Tornázom.  Minden korábbi nyavalygásom ellenére rá kellett jönnöm, hogy imádom a súlyzós gyakorlatokat, szeretem a monoton edzéseket, na meg az erősödő testemet. Rengeteg örömet találok benne. Az is tény, hogy számomra az optimális edzés 20-40 perc. Afölött már túl sok. Ebben jól benne van az impulzivitásom és lelkesedésem. Olyan, mintha az agyamban egyet mozdult volna a fogaskerék. Szeretem az edzéseimet, és hiányoznak. A kötelező pihenőnapjaimon még szenvedni is szoktam a hiánytól.

A melltartóméretem 95 E(DD)-ről 85 F-re változott. Nem lett nagyobb a mellem “csak” a mell alatti körméretem lett jóval kisebb. Eddig 10 kiló mínusznál járok, de nem igazán erre gyúrok, hanem fittségre és erőre inkább. Persze jó lenne azért még fogyni valamennyit idővel, mégpedig praktikus okokból, könnyebben vásárolhatnék magamnak.

Megint csíkozódik a hasam, formálódik a vállam, a fenekem meg kerekebb, mint valaha. Jól érzem magam a bőrömben.

Azt gondolom, hogy a mozgás  fontos dolog. De így, hogy itthon dolgozom, kevesebbet mozgok. Ezt most érzem is. Itt az egészségemről és a vitalitásomról van szó. Itthon ritkán állok neki tornázni, és unom is azt, amim van. (Btw imádnék egy wii fit plust.) Jó ideje szeretnék legalább heti egyszer (bár kétszer jobb lenne) legalább elmenni valami szervezett formájú sportot végezni. Ha csak egyszer mehetek, akkor jógázni szeretnék.

Habár eléggé kint lakunk, két jógastúdió is van a környékünkön.  Az első honlapján találtam egy kifejezetten nőknek tartott jogát. Sok-sok éve, amikor azt kérdezték, hogy mit szeretnék csinálni az életben, azt mondtam, hogy valami olyasmit szeretnék, ami segít a nőknek, hogy boldogabbak és elégedettebbek legyenek. És most már részben csinálom is. Miért ne vonzana egy női csoport? Pláne jógával…

De amikor elolvastam a leírást, egyből rájöttem, hogy ez nem az én irányom. Miért van az, hogy ha egy kicsit is spirituális oldalról szeretnék foglalkozni a női oldalammal, akkor mindig a régi klisékkel találkozom? Azzal, hogy nőként megvan a helyem és szerepem, és milyen szörnyű, hogy a mai világban ez elsikkad? Hogy a női problémák mindig a nőiségnek a megélésében jelentkező lelki háttérre hívják fel a figyelmet. Hogy pl. a meddőség (nem vagyok az tudtommal)  olyan betegség, aminek ha a lelki hátterét feldolgozzák, akkor majd meggyógyulnak…

Engem ez a fajta gondolkozásmód elszomorít és fel is háborít egyszerre. Azt gondolom, hogy rengeteg terhet és megfelelési kényszert ró a nőre, aki amúgy is folyton azzal küzd, hogy megtanuljon kilépni ebből a csapdából. Ez azt tanítja nekünk, hogy baj van velünk, hogy nem vagyunk jók. De szerintem a legtöbb nőnek pont az a baja, hogy nem tartja magát elég jónak. Ha egy szerephez próbálom igazítani magam, akkor hogy lehetnék nyitott saját magam felé? Mindig a Hamupipőke cipője jut erről az eszembe. Hogy fedezhetném fel a lényegem, ha van egy idealizált elképzelésem  a saját helyemről a világomban? Pont ezek miatt van annyi boldogtalan nő, aki azt hiszi, hogy nem is nő, és alkalmatlan tartja magát arra, hogy tudja mi a jó neki. Hogy fedezhetné fel így bárki a belső bölcsességét?

A másik “kedvencem” a Hatha jóga, ami leginkább az uralásról és a kontrollról szól. Biztos van valami bajom ezzel is, ha nem tetszik a hozzáállás. Tudom, hülye dolog, hogy olyan sportot keresek, ami örömet hoz, amit talán megtanulhatok élvezni. Különbözőek vagyunk. Van akit a teljesítmény növelése tölt el örömmel. Én azt várom, hogy új utakat találjak. Hogy a testem is megkapja azt, ami neki jár. Hogy mostban és egységben legyek önmagammal. Hogy talán valami újat hozzon az életembe.

Amúgy az egyik favoritom a kontakt jóga. Ez egy páros jóga, amit együtt, egymást segítve végzünk. Ez különösen tetszik benne. Nekem is segít nyitni kifelé, tanulni az együttöt, kilépni a szűk körömből kicsit.

De nagyon tetszik még a Vinyasza Flow jóga is.

Annyira szeretem azt a szót, hogy vulva.  Olyan, mintha  a vulkánból és a lávából olvasztották volna össze, és mégis egy virág lenne. Valahogy érett gyümölcs íze van, nőies zamata, önálló akarata, sötétben is világító ragyogása. Lélegzik, él, pulzál.

Ehhez képest szinte soha nem mondom azt, hogy vulva. Pedig kellene.