Van az asztrológiában egy érdekes fogalom, mégpedig az, hogy az időnek van minősége, ami meghatározza, hogy a dolgok hogyan alakulnak. Nem mindegy, hogy valamit mikor kezdünk el vagy éppen mikor fejezünk be, mert minden pillanat más végkifejlethez vezet. Mint mondjuk amikor egy labda száguld feléd, és te ott állsz az útjában… Máshová érkezik, ha máskor [...]
Tovább
Igazából nem tudhatja biztosan, hogy vajon jóval korábban is folyton született-e? Az emlékezés képessége valószínűleg csak idővel alakulhatott ki nála, amikor rádöbbent, hogy az emlékek kapaszkodót nyújthatnak a megértéshez vagy erőt adhatnak neki. Bár volt, hogy inkább összezavarodott tőlük, de a fontosságukat akkor is elismerte. Elismerte azt is, hogy nem minden emlék van a javára, [...]
Tovább
Mostanra már nagyon sokat felejtettem olaszból. Érdekes, hogy hányan helyezkedtünk el az egykori olaszos csapatból olyan helyen, ahol valóban használhattuk a nyelvet. Amikor néha szükségem van rá, egyre nehezebben idézem fel a szavakat. Először minden angolul jut eszembe. Az aktív szókincsem tehát hibernálta magát, de a passzív azért még jól teljesít. Zenét hallgatok vele főleg. [...]
Tovább
Nem akarom, hogy a gondolataim meghaljanak velem. Szeretnék alkotni valamit. Temple Grandin. Azt hiszem, hogy ez a kulcs bennem mindenhez. A vágy, hogy a fényre segítsem mindazt, ami bennem van, valahonnan innen indul. Semmi köze a halhatatlansághoz, az sohasem motivált. Egyszerűen szabadon akarom engedni azt, ami bennem van. Talán, ha más korban születek (és akkor [...]
Tovább
Figyelem, hogy törekszik az élet a harmóniára. És nem tudom nem észrevenni, ahogy keresi a káoszt. Ott vannak elválaszthatatlanul minden levegővételben, minden pillanatban. És amilyen rémisztő a gondolat, valahogy ugyanolyan megnyugtató is, hogy ott van a káosz a harmóniában és hogy a káoszban is ott a harmónia. Hogy az élet rendje a rendetlenség és a [...]
Tovább
“Csupán a zárt elme biztos magában.” A tegnap az emlékekről szólt. A rég elfeledett, talán meg sem történt emlékekről. Csupa zsigeri boldogság. Ahogy a fény megcsillan a hajon. Ahogy a nap lágyan simogat a sugaraival. A távoli hangok halkan gomolygó, biztonságot jelentő zsivaja. Színek otthont jelentő összekapcsolódása. El is kezdtem leírni. De csak ma jöttem [...]
Tovább
Ha egy asztrológus belenézett a horoszkópomba, elsőként gyakran a bezártságot említette meg. Gyerekkorom óta kellett a szoros ölelés, a kis tér vagy éppen a tágas üresség. Mintha az élet azt akarná, hogy jobban figyeljek befelé. Néha teljesen eltűnik a kinti világ, és én ott maradok magamban. Már nem félek ettől. Rosszul látok. Homályos a világ, [...]
Tovább
Amíg nem választottál, még minden lehetséges. A Mr. Nobody-ban hangzott el ez a mondat. Úgy megragadt bennem. Igen, ezért nehéz dönteni. Bármit nyerek, dűlőre kell jutni a veszteséggel is. De szerencsére ritkán szembesülök ezzel. Sokkal inkább azt látom, ami élni kezd, ami megszületni, virágozni… Ha nem választok, nem lesz semmi. Nem születik semmi. És néha [...]
Tovább
Fázom. Hideg van. Sütök én, ha már a nap nem teszi. Fehér habosat sütök és sűrű csokisat. Kerekre sütöm, mint a nap. És felvágom kis darabokra. Itt bent a falak között. A nap nem akar kisütni. Pedig máskor nem szeretem. Most mégis megfürödnék benne. Most simogasson a sugaraival. Most öleljen. Takarjon be. Égessen meg. Emeljen [...]
Tovább“Gyerekként úgy hisszük, ha felnövünk, többé már nem leszünk sebezhetőek. De felnőni azt jelenti, hogy elfogadjuk a sebezhetőséget. Az élet maga a sebezhetőség.” Madeleine L’Engle
Tovább