Jillian Lochner

Épp időben készültem el. Magas sarkú papucs, neccharisnya, harisnyatartó, a kedvenc fodrocskás bugyim, mell alatti fűző, melltartó, smink, műszempilla. A frizurám is jól sikerült. Dögösnek éreztem magam, ahogy az is voltam:). Nem húztuk az időt sokáig. Mr. megcsókolt és az ujjai már vándorútra is indultak rajtam. Pé hátulról simult hozzám és úgy simogatott. Valahogy eljutottunk az ágyig, és végre szabadabban hozzáférhettünk egymáshoz. Pláne, miután részben kihámoztak a gönceimből. Olyan sokáig kellett Mr.-t nélkülöznöm, hogy hirtelen nem is tudtam, mivel kezdjem. Néha csak hagytam, hadd kalandozzanak rajtam, kényeztessenek, simogassanak, nyaljanak és csókoljanak. És persze volt, amikor én is aktívabban részt vettem egymás boldogításában. Például akkor, amikor a hátamra feküdtem, a fejem meg kicsit hátrafelé lelógattam az ágyról, és úgy kezdtem el Mr.-t szopni, miközben Pé és ő a puncimmal játszadoztak. A szopást aztán feltérdelve folytattam tovább, Pé pedig hátulról nyomta belém a farkát. Tele szájjal nem könnyű nyögni, de muszáj, mert ha a hangok bennem maradnának, akkor… akkor nem is tudom, hogy mi lenne velem.

Különbség van aközött, hogy egy nő két végén, két teljesen indifferens férfi élvezkedik, vagy hogy a hármasuk valamiféle egységet alkot. Az egész összerendeződött egyfajta közös ritmusba. Néha lassabban, néha pedig gyorsabban, de mindig együtt mozogtunk. Volt, hogy Mr. a vállaimnál fogva nyomott bele még jobban Pé farkába, én meg imádtam érte, hogy ezt csinálja. Aztán áttértünk a szendvics előkészítésére. Párna került az ágy karfájára, én ráhasaltam, a lábaim terpeszben.  Egy kis síkosítás, és finomabb indítás után valami mennyei volt így az análszex. A póz Pé ötlete volt, mert tudja, hogy mennyire szeretem a hasalós pózokat, és csakis áldani tudom érte. Mr. farka olyan, hogy a makkja nagyobb és erősebb és én imádom ezt a formát, úgy tűnik, hogy ebben a fenekemmel is tökéletesen egy véleményen vagyunk. Aztán Pé a hátára feküdt, így ültem bele a farkába, a popsim újfent Mr.-é lett. Pé élvezett el először, aztán én, végül Mr. És nem tudom, mikor jövünk össze megint. Kérem vissza.

Apró és kellemes csavarként az első randink helyszínén jöttünk össze egy beszélgetés erejéig. A hely az elmúlt három évben változott is, meg nem is, könnyed tükörképe volt a kapcsolatunknak. Mesélt arról, hogy mi történt velük az elmúlt évben. Aztán azt mondta, ő némileg tisztában van azzal, hogy velünk mi a helyzet, mert már jó ideje olvassa a blogomat. Eleinte ismeretlenként, aztán egyre gyanúsabb lett, végül pedig már biztos volt benne, hogy én vagyok pudingocska. Például ilyenkor van az a pont, amikor a kis amúgy is reszketeg szívem ijedtében megáll egy pillanatra, az agyamon pedig végigfut ötszázszor, hogy úristen, úristen, úristen… aztán megint veszek levegőt, mert anélkül nem élet az élet, a szívem is magához tér, és kívülről talán csak némi pirulás jelzi, hogy egy kártyavár vagyok belül. És szeret olvasni is engem. És szeretne nem csak olvasgatni engem, már ha persze mi is egyetértünk. Így aztán tegnap itt járt nálunk pár kellemes órára. Én meg már most zavarban vagyok, mert tudom, hogy olvasni fogja majd a beszámolómat.

Pé megkérdezte, melyik végemen szeretne hozzánk csatlakozni.:) A puncimat választotta. Más is próbált csatlakozni, de mondtam, hogy két férfi éppen elég nekem, köszönöm. Aztán valahogy összefolyt minden. Pé és ő váltogatták egymást bennem. Emlékszem, ahogy az arcomat csodálta sokáig, és figyelte a rezdüléseket és földrengéseket, amiket Pé váltott ki belőlem. Tetszett neki az élvezetem. Tetszett neki, ahogy a szemembe nézve átélhette az örömömet, az abban a pillanatban tökéletes nyitottságomat. Tudtam, hogy érti, hogy érzi, milyen. És erre elmosolyodott, és azt mondta, fantasztikusak vagytok.

Emlékszem, hogy milyen mesterien bánt az ujjaival. Sajnálom, hogy aztán már nem volt idő, hogy megkérjem, mutassa meg, mégis mit hogyan csinált. Szeretnék még úgy érezni, ahogy az ujjainak köszönhetően éreztem magam. Azt mondta, hogy művészi a sminkem (aznap egy brutál, sötét sminkben nyomtam). És mivel ezt szex után mondta, valóban tetszhetett neki.:) Emlékszem, hogy milyen volt együtt zuhanyozni.

Jópár hét eltelt azóta már, de az egészet betettem a szép emlékek dobozba, és ott dédelgetem. Nem tudom felidézni, hogy pontosan mi és hogyan történt, de fel tudom idézni, hogy hogyan éreztem magam. Amikor legutoljára szóló férfival klubban voltunk, ő is annyira látni akarta az arcomat, a rezdüléseimet, hogy eleve kizárt minden pózt, amiben nem nézhet a szemembe. Én nem gondoltam, hogy ilyen együttléteket össze lehet hozni klubban, ráadásul elsőre, de össze lehet, és köszönöm őket.

Szóval készülődtem a pizsipartira. Hullámos tupírozott, oldalt copfos haj, pink smink, pöttyös baby doll. Gondtalan, lolita érzés, mégis valahogy zárkózott voltam egész este. Azt mondtam, nem akarok most senkit sem bevonni. Aztán hozzátettem, hogy persze a történések hevében még az is lehet, hogy igen. Szívesen beszélgettem, élvezettel vonaglottam táncoltam Pé ölében, jakuzziztam egy csomót és vártam, hogy Pével menjünk már fel az emeletre (délután már jól felizgatott, és aztán direkt parlagon hagyott engem).

A hátamon feküdtem, félig a ferde háttámlának dőlve a felső emelet legeldugottabb sarkában. Amikor feljöttünk, még gondoltam is rá, hogy beakasszuk-e a láncot (jelezve, hogy nem kérünk társaságot), de végül nem akasztottuk be. Késő volt már, addigra sokan hazamentek. Az első érdeklődő úr megkérdezte, hogy csatlakozhat-e. Mondtam, hogy köszönöm, nem. Elnézést kért és távozott. A második csatlakozni akaró egy darabig álldogált és nézelődött. A szuszogásából és a néha elakadó lélegzetéből tudtam, hogy van ott még valaki rajtunk kívül. Én el voltam foglalva azzal, hogy a felettem térdelő Pé farkát szopjam. Nem siettem el. A másik férfi lába néha az enyémhez ért, olyankor finoman arrébb az enyémet. Nem akart zavarni, megvárta, amíg váltani készülünk, és akkor kérdezte meg, hogy csatlakozhat-e vagy esetleg nézhet-e bennünket. A nézelődésre igent mondtunk. Nem a személyével volt a “gond”, egyszerűen nem volt kedvem máshoz. Azt mondta, eszméletlenül izgatóan szopok, és hogy kész van csupán a látványtól is. Négykézláb voltam, amikor végre már Pé elkezdett hátulról dugni. A férfi pedig élvezte a látványt.

Később az egyik kezét felém csúsztatta. Belesimítottam az arcom a tenyerébe, aztán a számba vettem és szopogatni kezdtem az ujjait. Ő ugyanezt tette az én ujjaimmal. Ha jól csinálják, ettől mindig megőrülök. Ő nagyon is jól csinálta, úgyhogy megőrültem. Pével egyszerre élveztünk el. Ott feküdtem, nedvesen, remegve, pihegve, és persze nem bírtam ki, hogy ne vegyem a kezembe az előttem ágaskodó, gyönyörű faszt. Már írtam egyszer, hogy minden faroknak (és puncinak is persze) megvan a saját energiája. Az övé finom volt, energikus és erőteljes, jó volt megmarkolni. A tenyerem szinte tapadt hozzá. Közben csókolóztunk. Én addigra már (köszönhetően a megajakuzzizásnak is) eszméletlen fáradt voltam. Nem akartam folytatást, de mégis lett folytatás, mert nem akartam befejezést se. Óvszer fel, és már bele is ültem az ölébe. Imádta a hevességem, a fénylő arcomat, a támasztékot kereső kezeimet, az arca előtt ugráló melleim. Én meg szerettem a már-már gyermekien tiszta örömét és lelkesedését, a tekintetembe kapaszkodó szemeit, és persze a bennem mozgó kemény farkát.

Pé később azt mondta, remélte, hogy egy aktív hármas lesz majd az akciónkból, de én most így szerettem ezt, külön-külön kiélvezve mindkettejüket, egymás után, a másikba kapaszkodva.