puding » halál

A folyton születő

puding — Mon, 27 Feb 2012 03:37:48 +0000

Igazából nem tudhatja biztosan, hogy vajon jóval korábban is folyton született-e? Az emlékezés képessége valószínűleg csak idővel alakulhatott ki nála, amikor rádöbbent, hogy az emlékek kapaszkodót nyújthatnak a megértéshez vagy erőt adhatnak neki. Bár volt, hogy inkább összezavarodott tőlük, de a fontosságukat akkor is elismerte. Elismerte azt is, hogy nem minden emlék van a javára, és ha túl sokat gyűjt belőlük össze, akkor láncokként tartják fogva, és ettől nehéz lesz körülötte minden, alacsonyabb az égbolt és leszűkülnek a távlatok.

Emiatt egészen jól jött, hogy meg is halt mindig, és amikor meghalt, levedlett magából valamit. Előfordult, hogy parányi, szinte észrevehetetlen dolgokat, de az is megtörtént már vele, hogy egy egészen aprócska semmiből építette újra magát teljesen másra. Még most is beleborzong abba a korlátlan bőségbe, amit ez jelentett.

Szeretett születni, de fura módon meghalni nem, pedig a kettő nagyon is összetartozott, sőt ha az ember jobban belegondolt, akkor meghalni valahogy könnyebb, mint megszületni. Mégis a halállal mindig sokat veszített. Még akkor is, amikor ez a veszteség iciripiciri volt, gyakran sokáig érezte a hiányt, amit maga után hagyott, mintha valahogy védtelenebbé vált volna tőle. Ez volt a szabadság ára.

Joe Louis-tól

puding — Mon, 26 Dec 2011 03:50:40 +0000

Everybody wants to go to heaven, but noone wants to die.

Mindenki a mennybe akar jutni, de senki nem akar meghalni.

Mine vaganti

puding — Mon, 30 May 2011 23:04:48 +0000

“Ne légy szomorú, ha már nem hallod a hangom a házban. Az élet soha nem a szobáinkban van. Meghalunk, majd visszatérünk, ahogy minden más.”

a hangya bátran bement az erdőbe

puding — Fri, 22 Apr 2011 23:08:45 +0000

A hangyáknak a házunk valami olyasmi lehet, mint a mesékben a rengeteg erdő, ahová aki betéved, arra keresztet vethetnek, sőt meg se ehetik. És ha egyszer majd mégis, akkor talán regéket énekelnek róla, meg a hosszú és veszélyes útról, és a kiválasztottat nagy becsben tartják majd. Talán már jóslatok is születtek róla. Talán társakkal indul majd el, és együtt másznak át a sütőpor halmokon. Elég necces lesz nekik azért. Ez jutott eszembe ma így a Föld napján.

Ó, jaj kocsonya

puding — Sun, 02 Jan 2011 02:57:18 +0000

Anyós: Úristen, te még csak most kezded el főzni a kocsonyát? Csak reggelre lesz kész.
Én: Tudom. Pont így terveztem.

2. Tíz perccel később újból keres az anyós skype-on.

Anyós: Neked programozható a tűzhelyed? (Tudja, hogy nem az.)
Én: Nem.
Anyós: Úristen, mire felkeltek, elpárolog a kocsonyának leve. Csak nehogy tábortűz legyen nálatok és megfulladjatok!
Én: Nem fog. Mindig így csinálom a kocsonyát.
Anyós: De azon a kicsi lyukon is el tud ám párologni. Jaj, ti olyan későn keltek. Csak nehogy valami baj legyen.
Én: Nem lesz.

3. Pének, aki egyetért.

Én: Gyűjtenünk kellene, hogy anyukád milyen halálnemeket vizionál nekünk. Ez lehetne az apró lyukon elpárolgás miatti kocsonya általi halál. Fantasztikus gyűjtemény lenne.

A single man

puding — Fri, 10 Dec 2010 21:28:07 +0000

“Életemben néhányszor tisztán láttam a dolgokat. Pár pillanatra, a zajban is csak a csendet hallom, nem gondolkozom, csak élek. Jól látom a dolgokat. A világ friss, mintha most keletkezett volna minden. Rövid ideig tartanak ezek a pillanatok. Ragaszkodom hozzájuk, de mint minden, elmúlnak. Az életemet ezekben a pillanatokban éltem. A jelenbe zuhanok vissza. Észreveszem, hogy minden olyan, amilyennek lennie kell.”

Persze a fordítást még lehetne gyúrni, de így is köszönet érte. Ez egy elképesztően gyönyörű film. Nem tudom, miért találok ennyi emelkedettséget a szomorúságban, ennyi szépséget a veszteségben, gazdagságot az ürességben. Szegény szívem.