Browsing tag: apa

Az apunak tüdőrákja van


Áttétes. Fura, amikor egy ilyen hírt közölnek veled, és meg sem lepődsz, mert annyira olyan, mintha mindig is ott lett volna, mintha ezt az árnyékot mindig is ismerted volna. Minden váratlansága mellett nem volt váratlan. Egyszerűen, mintha csak a rák kivárta volna a sorát, és most belépett a reflektorfénybe. Nehéz beismerni, de mindezt az önpusztítást,

Mintha eltűnne


Mintha eltűnne  valami belőlem, ami kordában tartott régebben. Nem teljesen. Ott van az árnyéka. Olyan érzés, mint amikor éjszaka próbálsz közlekedni, és megszoktad, hogy merre kell menned a sötétben, de most átrendezték a lakást. Óvatosan tapogatózol. Kikerülsz dolgokat, amik már nincsenek is ott. De azért észreveszed, hogy most már más. Néha, amikor arra gondolok, hogy

Amikor én apám voltam…


Anyám szemében olyan voltam, mint az apám. Külsőleg is hasonlítottam rá, sokak szerint le sem tudott volna tagadni. De nem csak a külsőm miatt emlékeztettem anyut annyira az apámra, hanem mert szerinte, olyan önző, olyan rossz voltam, mint az apám. Bezzeg az öcsém… Ő jó gyerek. Nagyon megijedtem akkor, hogy felnőttként majd rossz ember leszek,

És az apák


Látom őket, érzem őket, amikor beszélek velük. Átjön a fájdalmuk, az odafigyelésük, a szeretetük, a gondoskodásuk, az áldozatuk. Mintha most kapnám azt az egészséges apai mintát, amit gyerekkoromban nem kaptam meg. Hogy tudjam, hogy érezzem, hogy a valóságom része legyen most és mindörökké. Annak idején Red indította el ezt bennem, de most a randijaimon teljesedik

Bundás


És ilyenkor a Fifinek is sütök saját bundás kenyeret, és azt kapja reggelire. Örül neki. Nagyobb darabokban adom oda neki, és boldogan szteppel, hogy jajdejó. Ma amúgy is jó napja van, mert süt a nap, mert a gazdik már játszottak vele egyet, mert kialudta magát, mivel én sem köhögtem végig az éjszakát. Azt még nem

Rémálmok Maszti utcában


A Jezabel egy vagány, angol nyelvű, női portál, ami néha olvasgatok, amikor eszembe jut, vagy amikor kerülőutakon eljut hozzám egy-egy írás. Most éppen a 10 legszörnyűbb masztis sztori. Igazából ezek közül viszonylag kevés a valóban rémséges sztori (a szöszleszedősre inkább nem gondolok). Én például inkább cukinak tartom, hogy egy hét éves kislány meglovagolja a nagy

És


És pont arra gondolok, hogy nem akarom többet azt hallani, hogy azért történt valami, mert gyerekkoromban nem kaptam elég szeretet vagy mert bántottak vagy esetleg életek óta cipelem magammal ezt a terhet. Nem akarom ezt hallani, mert most van most, és most kell kezdeni vele valamit, most lehet mást választani. És akkor kapom az sms-t,

Vannak még csodák


Régen el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer majd ilyen viszonyban leszek az apuval. Nem gondoltam, hogy valaha majd azt mondja nekem a telefonba, hogy kurvára hiányzol, gyere haza! Vagy hogy mennyire várja az öcséméket, hogy mikor mennek, mert nagyon szereti az unokáját. Apu világ életében utálta a gyerekeket. Amikor azt mondta anyu a telefonba

A puding most éppen teljesen ízű. Kívül is belül.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

August 13, 2018

Nem minden gyönyör

August 13, 2018