Browsing category Test

Olyankor a puncimra gondolok


Én: És amikor nehezebb napom van, vagy magam alatt vagyok, akkor egyszerűen csak a puncimra gondolok, és máris, hirtelen minden jobb és boldogabb és mosolygok.  És amikor ezt mondom, az emberek kuncogni és vihorászni kezdenek, és felderül az arcuk. Ő1: De nekem nincs puncim. Ilyenkor gondolhatok a tiédre? Ő2: De nekem van saját puncim. Én

Egyszerűen csak boldogan


Áttetsző. Olyan tiszta, egyszerű, könnyű boldogság ez most. Az asztalon a kristály kancsóban jeges, mangós víz van. Olyan isteni. Bent gyönyörű szoba vár, de olyan jó most itt kint a teraszon. És a nap. A levegő. A lélegzetelállító kilátás az öbölre. Milyen messzire ellátni. De csak a keret kedvéért. Mintha a pillanatba szűkített boldogság ettől tűnne

Egyszerűen csak menjünk. Vagy maradjunk.


Hová szeretnél menni? Nincs semmi elképzelésem, hogy hová szeretnék menni. Egyszerűen csak menjünk. Mondjuk arra, merre látunk. És amikor akarunk, akkor mondjuk forduljunk balra. Egyszerűen csak a felfedezés és az utazás kedvéért. És ha közben eltévedünk az is teljesen rendben lesz. Mehetünk így? Persze. Mehetünk. És megyünk. Megállunk egy varázslatos, tengerparti kisvárosban fish & chipset

A vízben lévő gyönyör


A víz nekem maga a csoda. Az itteni vízi központ, amit szabadon használhatok az egyik legvonzóbb pont volt nekem a választásnál. Boldogan megyek, amikor csak tudok. Szeretem a medence partját. Lassan és egyenletesen mélyül, mintha egy tóba sétálnék bele. A hőmérséklet tökéletes. Szeretek leülni itt a parton, és élvezni, ahogy a víz áramlik a medencébe.

Más voltam


Azt kérdezte, hogyan szeretném a belső gyerek masszázst? Meztelenül, vagy lepedővel letakarva, hogy megszülethessek, ha akarok, vagy maradhassak a burkomban, ahogy nekem jólesik. Azzal kezd, hogy helyezkedjek középre. Nem is tudja, de ez az életem egyik fő témája és gyakorolni valója. Gyakran máshol hiszem a közepet, mint ahol éppen van. Mintha még mind valami visszatartana

Akkor is, amikor már nincs bennem


Ahogy bennem van, nem tudom, hogy ő dédelget-e engem, vagy én őt. Egymást szeretjük. Elevenséget, hullámzást, izgalmat hoz magával, és imádom érezni, játszani vele. Miután kiveszem, még jó ideig olyan, mintha még mindig bennem lenne, mintha velem maradna, belém dörgölőzne. Az összehúzódásaimat erősebbnek érzem, pedig még nagyon új az élmény. Régóta akartam már jóni tojást,

Finom kezek


Egy ideje minden nap megmasszírozom a melleimet. Néha a tükörben nézem. Máskor a kezeimmel látom magam. Mennyi mindent tudnak az ujjaim rólam. A finom párnácskák. A tenyerem. Minden barázda és mélyedés egy kapu, és tovább lehet jutni. Játszom. Dédelgetek. Gondoskodok. Érzek. Élvezek. A mellbimbóm keményen áll, és csigalassúsággal simítom végig a tenyeremet rajta, mert olyan

Miután meghaltam


Miután meghaltam, lefeküdt mellém. A kezemben tartottam a farkát, és nem tudtam elengedni. Mintha a karom részecskéi szétszóródtak volna, és nem is test lennék, hanem hullámokba sűrűsödő energia, kapcsolódva a testem többi részéhez. Aztán felém nyújtotta a karját, és a másik tenyerem a tenyerébe helyeztem. Nyugalmat vártam, elolvadást, ehelyett a testem reszketni és vibrálni kezdett.

A középpontok játéka


Az én játékomat játszottuk. Beállítottam őket a szerepbe, és szabadon engedtem őket, hogy az érzéseik szerint játszhassák a füleimet. Az volt az egyik első lépésük, hogy beálltak a tér közepébe, én pedig annyira megijedtem ettől, hogy önkéntelenül is hátraléptem kettőt. Idő kellett, hogy megszoktam azt, hogy a középpontba kerültek. Ahogy ahhoz is, hogy oda tudjak

A teste


A teste szálkásan vékony. Meg sem néztem még jobban a kezeit, amikkel simogat, annyira magával ragadtak a érintései. A farka testes, mozgékony és ugyanakkor finom. Olyan a tested, mintha mondjuk egy íj lennél. Nem találok ennél jobb szavakat rá. A pózaiban összesűrített, uralt energia van, és az, hogy bármelyik pillanatban változtat, ha éppen arra halad az

1 2 3 43

A puding most éppen középen ízű. Más innen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Amim csak van

June 17, 2018

Sok mindent szoktam

June 6, 2018

Az igenek

May 26, 2018

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018