Browsing tag: mosoly

Az ártatlanság, mint a szabadság teljessége


Már csak hárman voltunk a szobában. Mielőtt elbúcsúztunk volna Kíváncsi azt kérte, hogy most hadd kapjon ő. Szeretné, ha Mosoly meg én együtt kényeztetnénk egy kicsit. Nem akar szexelni. Nem erre gondol. Tudtam, hogy így van. Tiszta, gyengéd éhség áradt belőle. Részemről rendben. Mosoly és én meztelenek voltunk éppen, és így mosolyogtunk egymásra. Ez nekünk

Mi hárman istennők meztelenül, és ő


Ugyanarra a szex konferenciára utaztunk mind a négyen és együtt vettünk ki egy szobát. Ők hárman Amerika különböző részeiből, én pedig Írországból jöttem. A felállás idővel változott, és az egyik csaj helyett egy srác lett a negyedik a szobába. Mire a rendezvény elkezdődött, a srác és Mosoly egy pár lettek. Mosoly nyúlánk, és igazi hippi

Mosolyogva


Hajnal volt már amikor hazajöttünk. Pé felültett az éjszakai buszra, hogy majd találkozunk a leszállásnál, mert ő meg bicajjal volt. Pont egyszerre ért a busszal a megállóba. Innentől tíz perc séta volt már csak hazáig. Ahogy a múltkor, most is krétarajzok borították a járdát. Kacsamama kiskacsákkal, cica… Én: -Mindegyik mosolyog. Pé: -Klassz ez a százlábú.

A tompa ízű puding


Angyal azt mondta, hogy hiába fogom vissza magam, mindegy mit csinálok, mert a szemem akkor is úgy csillog és a mosolyom is olyan bájos. Mondtam, hogy majd igazítok akkor azokon is. Pedig az igazság az, hogy én nem akarok tompább ízű puding lenni. A lehető legpudingabb ízű puding akarok lenni, pedig olyan sokan utáltak miatta

Az utca, ahol élünk


Kapun ki, aztán irány az út. Még száz méterre sincs az a hely, ahol ma meghalt egy ember. Én nem láttam. Pé mesélte, hogy amikor hazafelé tartott, rendőrök voltak ott, és a holttest letakarva. Talán másfél óra sem volt a különbség, és az egészből már nem látszott semmi. Az ég világon semmi. Pedig figyeltem. Pedig

A puding most éppen robbanás ízű. Semmi nem marad a régiben.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.