Áttetsző. Olyan tiszta, egyszerű, könnyű boldogság ez most. Az asztalon a kristály kancsóban jeges, mangós víz van. Olyan isteni. Bent gyönyörű szoba vár, de olyan jó most itt kint a teraszon. És a nap. A levegő. A lélegzetelállító kilátás az öbölre. Milyen messzire ellátni. De csak a keret kedvéért. Mintha a pillanatba szűkített boldogság ettől tűnne
Mintha eltűnne valami belőlem, ami kordában tartott régebben. Nem teljesen. Ott van az árnyéka. Olyan érzés, mint amikor éjszaka próbálsz közlekedni, és megszoktad, hogy merre kell menned a sötétben, de most átrendezték a lakást. Óvatosan tapogatózol. Kikerülsz dolgokat, amik már nincsenek is ott. De azért észreveszed, hogy most már más. Néha, amikor arra gondolok, hogy
A korbácsolás workshop egy kis, vidéki angol falu Business parkjának az egyik unitjában volt. Kis kocka a sok kívülről hasonló kocka között. Amúgy belül egy bérelhető kis dungeon (felszerelt, BDSM játszószoba). Amikor a tulajdonost arról kérdezik, hogy mi a helyzet a hangokkal, nem hallatszik-e ki, hogy mi történik? Azt válaszolja, hogy de, és hogy ez
Hová szeretnél menni? Nincs semmi elképzelésem, hogy hová szeretnék menni. Egyszerűen csak menjünk. Mondjuk arra, merre látunk. És amikor akarunk, akkor mondjuk forduljunk balra. Egyszerűen csak a felfedezés és az utazás kedvéért. És ha közben eltévedünk az is teljesen rendben lesz. Mehetünk így? Persze. Mehetünk. És megyünk. Megállunk egy varázslatos, tengerparti kisvárosban fish & chipset
Amikor az első nyuszit megláttam, azt hittem, csak valamiféle húsvéti promóció, és elengedtek egyet, de nem az a helyzet. A nyuszik is itt élnek. És mint kiderült, néha csapatostul élvezik az estét és füveznek. De a kacsák a kedvenceim. Jobban mondva az a “kacsapár”, amelyik egy lány kacsából és két fiú kacsából áll. Imádnak az
A víz nekem maga a csoda. Az itteni vízi központ, amit szabadon használhatok az egyik legvonzóbb pont volt nekem a választásnál. Boldogan megyek, amikor csak tudok. Szeretem a medence partját. Lassan és egyenletesen mélyül, mintha egy tóba sétálnék bele. A hőmérséklet tökéletes. Szeretek leülni itt a parton, és élvezni, ahogy a víz áramlik a medencébe.
Most már máshogy csinálom. De egészen addig nem vettem észre, hogy máshogy is lehet ezt. Az utóbbi pár hónap indította el bennem ezt a változást. Mennyi tehetetlenség és sértődöttség volt bennem, csak nem tudtam, hogyan választhatnék mást. Olyan, mintha elhúztam volna egy függönyt, ami mögött ugyan ott volt minden eddig is, csak valahogy sokkal tompábban
Azt kérdezte, hogyan szeretném a belső gyerek masszázst? Meztelenül, vagy lepedővel letakarva, hogy megszülethessek, ha akarok, vagy maradhassak a burkomban, ahogy nekem jólesik. Azzal kezd, hogy helyezkedjek középre. Nem is tudja, de ez az életem egyik fő témája és gyakorolni valója. Gyakran máshol hiszem a közepet, mint ahol éppen van. Mintha még mind valami visszatartana
Olyan ez a hely, mintha benne is lenne a világban, meg nem is. Habár körben üveg van, belül minden olyan süppedős. A szék annyira puha, hogy ahogy ülök, olyan érzés, mintha beleolvadnék. A színek lágyak, a minták puhán ragyognak. Nincs sok asztal, és a paravánok is segítenek az elválasztásban. A zene pont jó. Olyan érzés,
Olyan pezsgő volt a zene, és akkor már jó ideje táncoltam rá magamban. Örömmel. Boldogan, amikor odajött, és a kezei közé zárta az egyik kezemet? Kérsz sört? Nem kérek. És elhúztam a kezem, hadd mozogjunk együtt tovább. Kólát? Nem kérek semmit. Most így a jó nekem. A zene húz magával engem. Megmozgat. Élvezem. Próbál győzködni,
