Browsing category Test

Ugyanarra a zenére táncolok


Reggelente gyakran táncolok kicsit. Kedvem szerint választom meg a zenét, és szabadon mozgok. Vezetem és követem magam. Az én testem. Az én áramlásom. Kicsiket mozdulok csak először. Aztán nagyobb, darabosabb mozdulatok jönnek. Mintha dróton rángatnák a vállam és a könyököm. Kidőlök oldalra. Most a másik oldalam jön. Emelkedés, süllyedés. Nincs benne semmi finomság. Bábnak érzem magam.

Adagio


Lassan és finoman játszom magammal. Az érintés még távol van. Az idő szerepe csak annyi, hogy az érzések és történések elválasztódhassanak egymástól. Hogy lehessen lassan. Hogy lehessen finoman. Kiélvezve minden pillanatot. Csak heverek itt, és hagyom, hogy előbb a zene érjen el hozzám. Hullámokban hatoljon belém. Bizsereg a bőrömön. Telt melegség duzzad az ajkaimban. Finoman lüktetnek. Mintha nem férnék el magamban.

Megérintett. Pedig hozzám sem ért.


Laza volt az a nap, és szabad. Kávéztunk és beszélgettünk. Aztán körbenézett a szobában. Rég járt nálam utoljára. Ahogy a szekrényhez értünk, felvette az egyik sminkecsetemet, és végigsimított vele a kezén. Annyira puha… mondta. Aztán finoman végighúzta az alkaromon. Felsóhajtottam. Mindig nagyon tudott érinteni. Nem csak a keze volt meg hozzá, a hosszú és finom ujjakkal,

Amikor így be vagyok indulva


Amikor így be vagyok indulva, mint az elmúlt napokban, akkor értem meg igazán, hogy miért hagyom magam beleszürkülni időről-időre a hétköznapokba. Csakhogy a napok egyre kevésbé hagyják, hogy beléjük szürküljek. Mintha a nyugalom kivetne magából. A testem állandóan hívja a figyelmem. Jelen vagyok minden vágytelien bizsergető pillanatomban. A belsőm lüktet. Mintha az egyik pillanatban teljesen

A befelé tágulás


Azon gondolkozom néha, hogy akkor is megtapasztaltam volna-e ezt, ha nem választom azt, hogy egyedül maradok? Mi lett volna akkor, ha nem veszem el magamtól azt, ami nem teljes? Az, ahogy most magamhoz érek, az érintésem minősége és mélysége… akkor is megéltem volna ezt a teljességet, aki én vagyok magamnak? Akkor is tudnám, hogy ennyi

Kijöttem a sarokból


Talán a hiány ajándéka. Nem tudom. Vagy épp ellenkezőleg. Talán az elköteleződésem ajándéka. Nem is olyan régen hoztam egy döntést, hogy felelősséget vállalok az örömömért és a boldogságomért. És ezzel együtt elengedtem az aktuális férfiakat az életemből. Talán ellentmondásnak tűnik, pedig nem az. És meglovagolom a vágyaimat. A puncim forróságát vagy a puha érzékenységét. A

Szeretkezni saját magammal


Amikor Pé elutazik, én vigyázok az állatainkra. Szombaton hazaszöktem egy kicsit, hogy a saját ágyamban szeretkezhessek magammal. Itthon. Abban a burokban, ami megvédi, pihenteti és melegíti a testemet éjszakánként. Fáradt voltam, és forró fürdővel kezdtem. Illatosan pezsgő, édes fürdőgolyóval. A bőröm olyan puha és selymes volt, hogy még a víz alatt is élmény volt megérinteni.

Átmenetek


Te mit választanál, ha négyen várnák azt egyszerre, hogy tehessenek valamit azért, hogy egy kicsit jobban érezd magad? Van három perced, amikor te kérhetsz. Megfizetsz persze érte, mert te is adsz a többieknek. Masszázs vagy emeljenek fel, vagy nyomjanak le, vagy táncoljanak veled? Én finom átmeneteket akartam érezni. Azt kértem, hogy felváltva simogassanak lágyan és

A puncim tudja


A puncimat csodálom a tükörben. Még valahol az agyam mélyén megvan az az idő is, amikor szinte totál idegenek voltunk egymásnak. Ma már annyira más nekünk. Én: Te aztán tudsz élni. Nagyon jól megágyaztál itt magadnak a combjaim között. Puncim: – Még szép. Tudom én, hogy mi a jó. És ezen nincs mit vitatni. Teljesen így

Az éjszaka közepe


Amikor korán fekszem le, néha felébredek az éjszaka közepén. Igazi énidők ezek. Nem megyek sehová. Nincs dolgom. Magamban vagyok. Annyira természetes teret adni annak, ami éppen bennem van. A kezem a puncim fölé viszem. Érzem a belőlem sugárzó meleget. Finoman és könnyen helyezem rá kezem. A puncim érezni akar engem, én is őt. Csupa lágyság és

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

A természet

March 29, 2018

Más voltam

March 13, 2018

olyan… jól

March 8, 2018