A három férfi napja. Az én napom.


Most már máshogy csinálom. De egészen addig nem vettem észre, hogy máshogy is lehet ezt. Az utóbbi pár hónap indította el bennem ezt a változást. Mennyi tehetetlenség és sértődöttség volt bennem, csak nem tudtam, hogyan választhatnék mást. Olyan, mintha elhúztam volna egy függönyt, ami mögött ugyan ott volt minden eddig is, csak valahogy sokkal tompábban

Más voltam


Azt kérdezte, hogyan szeretném a belső gyerek masszázst? Meztelenül, vagy lepedővel letakarva, hogy megszülethessek, ha akarok, vagy maradhassak a burkomban, ahogy nekem jólesik. Azzal kezd, hogy helyezkedjek középre. Nem is tudja, de ez az életem egyik fő témája és gyakorolni valója. Gyakran máshol hiszem a közepet, mint ahol éppen van. Mintha még mind valami visszatartana

olyan… jól


Olyan ez a hely, mintha benne is lenne a világban, meg nem is. Habár körben üveg van, belül minden olyan süppedős. A szék annyira puha, hogy ahogy ülök, olyan érzés, mintha beleolvadnék. A színek lágyak, a minták puhán ragyognak. Nincs sok asztal, és a paravánok is segítenek az elválasztásban. A zene pont jó. Olyan érzés,

Több férfival táncolok


Olyan pezsgő volt a zene, és akkor már jó ideje táncoltam rá magamban. Örömmel. Boldogan, amikor odajött, és a kezei közé zárta az egyik kezemet? Kérsz sört? Nem kérek. És elhúztam a kezem, hadd mozogjunk együtt tovább. Kólát? Nem kérek semmit. Most így a jó nekem. A zene húz magával engem. Megmozgat. Élvezem. Próbál győzködni,

A tér most még


Nem tudom, volt-e valaha ennyire kreatív, ennyire változatos a tér körülöttem. Olyan színház ez, amiben vannak díszletek. Vannak olyan bútorok, amik nem hozzám tartoznak már, de most még itt vannak velem. Ahogy az ujjammal végigsimítom a lakkozott fát, követem az íveit, beszívom az illatát. Milyen régi darab. Néha olyan jó lenne tudni, hogy honnan jött,

Most vannak azok a szebb napok


Olyan hetem volt, hogy azt éreztem, az élet a tenyerén hordoz Engem. Szinte mindegy volt, hogy merrefelé fordultam, szeretet, öröm, gyönyör, élvezet, boldogság áradt felém. Olyan sokat kaptam, hogy a mennyekben éreztem magam, és nem ijedtem meg ennyi boldogságtól. Jöhet bátran. És azok a csodálatos férfiak… Tele vagyok hálával és dorombolással. Köszönöm. És most vannak

Minden rendben


Eredetileg úgy volt, hogy nálam találkozunk, aztán meggondoltam magam. – Jobban érezném most magam nálad. – Jól van. Hol találkozzunk? Elmegyek érted. – A belvárosban végzek 5 felé. Jólesne hazajönni, kicsit lepakolni, kifújni magam, átállni. Legkorábban 6-kor tudok elindulni. Pontosan érkezik, és jólesik az út is. Pont így képzeltem. Beszélgetünk. Izgul. Megértem. Én is izgulok,

Magammal viszem


Az egész életemet válogatom át most. Mit vigyek magammal, mit tartsak meg… Ahogy egyre-másra tűnnek el a tárgyak körülöttem, a lelkem is megkönnyebbül. Pedig szeretem őket. De jó érzés ez a szabadság most. Pedig tudom, hogy aztán majd nehéznek érzem majd, amikor mindaz, ami most tágul, elkezd szűkülni. Ugyanakkor fontos, hogy megmaradjon bennem ez az

1 4 5 6 7 8 336

A puding most éppen ha ha ha ízű. És nevet rajta.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.