Minden olyan gömbölyű


Az oldalamon ül, és a puncimat simogatja. Bár talán nem is ez a jó kifejezés erre, mert a keze alig ér hozzám. Olyan finom és puha érzés. A vénuszdombom szinte dorombol a kezei alatt. Innen most minden olyan gömbölyű. Érzed, milyen gömbölyű? Igen. Mosolygok. Az érintésed is az, abból tudom. A nagyajkaid teljesen nyitva vannak.

Ott leszek


Gyönyörű volt a nap. Izgalmas és mozgalmas. És boldog voltam. Mégis éreztem a testemet, ahogy nyújtózásra, mozgásra, szabadságra vágyik, ahogy élni akar, együtt lenni, együtt tenni, együtt érezni. Ez kell a teljességemhez most. A jóni-tojásom meleg, ahogy a szívem elé tartom. Arra vágyom, hogy a szívem, a puncim, minden sejtem és az élet együtt rezeghessen,

Akkor is, amikor már nincs bennem


Ahogy bennem van, nem tudom, hogy ő dédelget-e engem, vagy én őt. Egymást szeretjük. Elevenséget, hullámzást, izgalmat hoz magával, és imádom érezni, játszani vele. Miután kiveszem, még jó ideig olyan, mintha még mindig bennem lenne, mintha velem maradna, belém dörgölőzne. Az összehúzódásaimat erősebbnek érzem, pedig még nagyon új az élmény. Régóta akartam már jóni tojást,

Odaadom neked


Olyan rég volt már, amikor utoljára tudatosan mentem le az alvilágba, amikor tudatosan és önszántamból vetkőztem meztelenre a sötét istennő előtt. Most azt éreztem, hogy itt az ideje újra. Nem félelemből, nem is fájdalomból, hanem egyszerűen mert eljött az ideje, mert vártak rám. És mentem. Mert az alvilág útjai tökéletesek és megkérdőjelezhetetlenek. Éjfél volt, amikor

Finom kezek


Egy ideje minden nap megmasszírozom a melleimet. Néha a tükörben nézem. Máskor a kezeimmel látom magam. Mennyi mindent tudnak az ujjaim rólam. A finom párnácskák. A tenyerem. Minden barázda és mélyedés egy kapu, és tovább lehet jutni. Játszom. Dédelgetek. Gondoskodok. Érzek. Élvezek. A mellbimbóm keményen áll, és csigalassúsággal simítom végig a tenyeremet rajta, mert olyan

Több nap az égen


Kezdetben volt a sötétség, és az a kezdet is valaminek a vége volt. A sötétség átható volt és bársonyosan puha tapintású. Olyan, amibe szíved szerint te is beleolvadnál. Mintha nem is létezne semmi más. És mintha soha nem is létezett volna. Fájt a napkelte. Éles volt a fény és átható. Mindenné vált. Nem hagyott teret

Az utolsó OM


Az volt az utolsó éjszaka, amit együtt töltöttünk. Az volt az utolsó OM. Az utolsó, amikor igazán közel voltunk. Nem akkor változott meg minden. Az már korábban volt. Mi pedig ott voltunk egy estére még egy kicsit a közelben, ugyanakkor már a távolban is. Omoztunk. Akkor már épült bennem az, hogy mit és hogyan akarok

Milyen legyen?


Becsukhatom a szemem, amíg hallgatlak? Így tudom jobban befogadni, amit mondasz. Persze. Azt szeretném érezni, ami most bennem van. Harmóniában szeretnék haladni magammal. Érezni akarlak közben téged. Azt, hogy most mit váltasz ki belőlem, hogy hogyan kapcsolódunk.  Tudtam, hogy ő lassulni szeretne, belazulni. Simogatásokat a combján. És azt szerette volna, ha most ő kaphat először,

Ahogy ez az erő


Volt, amikor olyannak éreztem, mintha egy vonat jött volna felém megállíthatatlanul. Tudtam, hogy teljes erővel csapódik majd bele az életembe. És így is lett. Hiába zokogtam, és reszkettem egész testemben, és kapaszkodtam, szinte minden apró darabokra tört. Az életem egy teljes bombázás után. Ott álltam egyedül. Meztelenül. Fázva. És nem akartam bezárni a lebombázott szívemet.

1 5 6 7 8 9 336

A puding most éppen ha ha ha ízű. És nevet rajta.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.