puding » fürdés

Thank you for

puding — Tue, 15 Jun 2010 12:31:28 +0000

Van újra meleg víz. Folyik a csapból. Bármikor, amikor megnyitom a meleg vizes csapot. Van újra zuhanyrózsás maszti, ami hideg vízzel nem vonzott annyira. Köszönet érte Pé istennek. Meg egy kicsit saját magamnak is. De nekem tényleg csak kicsit. És persze köszönet az állítható fejű, sokféleképpen spriccelő zuhanyrózsákért. Ezért köszönet anyunak, mert tőle kaptam.

Fűz

puding — Sun, 07 Mar 2010 20:46:15 +0000

Én: -Arra gondoltam, hogy kérek tőled valamit, de előbb inkább leszoplak.

Pé: -Komoly dolog lehet. Fürdés közben leszophatsz.

Én: -Jó.:)

Pé: -Úgy kell csinálni, hogy amikor már majdnem elélvezek, akkor megkérsz, és aztán gyorsan folytatod tovább.

Kicsit később a fürdőkádban…

Én: -Akkor megvehetem azt a fűzőt, amit kinéztem a lovehoney-nál? Cuppcuppcupp.

Pé: -Majd később megbeszéljük.

Árva punci

puding — Thu, 08 Oct 2009 23:43:58 +0000

Pé meg én szokás szerint együtt fürödtünk. Ültünk a kádban egymással szemben. Lábujjaival a puncimnál matat.

Én: -Éhes, árva punci vagyok.
Pé: -Te szegényke. De ne félj, talán nemsokára lesz társad.
Én: -Egy másik punci?
Pé: -Nem pont arra gondoltam, mert akkor már két éhes, árva punci lenne itthon.

Pár pillanat

puding — Sat, 05 Sep 2009 13:13:42 +0000

A kádban ülünk, egymással szemben. Pé a napsütötte oldalon. Aztán egyszer csak tüsszent egy hatalmasat. Kezei az arca előtt. Még mindig nem veszi el őket. Még mindig nem veszi el őket.
Én: -Meghaltál?
Pé: -Nem.
Én: -Akkor csavarja az orrod?
Pé: -Ördögi a logikád.

Kicsit később szerinte én vagyok az ünneprontó, szerintem meg ő az.:) Épp a hűtőnél állok, amikor hátulról hozzám simul, és elkezdi harapdálni a nyakam. Én meg elkezdek lépkedni, miközben Pé még hátulról hozzám van tapadva. Így lépegetünk és nevetgélünk.

Undé poszt (lehet mortem)

puding — Fri, 08 May 2009 20:22:10 +0000

Elvonultam a fürdőszobába. Fürödni, naná. A víz forró. Vittem magammal csokit is. Egy sor csokis-epres milkát (mit nem adnék egy kis starbrook airlines-os töltött tábláért. Nem gondol, nem gondol, nem gondol). Fentem rá a fogam, mert az ételeket úgy csinálják, hogy a legelső, meg a legutolsó falat a legfinomabb. Főleg a legutolsó. Biztos valami speciális algoritmus kidolgozza, melyik lesz az a falat, különben honnan tudhatnák előre. Nagyon cseles mindenesetre.
Fekszem a kádban. Kezemben könyv. Csicsergnek a madarak. Gyümölcs illat lengedez. A nem túl fárasztó nap után jólesik ez az ejtőzés a kádban. Agyacskámba bevillan a csokoládé képe. Minden ideális. Most vagyok a csúcson. Ennél jobb már nem lesz, itt az idő, hogy emeljük az élvezeti értéket. A csokival.
Kinyúlok a kádból. Megragadom. Közeledik, közeledik, közeledik. Aztán egy elegáns mozdulattal kiugrik a kezemből, és landol a vécé alatt. Az én utolsó falatom. Az én epres milkám. Az jár nekem, be volt tervezve. Ahhh…
Eszembe villan anyám hangja, ahogy azt mondja: “Nem féltelek lányom, te a jég hátán is megélsz.”. (Később persze megtanult félteni, de az már egy másik történet.) Anyám bízik bennem. Meg tudok oldani egy ekkora válságot. Hát nyúlok ki a kádból. Közeledek, közeledek, közeledek. Megvan. Újra a kezemben tartom a kincset. Kissé megviseltnek tűnik. Most mi a pitlákot csináljak? Gyorsan belemártogattam a fürdővízbe. Letörölgettem kicsit, aztán jóízűen elmajszoltam.
Néha egy szűz is kirúghat a hámból. A milyen halálos betegséget kaphattam ettől kérdéssorozat feltehetőleg majd elalvás után kezd el riogatni. Most mintha egy kicsit kaparna a torkom.

A fürdőruha az fürdőruha

puding — Fri, 06 Mar 2009 18:16:34 +0000