Egy kávézóban voltunk, ahová sokat jártunk néha. Milyen most itt neked újra? Mintha valahogy minden körülöttem kellék lenne vagy mondjuk díszlet. És emiatt szabadnak érzem magam. Könnyen bele tudok merítkezni az érzéseimbe. Olyan,mintha hozzáférésem lenne mindahhoz, ami a háttérben van. Most mindennek meg tudom engedni, hogy olyan legyen, amilyen. Megkaptam most ezt a teret. Gyönyörű.
Az oldalamon ül, és a puncimat simogatja. Bár talán nem is ez a jó kifejezés erre, mert a keze alig ér hozzám. Olyan finom és puha érzés. A vénuszdombom szinte dorombol a kezei alatt. Innen most minden olyan gömbölyű. Érzed, milyen gömbölyű? Igen. Mosolygok. Az érintésed is az, abból tudom. A nagyajkaid teljesen nyitva vannak.
Egy ideje minden nap megmasszírozom a melleimet. Néha a tükörben nézem. Máskor a kezeimmel látom magam. Mennyi mindent tudnak az ujjaim rólam. A finom párnácskák. A tenyerem. Minden barázda és mélyedés egy kapu, és tovább lehet jutni. Játszom. Dédelgetek. Gondoskodok. Érzek. Élvezek. A mellbimbóm keményen áll, és csigalassúsággal simítom végig a tenyeremet rajta, mert olyan
Valahogy más volt most beszélgetni Mr-rel. Mintha nyitottabb lettem volna rá, mintha máshogy kapcsolódnék talán. Sokáig beszélgettünk, néha könnyedebb dolgokról, máskor komolyabbakról. Néha csak összebújtunk a csendben. Mr: – Olyan most, mintha mondjuk a bátyád lennék. Tényleg van benne valahol ilyesmi. Ebben az átrendeződésben még nem találom pontosan a helyét. Nem is keresem. Csak azt
Mintha valahogy ott maradtam volna abban a világban. Ott a simogatások és ölelések között. A melegen bugyogó mélyről jövő nedvességemben. Az eső hangja tökéletes visszhangom. Megnyugtatóan bőséges. Átváltozik. Természetes. Igazi. A csokoládés masszázsom. Úgy masszírozott, hogy egészen a végéig fel sem emelte a kezét rólam. Minden vezet valahová és még tovább. Nyolcasokat rajzolt a hátamra,
Éppen félálomban vagyok, amikor felhív, hogy akkor jön ma. Két óra múlva itt van. Én még maradok egy darabig az ágyban. Megengedtem magamnak, hogy szabad legyek, hogy kiélvezzem. Az ágynemű tiszta. Olyan kellemes érzés. A levegő is tiszta. Egyszerűen élvezem, ahogy mozog. Finoman, hűvösen, megnyugtatóan, játékosan és izgatóan egyszerre. A bőröm annyira él. De nem
Olyan finoman és könnyedén kezdi az OM-ot. Hmmm. Szeretem ezt a békét. Olyan mint lebegni a meleg vízben. Semmi erőlködés. Mintha még a beleim is kisimulnának. Mintha egy tágas lépcsőn mennék lefelé magamba. És még mélyebbre. És még. Lebegek lefelé.
Én: – Most úgy nézel ki, mint egy jóllakott óvodás, alvás után. Ragyog az arcod. Mr: – Azt elhiszem, hogy úgy nézhetek ki, – és ezerrel vigyorog – de sohasem aludtam az óvodában. Én: – Mit csináltál helyette? Mr: – Például orgiát szerveztem. Én: – Azoknak, akik aludtak, vagy azoknak, akik ébren voltak? Mr: –
Feküdjünk inkább, akkor jobban tudsz simogatni. – mondtam neki. A keze annyira finom. Ahogy érzem a súlyát a bőrömön, az formát ad az érintésnek, és a testem érzékenysége körvonalazódik. Mennyire jó érezni. Mintha egy tollpihe lennék. Az egész életem ott lebeg bennem. Minden tiszta és átlátszó. A mellemet simogatja lágyan. Hullámzik a keblem, ahogy levegőért
Karácsonyi vacsorára hívott Mr.. De előtte megkérdezte, hogy beszélek-e vele még. Persze, hogy beszélek. Én csak az OM-ra mondtam nemet. Amikor megkérdezte, hogy akkor mi is van most velünk, egy utolsó, szívtelen dögnek éreztem magam, amikor azt mondtam, hogy én már nem akarom folytatni az együttléteinket. Valami lezárult bennem. Annyira meghatóan felnőtt, ahogy egy ilyenre
