Browsing tag: pók

A háló


A nagy, bordó, szív alakú fotelomban ülök. Ő velem szemben a zsámolyon. Én meztelen vagyok. Ő még ruhában. A combjaim széttárva, átvetve a lábain. Éppen leérnek így a lábujjhegyeim. Olyan volt ott ülni, mint hullámokon siklani. Fel és le. Szét és össze. Én: Gyere, menjünk át a hálóba! H-i-m: A hálóba? Biztos a fekete özvegyek

P&P


A legtöbb pókkal takarítás közben vagy vécézéskor találkozom. A takarítást értem, de a vécézésre még nem találtam logikus magyarázatot. Szóval éppen trónoltam, amikor megjelent. A pókszörny méretkategória alsó részén helyezkedik el, de azért egy gigapóknál nagyobb. Az a húsos fajta, amiből nálunk jópár tanyázik, talán egy rádióaktív laborból szöktek meg és alapítottak itt egy új

Ne edd meg a barátaidat!


A Fifi épp egy bogarat hajkurász. Imád velük játszani, csak sajnos a legtöbbjük nem jól bírja a strapát (mint pl. szájba vétel, majd kiköpés, mindezek után tappanccsal baszkurálgatás). És Pé mondá: Fifi, ne edd meg a barátaidat, mert különben nem játszanak veled többet. pudingocska mindeközben vihorászik. Szívtelen dög. Bár egyszer már megmentett egy pókot. (Igen, meg

Vérből


A vécén csorgattam nagy elégedetten, amikor balról jobbra dzsant a fürdőszoba sarkából éppen az én irányomba. Nagy darab, fekete pók volt, szőrös, vastag lábakkal. Nem az a fajta, ami csak attól nagy, mert olyan hosszúak és vékonyak a lábai, különben középen meg ott trónol egy légypiszok és  ha ráfújsz, akkor Jemenig repül. Ez a náluk

És pudingocska megteremté a világot… kicsiben


Már megint takarítottam. Valami baj lehet velem, mert egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy a takarítás bűnébe esem.  Azért persze a gyakoriság viszonylagos fogalom arra, amit művelek. Nem csak a lustaságom tart vissza általában, meg az undorom a kosztól. Kifejezetten megszenvedem a rombolást, amit ilyenkor a békésen fennálló mikroökoszisztémában véghezviszek. Most is összeporszívóztam pár pókot.

A türelem játék?


Mindig is imádtam kártyázni. Különösen francia kártyával. Pé nem rajong érte. Egy ideje már nem is próbálom rábeszélni. Így legfőképp marad a pasziánsz. Kezdetben a klasszikus Klondike. Akkoriban időre játszottam. Ha egy menetről látszott, hogy nem esélyes a rekorddöntögetésre, akkor nem is játszottam végig. Aztán egyszer 37 másodperc alatt raktam ki. Akkor hagytam abba. Úgy

Nagy az isten állatkertje…


…és élnek benne bogarak, és hozzájuk képest hatalmasra nőtt ősgonosz teremtmények, mint pl. a pudingocska, pláne a porszívós irányba elfajzott alfajzata. A pókok már nem egyszer voltak téma itt. (Talán, mivel nyolc lábuk van, és így többet vannak szem előtt, vagy nem tudom miért.) Most pedig olyat tettem pók ügyben, hogy még majdnem magam is

Burjánzó világ


Minden a legteljesebb pompájában virított a kertben. Helyenként a csalán is. A növények szép nagyra nőttek, sokféle színben pompáztak, és teljes erőbedobással pumpálták az oxigént a levegőbe. A hangyák minden zaklatás ellenére újra és újra felépítették hangyapoliszukat, csak ezúttal egy kicsit beljebb a fű közepén. Azóta is folyamatosan sietnek, rohannak, szorgalmasan nyomulnak és kutakodnak mindenfelé

Rosszkor, rossz helyen


Szegény pók. Azt hiszem, erre mondják, hogy rosszkor volt rossz helyen. Néha bűntudatom van, hogy ilyen keveset takarítok. A pókok is meg a kosz is azt hiszi, jó helyen van nálam. Beköltöznek, szaporodnak, aztán bummm, lecsapok. Egyelőre a pókokra. A koszra még nem. Pedig ahogy elnézem, az is rosszkor van, rossz helyen. Ha már úgyis

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017