Hajnali fél négykor már lassan felkel a nap. Az eget valószerűtlenül kékre színezi a távoli fény. Annyira valószerűtlenül kékre, hogy egészen úgy hat, mintha bluebox lenne, és a házak valamiféle virtuális háttérre várnának. Habár néhol nyitva vannak az ablakok, mégis sehol semmi emberi élet. Mintha csak díszlet lenne minden. Mint az a pár darab, távoli [...]