Browsing tag: Mr.

Máris az enyém


Csak a hallig jutottunk. Azt mondta, fantasztikusan nézek ki. A sötétkék, szűk pulcsinak olyan isteni puha az anyaga és csodás a bőrömön. Mr keze is szeretheti, mert alig bírja levenni rólam. A térdem egyre gyengébb. Én: – Mindjárt elolvadok, és alig bírok már állni a lábamon. Mr: – Pont ez a lényeg. Már gombolja is ki a

Kényeztetésre vágytam


Mr felhívott. Én: – Most úgy érzem, hogy sok kényeztetésre van szükségem, meg tudod ezt adni nekem? Mr: – Mindent el fogok követni. Felvettem a csipkefűzőmet, és még én is meglepődtem, hogy mennyire jól áll. Csábítóan öltöztem fel, és örültem a szép délutánnak, ami rám vár. A Duna-parton ebédeltünk. Csodásan sütött a nap, balzsamosan friss volt a

Most te vagy én


Cseréltünk. Most én simogattam őt. És izgalmas volt. Ott feküdt a kezeim között nyitottan. Bizalommal. És én finoman értem a farkához. Éreztem az életet az ujjam alatt. Lassan simogattam. És még így azt éreztem, hogy gyors vagyok, és ahogy lassabbá váltam, mintha úgy hatoltam volna jobban befelé. Pedig csak kis részen haladt az ujjam le és

elveszek


Azzal kezdte, hogy elnézést kért, amiért kétszer is felhívott, hogy mikor is találkozunk majd OM*-ozni, mert elfelejtette a napot. Azelőtt meg elfelejtett időben felhívni a nyaralása után, az elvonulásom előtt, és megint kimaradt némi idő. Nem voltam boldog. Így aztán, amikor elmondta, hogy mennyire sajnálja, nem lett sem jobb, sem rosszabb. Amikor pedig azt mondta,

Nekem jár


Mr: – Mára beszéltük meg, igaz? Én: – Igen. (És aztán pontosítjuk az időt.) Mr: – Nem tudom, mennyire veszed most hasznomat. Csak 3 órát aludtam. Én: – Ettől még simán menni fog neked az Om*ozás – mondom lazán kíméletlenül. Az, hogy most fáradt vagy, az az egyéni szoc problémád. És nevetek. Ahogy megérkezik, szóvá is

Lebegősen


Megláttam a táskát a Feel Good felirattal, és azonnal azt akartam, hogy az enyém legyen. Olyan strandos, gondoltam akkor. Aztán megláttam a felhívást, hogy menjünk strandra! Csoportos program, amin az egyik résztvevővel már találkoztam egyszer. A többieket még nem ismerem. Gyorsan megnéztem, hogy van-e fürdőruhám, mert kábé gyerekkorom óta nem voltam strandon. Van. Nem a

Tűz és víz


Felhúzom a redőnyöket éjszakára. Az ablakok kitárva, és szabadon áramlik be a balzsamos levegő. Szinte harapni lehet és fürödni benne. Érzem, ahogy a lágy és hűvös fuvallatok láthatatlan simogatásként cirógatják a bőrömet. A szúnyogháló megvéd a hívatlanságtól. Kiélvezhetem az éjszakát. És emlékszem. Mr hívott, hogy: “Már elindultam, kábé 20 perc és nálad vagyok. Elég időd marad

Ha hagyom neki


Olyan kis törékeny. Öreg cica már. 18 éves lehet talán. Már felnőtt cica volt, amikor annak idején találtuk. És most itt tartom a kezemben. Meghat az a mély bizalom, amit kapok tőle. Megérdemlem egyáltalán? Hiszen elhagytam. És törődhetnék vele sokkal többet. Ő mégis átkarolja a nyakam, és puszit nyom rám az orrával. Csodásan érzi magát

Az én bőrömbe


Én: – Mit csináltál a kezeddel? Mr: – Elvágtam. Félrement a sniccer. Csúnya, mély seb a mutatóujján. Én: – Nem fáj?  Mr: – De, egy kicsit azért még mindig fáj. Pedig az a simizős kezed. Igen, ez bennem is felmerült. Szerencsére nem csak ez az egy ujjam nőtt rajta. És vigyorogva felém fordul. Ne legyél már önző! Dehogynem. Nem

És most akkor mit fogok csinálni?


Mr: “És most akkor mit fogsz csinálni?”. Ott ültünk az étteremben egymással szemben. Elmeséltem neki, hogy megint egyedül vagyok.  És azt válaszoltam neki, hogy nem fogok csinálni most semmit. Mert nem érzem, hogy ebben a pillanatban bármit is akarnék csinálni. Majd, amikor azt érzem, akkor lépek. És engem ismerve ez lehet akár holnap reggel, de most

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.