Az orgazmikus életem


Tisztán feküdtem az ágyba. Csak egy vékony takarót húztam magamra. A bőröm annyira friss a zuhany után, hogy olyan érzés, mintha lélegezne. Nem mozdulok, mégis mindenem él. A bőröm alatt érzem az életet áramlani magamban. A hátamon fekszem, a karjaim kicsit oldalt. Teljesen önátadós póz. Hálás vagyok azért, hogy ennyire tudok érezni. Az folyton hullámzó

A szégyen nem elég erős ahhoz, hogy ne csináljunk szégyellnivaló dolgokat

Az Elle című filmből

Egy ponton


Ott ültem mellette a kocsiban, és megfogta a kezem. Egészen meglepődtem az érintéstől. Nem akartam “visszafogni”. Nem akartam a mozdulatlanságot. Érezni akartam az ujjait. Magamba szívni az érintéseit. Olyan érzés volt, mintha kinyílt volt a tenyerem érzékenysége, hogy ott vagyok, és aztán ez az érzékenység továbbterjedt a karomon és a torkomon át a felforrósodó ajkaim

itt lennék otthon


Mennyire más az én istenképem, mint amit a vallások mutatnak. Még a jó szót sem találtam meg rá, mert nekem isten többes szám, első személy. Velem az rezonál, hogy az élet nem leckék sorozata, és hogy nem küldetéssel jövünk a világra, ahogy egy gyereknek sem a küldetése, hogy 50 centiből százvalahány centi magas felnőtt legyen,

Valahol minden mélyén


Már egy ideje használtam a sorsfordító megbocsátást a segítő munkámban. És én is végigéreztem már. A könyvet mégis csak most olvastam el. És nehéz volt. Nem a technika miatt, hanem az összes magyarázat és körítés miatt. Mert azt éreztem, hogy le akar nyomni egy olyan világnézetet a torkomon, ami sok szempontból más, mint az enyém.

És közeledik a sötétség


Már egy ideje érzem, ahogy közeledik a sötétség. Nem fáj egyáltalán. A fájdalom nem csak a sötétség sajátja. Ahogy a szomorúság sem. Nem ezek a meghatározók. Valahogy máshogy állok most hozzá. Fokozatosan készítem neki elő a helyet magamban. Mintha egy barátom jönne látogatóba. És várom. Még meditáltam is. Elképzeltem, ahogy befogadom a szívembe. Nem állok

A tánc maszti


Azt kívántam, bár ezer kezem lenne, és egyszerre érezzek mindent.
A következő pillanatban meg annak örültem, hogy csak kettő van, mert olyan gyönyörű érintések voltak, és talán elvesztek volna ezer kéz között.

A puding most éppen hajdobálás ízű. Selymesen áramló.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Áradunk

August 6, 2017

Két szárnya van

August 4, 2017

Forróság van

August 4, 2017

Egyre mélyebbre

July 7, 2017

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért:

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért: