverjük a szitált porcukorral, majd apránként hozzákeverjük a rumot és a pudingot, és újra habosra keverjük az egészet. A sárgabaracklekvárt a rummal együtt felforrósítjuk és vékonyan megkenjük vele a tortalapokat. A krém kétharmadát rákenjük két lapra, a harmadik lappal beborítjuk, és a visszamaradt krémmel az egész tortát bekenjük. Aki ügyes, egy dresszírzsákba félretehet egy kis krémet, és felhasználhatja a torta díszítéséhez. A tortát rövid időre hűtőbe tesszük, hogy a krém dermedjen egy kicsit, aztán megszórjuk darált dióval a tetejét és az oldalát is. (Én ezt most nem tettem, mert pont elfogyott a diókészletem.) Ilyenkor lehet rózsákat vagy egyéb díszeket is nyomni rá. Díszítésnek szuper a vágott dió és/vagy a kandírozott cseresznye. Két órára a hűtőbe tesszük, aztán lehet is enni. Olyan illata van, hogy már a gondolattól is szédülök.