2. levél


Mélyen tisztelt Uram!

[dropcap]H[/dropcap]ogy Maga milyen figyelmes. Igazán meglepődtem, hogy érdeklik az ilyen csekélységek, mint hogy mi nők mit is művelünk itt egymás közt. Olyan kedves Magától, hogy még az ilyen apróságokra is kíváncsi, pedig biztos vagyok benne, hogy a Maga legjelentéktelenebb dolga is fontosabb annál, mint hogy Ivett és én hogyan mulattjuk itt az időt.

Olyan forróság van, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy felöltözzek. A levegő párás és fülledt. Emlékszik még a jégkockás játékainkra? Most sisteregve olvadna el rajtam a jég, hogy aztán a maradék víz vékony, csiklandós patakokban fusson versenyt rajtam. Ha csak tehetem pucéran fekszem az ágyon és sóhajtozom. Nem tudom, mi van a sóhajban, amitől az ember egy röpke másodpercre könnyebbnek érez mindent, de valahogy minden sóhajjal közelebb kerülök a boldogsághoz.  Természetesen szigorúan széttárt combokkal heverészem. Ha összezárnám a lábaim, talán meg is gyulladnék. Így is elég nehéz elviselni a hőséget. Pláne, amikor Magára gondolok.

Tegnap meglátogatott az Ivett. Mégis jobb ketten feküdni meztelenül, széttárt combokkal, sóhajtozva,  mint egyedül. Persze nem bírtunk sokáig nyugton maradni. Hőség ide vagy oda, kell a szórakozás. Sőt Maga nélkül dupla adag kell. Kitaláltam, hogy felváltva fújkáljuk egymást. Én voltam az első. Az Ivett fölé térdeltem, és a homlokától lefelé indulva kezdtem el fújkálni. Erre az Ivett kuncogni kezdett, és megvádolt azzal, hogy direkt csiklandozom a leheletemmel. Mit tagadjam, valóban így volt. Azonnal jobban éreztük magunkat. De amikor cseréltünk, eggyel tovább léptünk. Éppen felnevettünk valami kis bohóságon, amikor az Ivett játékosan megnyalta az ajkaim, aztán még rájuk is fújt. Még a fenekem is egészen belebizsergett. Persze visszaadtam kamatostul. A végére egészen összegabalyodtunk. Az Ivett folyton kuncogott, amikor a hajammal a tenyerét cirógattam, de nem hagytam, hogy elhúzza a kezét. Erre visszagörgetett a hátamra, hogy én kerüljek alulra. Maga tudja, hogy mennyire szeretem ezt. Teljesen a rabja voltam, ő meg éppen mókás kedvében volt, így aztán elszórakozott velem. Na nem, mintha panaszkodnék.

Hogy az Ivettnek milyen édes, kis puncija van! Az maga a csoda. Egy gyönyörű, rózsaszín szív. Egész nap tudnék gyönyörködni benne. Biztosan Magának is nagyon tetszett volna. Olyan sikamlós volt ez a kis punci, mintha egyenesen azt akarta volna, hogy belefúrjam az ujjaimat. Ki vagyok én, hogy megtagadjam egy puncitól, amire vágyik? Vagy Maga szerint előbb inkább jártam volna körbe a nyelvemmel? Indulhattam volna a szív körvonalától, vagy még azon is kívül finoman kóstolgatva, miközben az ujjaimmal szétnyitva tartom azokat a rugalmas ajkakat? Most már késő bánat.

Úgy elmerültünk egymásban, hogy a hőségről egy ideig teljesen elfeledkeztünk. Később persze újra legyűrt bennünket. Kénytelenek voltunk kidolgozni még pár új módszert, hogy elterelje a figyelmünket. De igazán nem szeretnék visszaélni a Maga türelmével, s rabolnám a drága idejét. Így is biztosan elege van abból, hogy a csacskaságaimat olvassa.

Nagyon hiányzik. Sokat gondolok Magára:

Lili

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen hajdobálás ízű. Selymesen áramló.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Áradunk

August 6, 2017

Két szárnya van

August 4, 2017

Forróság van

August 4, 2017

Egyre mélyebbre

July 7, 2017

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért:

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért: