Browsing tag: om

Most te vagy én


Cseréltünk. Most én simogattam őt. És izgalmas volt. Ott feküdt a kezeim között nyitottan. Bizalommal. És én finoman értem a farkához. Éreztem az életet az ujjam alatt. Lassan simogattam. És még így azt éreztem, hogy gyors vagyok, és ahogy lassabbá váltam, mintha úgy hatoltam volna jobban befelé. Pedig csak kis részen haladt az ujjam le és

elveszek


Azzal kezdte, hogy elnézést kért, amiért kétszer is felhívott, hogy mikor is találkozunk majd OM*-ozni, mert elfelejtette a napot. Azelőtt meg elfelejtett időben felhívni a nyaralása után, az elvonulásom előtt, és megint kimaradt némi idő. Nem voltam boldog. Így aztán, amikor elmondta, hogy mennyire sajnálja, nem lett sem jobb, sem rosszabb. Amikor pedig azt mondta,

Nekem jár


Mr: – Mára beszéltük meg, igaz? Én: – Igen. (És aztán pontosítjuk az időt.) Mr: – Nem tudom, mennyire veszed most hasznomat. Csak 3 órát aludtam. Én: – Ettől még simán menni fog neked az Om*ozás – mondom lazán kíméletlenül. Az, hogy most fáradt vagy, az az egyéni szoc problémád. És nevetek. Ahogy megérkezik, szóvá is

Lebegősen


Megláttam a táskát a Feel Good felirattal, és azonnal azt akartam, hogy az enyém legyen. Olyan strandos, gondoltam akkor. Aztán megláttam a felhívást, hogy menjünk strandra! Csoportos program, amin az egyik résztvevővel már találkoztam egyszer. A többieket még nem ismerem. Gyorsan megnéztem, hogy van-e fürdőruhám, mert kábé gyerekkorom óta nem voltam strandon. Van. Nem a

Tűz és víz


Felhúzom a redőnyöket éjszakára. Az ablakok kitárva, és szabadon áramlik be a balzsamos levegő. Szinte harapni lehet és fürödni benne. Érzem, ahogy a lágy és hűvös fuvallatok láthatatlan simogatásként cirógatják a bőrömet. A szúnyogháló megvéd a hívatlanságtól. Kiélvezhetem az éjszakát. És emlékszem. Mr hívott, hogy: “Már elindultam, kábé 20 perc és nálad vagyok. Elég időd marad

Az én bőrömbe


Én: – Mit csináltál a kezeddel? Mr: – Elvágtam. Félrement a sniccer. Csúnya, mély seb a mutatóujján. Én: – Nem fáj?  Mr: – De, egy kicsit azért még mindig fáj. Pedig az a simizős kezed. Igen, ez bennem is felmerült. Szerencsére nem csak ez az egy ujjam nőtt rajta. És vigyorogva felém fordul. Ne legyél már önző! Dehogynem. Nem

Nincsenek szavaink a rendkívülire


Azt hiszem, tényleg igaz. Azt hiszem, tényleg nincsenek szavaink a rendkívülire (Illetve csak kevés). Vagy talán csak azért rendkívüli valami, mert nincsen rá szavunk, és nem tudjuk sem megosztani, sem tudatosítani eléggé ahhoz, hogy tudjuk, hogy megvolt, megtörtént, hogy benne voltunk. Talán éppen ezért bontok én is elemekre minden OM-ot magamban, hogy ne kelljen a

Tudnál engem úgy simogatni, hogy… ?


Vártam már nagyon Mr-t, mégis alig értem haza időben. Még át sem tudtam öltözni. Reggel felöltöztem szépen. A sminkem is a helyén. A hajam is rendben. Már csöngetnek is. Kéréssel kezdtem. Azzal, hogy amikor jó nekem és boldog vagyok, gyakran hirtelen megijedek. Nem tart sokáig ez az érzés, és habár tudom, hogy honnan jön, mégis

Nem tudtam, mi történik majd a következő pillanatban


Én: – Tisztára kócos a hajad. – mondtam neki. Épp elindult tőlem haza, Mrs-hez. Mr: – Szerencsére nem kell megjátszanom magam, mert hazamegyek. Én kócoltam össze még korábban a haját, amikor az ágyban voltunk. Régen találkoztunk utoljára. Akkor törölközőben vártam. Épp befejeztem a zuhanyozást. Ahogy megérkezett, és összesimultunk, a törölközőm kibomlott. Csak a testünk tartotta

Az a szex szag


Olyan puha volt és könnyed, ahogy a síkosítós ujjai végigfutottak az ajkaimon, hogy felnyögtem. Mintha egy pillanat alatt elolvadtam volna. Semmi akadály. Semmi súly. Semmi sem számít most. Tökéletes. Így akarok élni. Ilyen könnyedén úszva az életben. Pont így, ahogy az ujjai siklanak le és fel a vulvámon. Még lassabban! Még finomabban! Olyan érzékeny vagyok most.

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.