Kifejezetten idegesítőnek találom. Nem érdekel, hogy mit mond. Szerencsére egy részét nem is értem. A szavai gyakran csak úgy átmennek rajtam. Magas és vékony és szemüveges és dohányzik és gyönyörű a teste.Van egyfajta szürkeség, ami körbelengi, letompítja. Funkcionálisan férfias. És erős. Sokkal erősebb, mint amilyennek látszik. Imádom nézni azt, ami látszik belőle. Főleg, ahogy mozog.
Úgy döntöttem, hogy bankot cserélek, így kértem időpontot a váltás elindításához az új helyen. A bankárom sportos alkatú, divatosan öltöző, mosolygós, szemüveges, fiatal férfi. A váltás viszonylag sokáig tart. Másfél órát töltünk együtt beszélgetve. Amikor emiatt elront valamit, bevállalja. Elnézést kérek, és csendben akarok maradni, de nem hagyja. Beszélgetni akar, és jól lehet vele. Persze
Some men know that a light touch of the tongue, running from a woman's toes to her ears, lingering in the softest way possible in various places in between, given often enough and sincerely enough, would add immesurably to word peace.
Because sexual energy is very fluid, you can't force it, only channel the flow - you can't push a river, as the saying goes.
Olyan más ez az üresség most. Mintha neki köszönhetően sok hiányt tűnt volna el belőlem. Érzem, hogy van mélysége, de nem tudom megmondani, hogy mennyi. Nem ijesztő, nem is puha, nem is barátságos, nem is barátságtalan. Talán a semleges a legjobb szó. Úgy vagyok teljes, hogy közben van bennem tér másnak. Nem. Úgy vagyok teljes,
Éppen előtte fürödtem. Pizsamában és köntösben vagyok. Ahogy belépek a szobába, a 4 éves unokahúgom felém fordul, és azt mondja: Hű, de nagyon szép vagy. Menjünk, mutassuk meg gyojsan anyának is.
Újra meg újra rácsodálkozom, hogy mennyire jóképű. És hogy ez a szépség, mintha tényleg belülről fakadna. Ha szín lenne, nekem ő fehér lenne vagy nagyon, nagyon világos, majdnem fehér zöld. Szabadságot, tiszta teret és gyengéden erős jelenlétet ad, az angolok visszafogottságával, amibe valahogy belerobbantam én. Na nem olyan nagyon azért. Amikor azt kérdeztem magamtól, hogy
Kinyitom a szemem. Szappanbuborékok szállnak a levegőben. Az ég kristálytiszta, a felhők könnyedén játszanak az égen. Előttem a tó a szökőkúttal. Sirályok napoznak a szigetet formázó köveken. A kacsák békésen ringatóznak a vízen a tavirózsák között. A kislány még több szappanbuborékot fúj a levegőbe a teraszról. Mellettem a játszótéren gyerekek játszanak anyukákkal és apukákkal. Olyan
Talán soha nem tudom meg, ha nem jövök el. Vagy ha nem vagyok egyedül. Azt, hogy mi mindenem van. Hogy mi van bennem. Bár fura szó ez a bennem, mert valahogy nehéz elképzelni, hogy mindez bennem van. Olyan érzés, mintha egy zárt akármi lennék, ami valamikből áll. Pedig ahogy egyre többet találok magamból, egyre tágasabbnak
Éppen csak elkezdtem ott dolgozni, és minden alkalommal, amikor pittyent a gép, bepánikoltam. Úristen, mit is kell most gyorsan csinálnom? Néha, mint egy megakadt robot aprókat topogtam öntudatlanul jobbra és balra. Ilyenkor odaállt mellém, és csak annyit mondott: Lélegezz! Mély levegő. És aztán végre újra a pillanatban találtam magam. Egyre könnyebb és könnyebb lett megtalálni
