Browsing tag: Mr.

Tudnál engem úgy simogatni, hogy… ?


Vártam már nagyon Mr-t, mégis alig értem haza időben. Még át sem tudtam öltözni. Reggel felöltöztem szépen. A sminkem is a helyén. A hajam is rendben. Már csöngetnek is. Kéréssel kezdtem. Azzal, hogy amikor jó nekem és boldog vagyok, gyakran hirtelen megijedek. Nem tart sokáig ez az érzés, és habár tudom, hogy honnan jön, mégis

Nem tudtam, mi történik majd a következő pillanatban


Én: – Tisztára kócos a hajad. – mondtam neki. Épp elindult tőlem haza, Mrs-hez. Mr: – Szerencsére nem kell megjátszanom magam, mert hazamegyek. Én kócoltam össze még korábban a haját, amikor az ágyban voltunk. Régen találkoztunk utoljára. Akkor törölközőben vártam. Épp befejeztem a zuhanyozást. Ahogy megérkezett, és összesimultunk, a törölközőm kibomlott. Csak a testünk tartotta

Az a szex szag


Olyan puha volt és könnyed, ahogy a síkosítós ujjai végigfutottak az ajkaimon, hogy felnyögtem. Mintha egy pillanat alatt elolvadtam volna. Semmi akadály. Semmi súly. Semmi sem számít most. Tökéletes. Így akarok élni. Ilyen könnyedén úszva az életben. Pont így, ahogy az ujjai siklanak le és fel a vulvámon. Még lassabban! Még finomabban! Olyan érzékeny vagyok most.

Mégis


Én: – Bocsánat. Mr: – Ne kérj bocsánatot! OM*oztunk. Épp ugrottam egyet előtte az ágyban. Pedig finoman simogatott. Sokféleképpen. Nagyon, nagyon sokféleképpen. Apró kis körök a csiklóm körül. Aztán egyszer csak megfordult az irány, és elindul visszafelé. Felülről le. Nagyobb nyomással vagy éppen könnyedén. Nem tudom követni, mit is csinál. Nem is akarom. “Csak” érzem.

Ívek


Pizsamában vártam. Mert olyan puha, kuckós napom volt. Nem mintha pizsamában aludnék. Ahogy átölelt, meg is jegyezte, hogy mennyire puha. Aztán a keze már a hátamon, a felső alatt finoman halad is felfelé. A másik oldalon a nyakamat csókolja végig lefelé. Apró kis, finom csókok. Pont ahogy szeretem. És ez az egész így együtt annyira teljes.

A szexuálisan alultáplált ízű puding


Ha valaki megkérdezett volna az elmúlt napokban, hogy hogy vagyok, azt mondtam volna, hogy szexuálisan mélységesen alultápláltan. Hozzátenném, hogy csoda, hogy még élek, és ha összeesnék, és vonaglanék párat a padlón, akkor most már tudnák, hogy szexuális végelgyengülésben múltam el. Ha ezek után mégis felkelnék, akkor azonnal meneküljenek. Egy hónapja semmi. Felhívtam Mr-t tegnap, hogy akkor jön-e

Lassan és izgatottan húzta le a bugyimat


Lassan és izgatottan húzta le a bugyimat. Csak két hónap telt el a legutolsó OM* óta, mégis mintha évek múltak volna el. A múlt héten, amikor egyszer egy spriccelős csajos pornóra masztiztam, hirtelen az villant belém, hogy nem tudom, fogok-e még spriccelni valaha, vagy egyáltalán fogalmam sincs, hogy milyen leszek megint. Még a csók is olyan

Kivéve


Ha előtte való nap megkérdeztek volna, hogy milyennek szeretném az OM*-ot, akkor azt mondtam volna, hogy legyen nagyon lassú. De két hét kihagyás után végül azért mégsem ezt akartam. Legalábbis nem az elején, és nem folyton. Egészen könnyű simogatással kezdtük a csikló csúcsán. Mintha sok kis pillangó játszott volna velem. Aztán jöttek a különböző variációk. Akartam. Akartam

Még


Ez most nem volt szabályos OM. Én legalább annyira akartam, hogy ne legyen szabályos, mint ő. Nem mintha a múltkor olyan szabályosak lettünk volna. Van az OMban egy olyan, hogy a jobb kéz hüvelykujja végig a punci bejáratánál van. Nem hatol be. Egyszerűen “csak” ott van. Nyomást gyakorol. Engem mindig a potenciálokra emlékeztet. Olyan, mint

Aranyos OM


Pár hete volt, hogy azt mondtam neki, azon gondolkodom, hogy megkérdezem, lenne-e az OM partnerem.  Amikor legközelebb felhívott, már tudta mi az az OM, mert utánanézett. Ez valahogy annyira jólesett. Aztán én hívtam hétfő délelőtt, hogy időpontot kérjek tőle OM-ra. Annyi embert hívtam azóta, de ahogy behívtam a telefon funkciót ott volt a neve, csak

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.