“Húsz lány volt a gimnáziumi osztályomban, de közülük csupán hárman viseltek melltartót nyáron a vékony felsőjük alatt. Titokban gúnyolódtak rajtuk a többiek, és a hátuk mögött “nő”-nek titulálták őket – nekünk, lányoknak, akkoriban nem létezett nagyobb sértés, mint hogy nőnek nevezzenek. A szégyen bélyege volt ez, mintha azt mondták volna, hogy nem vagyunk többé aranyosak és csinosak, vagy mintha a tisztaságunkat és az ártatlanságunkat kérdőjelezték volna meg.”