Nem kis teljesítmény hat évig fenntartani egy hármas kapcsolatot, de nekik sikerült. Pedig valljuk be, két embernek is elég nehéz lehet együtt, hát még háromnak, sőt idővel négynek, ahogy a gyermekvállalás is a képbe lépett. Persze van izgalmas és jó oldala is a dolognak legalább annyi. Arra készültem, hogy írok majd okosakat, de valahogy nem tudok. Amúgy kicsit irigylem őket a szívem mélyén, be kell valljam, pedig nem vágyom több férje.:)

A kommentekbe nagyon tanulságos beleolvasni. Érdekes, hogy ki hogyan él és ítél meg egy ilyen kapcsolatot, mit lát bele a viszonyokba, miközben igazából fogalma sem lehet arról, hogy milyen lehet benne lenni, mert még ha hasonló felépítésű kapcsolatban élt is, legalább annyira különbözhet a Jaiya-féle verziótól, mint ahogy két “normál” párkapcsolat  is különbözhet.

Kedvencem a legfelső komment. Egy olyan hölgy írta, aki szerint teljesen normális (amúgy szerintem is az, ha mindenki ezt akarja), ha a nő van a kapcsolat középpontjában, és több férfipartnere van, míg ugyanez fordítva természetellenes.

Jó volt kitekinteni kicsit a szokások kerítése mögül. És meglepődtem a sok támogató jellegű kommenten. Amikor nyitott kapcsolatokról olvasok, általában a legrosszabb fogadtatásra szoktam számítani, miközben az az igazság, hogy vannak alternatív gondolkodású emberek is.

A cikket Tristan Taormino – OpeningUp oldalán olvastam. Az OpeningUp kifejezetten a nyitott kapcsolatokról szól, és próbál segíteni azoknak, akiknek problémájuk van, próbálja bemutatni a lehetőségeket és alternatívákat, miközben egyáltalán nem akar senkire sem ráerőltetni semmit. Örülök, hogy találtam.:)

Örültem, amikor telefonált, hogy jönne, ha ez nekünk is megfelel. És már előre mosolyogtam magamban. Gyönyörű, új derékfűzőm van (abszolút illik egy ilyen praktikus hedonistához,  mint én vagyok), de nem vettem fel, mert ismerem az ízlését. Tudom, hogy a testem egyszerűen leigázza, és nem érheti nagyobb boldogság annál, mint hogy megmarkolhat vagy éppen simogathat, csókokkal boríthat, hozzám simulhat és így tovább. A bőröm, a tapintásom és a formáim úgy hatnak rá, mintha tökéletes ajzószer lennék.  (Na jó, érheti nagyobb boldogság, de most azzal nem foglalkozunk, egy párhuzamos, kéjenc univerzumban simogattatom magam éppen.)

Ó, és igazi kéjenc. Mondtam már? Egyszerűen imádnivaló, ahogy engem élvez. Ahogy a legkisebb örömből sem csinál titkot. Így tudtam már, hogy mit szeret és hogyan, így aztán ott vártam fehérneműben, a kis szatén papucsomban ahogy befordult az ajtón. Le is dermedt egy pillanatra, és olyan édes volt, ahogy ott  állt, kikerekedett szemmel, hogy legszívesebben azonnal  megzabáltam volna. De praktikus hedonista módra inkább beosztottam ezt a megzabálást, hogy kitartson egész délutánra. Vele szívesen játszanék olyat, hogy én vagyok a domináns. Gondolom ehhez van némi köze annak, hogy istennőnek tart.

Most nem fogom részletezni, hogy mi mindent csináltunk hármasban. Azt sem tudom megfogalmazni, hogy mennyire jól éreztük magunkat. Az utóbbi hetek nyomorúsága után ráadásul ez úgy kellett már nekünk, mint egy szippantásnyi tiszta levegő. (Nagyon.) És most meghaltam. Holnap mégis felébredek majd, és olyan izomlázam lesz majd, hogy most inkább bele sem gondolok. Kénytelen leszek az egész hétvégét az ágyban tölteni.

99%-ban szombaton jártunk klubba, de már egy ideje azon tipródtunk, hogy jó lenne egyszer szerdán menni. Talán mert még annak idején a szvingerezést egy szerda éjszakán kezdtük, valahogy pont a “kisebb lépték” miatt. És valahogy még mindig él bennünk az is, hogy a szerda az a nap, amikor több a szóló férfi (és mi elsősorban erre vagyunk már egy ideje hangolódva), pedig ma már ez egyáltalán nem így van. Szerdán például a nők voltak többségben: öt szóló hölgy is volt már mire odaértünk.

Az utóbbi időben nem nagyon voltunk sem klubban, és valahogy magánban sem történt semmi. Kicsit bizonytalanul indultam el, mert az az igazság, hogy én nem nagyon indulok be mások külsejére. Az agyak hoznak lázba (nem fizikailag). Gondolatok, perverziók, fantáziák, szándék, humor, személyiség… ezek tudják igazán felkelteni a figyelmem.  A klubban egy este alatt kevesebb a (de azért van) lehetőség, hogy ilyen szempontból igazán megmozgasson valaki.

Az este elég gyorsan elindult, és egyre többen lettünk. Meg is lepődtem. Nem vártam, hogy egy hétköznap éjszaka ötvenen is összejöhetünk. És valahogy annyira jó volt a társaság. Sok nyitott, vidám ember. Írhatnék a rúdtáncról, és a szimpi emberekről, de annyi minden van, hogy most erre “csak” ennyi hely jutott. Ezért elnézést kérek. Rég ismerkedtem és beszélgettem ennyi emberrel. Persze a dologban az is közrejátszott, hogy a Maciék megleptek engem és egy másik hölgyet egy-egy meglepi, szülinapi tortával (ő most először volt klubban, és annyira aranyos volt, ahogy izgult, és már előtte jót beszélgettünk). Soha nem volt még meglepi szülinapom, pedig mindig szerettem volna, így aztán eszméletlenül boldog voltam.:) Ráadásul ahogy körbekínálgattuk a tortát a társaságnak, mindenkitől öleléseket, mosolyokat, kedves érdeklődést kaptam. Teljesen meg voltam hatódva.:))) Bevallom, némi csókolózós, tapizós jelenet is bejátszott egy korábban kiszemelt férfival.

Rövidre rá Pével jakuzzizni mentünk. Némi lubickolás után az előbbi férfi megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzánk. Naná, hogy igent mondtunk. Így aztán ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

Mindkét oldalamon egy-egy engem markolászó férfivel, hát ez az, ami már iszonyúan hiányzott. Aztán persze nem csak a nyelveink játszottak (pont úgy csókolt, ahogy szeretem), és amikor az ujjai a puncimba csúsztak muszáj volt sóhajtoznom és nyöszörögnöm. Imádtam, ahogy közel hajolt, hogy ne maradjon le ezekről a hangokról. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire szeretem, ha ujjaznak, és ő tökéletesen csinálta. Élvezem, ahogy a bugyborékoló vízben könnyen emelgetem a csípőmet, mert olyan pózokat és íveket vehetek fel, amikről máskor csak álmodozhatok.

Javasolta, hogy üljek ki a jakuzzi szélére, hogy mélyebb ismerkedés céljából, amit viszont kénytelen voltam elutasítani, mivel ennyire bensőséges ismerkedés a jakuzziban nem engedélyezett (teljesen jogosan), de persze fent folytathatjuk, amit elkezdtünk. Kiszállás után, amikor zuhanyozni készültem, megkérdezte, hogy megmosdathat-e engem. Bele is egyeztünk, hogy naná. Alapos, testüregekre kiterjedő mosdatásban részesültem (ó, az a behajolás…). Mikor mondtuk, hogy akkor felmegyünk az emeletre, az emberünk még nem jöhetett, de azt mondta, hogy majd megkeres minket, meg hogy meg is talál. (Tényleg megtalált, de akkor már túl késő volt.)

Szóval mi emeletre fel. A felső, lépcső melletti résznél éppen nem volt senki, hát két nagy lepedő leterít, és már el is foglaltuk. Pével felváltva kényeztettük egymást, majd végül is az ő a hátán fekszik, én pedig térdelve szopom verzióra szavaztunk.

Ekkor mellénk telepedett egy “két férfi-egy hölgy” trió. Örültem, a simogató férfi kéznek és nyelvnek.

• Pé később: -Szurkoltam, hogy valami összejöjjön.
• Én: -Mivel mondta a csajszi, hogy ő két férfis kényeztetést szeretne, mert még nem volt része olyanban, ezért nem aktivizáltam magam.
• Pé: -Ja, én ezt nem hallottam.

Szóval örültem a kényeztetésnek, de nem másztam rá az emberünkre, aki némi hezitálás után úgy döntött, hogy tud ő kétfelé is figyelni (tényleg elég jól ment neki). Ekkora már mi is váltottunk. Maradtam térdelve, de a hármas felé fordultam, mert szerettük volna látni őket.  Pé pedig szépen, lassan belém nyomult.

A hármas férfi tagjának keze egyre lejjebb kalandozott, és mivel érzékelhetően élveztem ezt, ezért lassan eljutott a fenekemig, ott a szűk lyukacskáig, amit aztán kezelésbe vett, miközben a partnernője, akit egy másik férfi pumpált hátulról éppen őt szopta, Pé pedig engem dugott. Nem kellett sokat várni, hogy Pével egyszerre élvezzünk el. A “kis” extra simogatás után az emberünkkel is rövid csókolózásba kezdtünk, majd az ajkaimat a melleimre cseréltük (legalábbis az ő ajkai szempontjából, nem az orrom alatt két, bazinagy cickóval ülök itt éppen). Aztán nevettünk. Annyira könnyed, önfeledt nevetés volt. Ezekről mindig a gyerekkor tiszta, ártatlan nevetései jutnak eszembe. Örülni egymásnak. Örülni az életnek. Örülni a világnak.

Ekkor már köpött a Maci (a Tik-Takban a tévé maci szignálja jelzi, hogy lassan zárnak:)). Elindultunk lefelé, amikor is találkoztunk a jakuzzis barátunkkal, aki keresett, de a félhomályban nem talált minket. Bánom, hogy nem fogtam meg a kezét, nem tettem az élvezéstől lucskos puncimra. Bánom, hogy szokásunkhoz híven sokára mentünk fel az emeletre, mert szerdán sokkal korábban zár a klub, és jó lett volna még ejtőzni kicsit.

Megyünk megint. És szerdán.

Aztán valamikor úgy délelőtt tíz táján végre elmerültem a sötétségbe. Kell ez a sötét és sűrű függöny, hogy kizárjon mindent. Engem is. Hogy teret kapjon az üresség.

Álmodtam aztán. Azért emlékszem rá, mert egy óra tájban arra ébredtem, hogy csörög a telefonon. Egyszerre voltam kint és bent egy rövid időre, de persze elvesztettem a visszatérés lehetőségét. Azt álmodtam, hogy egy kis saját világban éltünk boldogan Pével. Régi, lerobbant lakásban, aminek megvolt a maga bája. Félhomály volt, és a függöny szakadásain sávokban besütött a nap. Sok kis nevetgélő, meleg sugár. Mint valami mesebeli erdő fái között. Főztem. Vendéget vártunk egy hármashoz. A Bíró Lajos jött hozzánk (nem röhög hangosan, mert nekem kurvára bejön), de nem jutottunk el az ágyig, mert félbeszakadt az álmom. Csak annyira emlékszem még, hogy azt mondta, az előre csomagolt kenyérkeverékben túl sok a cukor.

Extended version of Room 33, an erotic short film written and directed by Erika Lust (http://www.erikalust.com)

This short film is included in http://www.hotelcasacamper.tv