Browsing category Lélek

Valahol minden mélyén


Már egy ideje használtam a sorsfordító megbocsátást a segítő munkámban. És én is végigéreztem már. A könyvet mégis csak most olvastam el. És nehéz volt. Nem a technika miatt, hanem az összes magyarázat és körítés miatt. Mert azt éreztem, hogy le akar nyomni egy olyan világnézetet a torkomon, ami sok szempontból más, mint az enyém.

És közeledik a sötétség


Már egy ideje érzem, ahogy közeledik a sötétség. Nem fáj egyáltalán. A fájdalom nem csak a sötétség sajátja. Ahogy a szomorúság sem. Nem ezek a meghatározók. Valahogy máshogy állok most hozzá. Fokozatosan készítem neki elő a helyet magamban. Mintha egy barátom jönne látogatóba. És várom. Még meditáltam is. Elképzeltem, ahogy befogadom a szívembe. Nem állok

Female sexual pleasure, rightly understood, is not just about sexuality, or just about pleasure. It serves, also, as a medium of female self-knowledge and hopefulness; female creativity and courage; female focus and initiative; female bliss and transcendence; and as medium of a sensibility that feels very much like freedom. To understand the vagina properly is to realise that it is not only coextensive with the female brain, but is also, essentially, part of the female soul… Once one understands what scientists at the most advanced laboratories and clinics around the world are confirming — that the vagina and the brain are essentially one network, or “one whole system,” as they tend to put it, and that the vagina mediates female confidence, creativity, and sense of transcendence — the answers to many of these seeming mysteries fall into place.

Naomi Wolf

Artemisszel, szabadon


De rég volt már, hogy így lebeghettem egy jakuzziban. Nem is volt más rajtam kívül. Csak feküdtem a vízen, a karom és a lábaim nyitottan. Az alulról jövő buborékok végigpásztázták a testemet. Nyugalom. Béke. Játék. Könnyedség. Innen indulok most. Féltem a szauna forróságától, de nem sokáig. Átadtam magam Artemisznek, a zenének, az illatoknak. Cédrus és

Adagio


Lassan és finoman játszom magammal. Az érintés még távol van. Az idő szerepe csak annyi, hogy az érzések és történések elválasztódhassanak egymástól. Hogy lehessen lassan. Hogy lehessen finoman. Kiélvezve minden pillanatot. Csak heverek itt, és hagyom, hogy előbb a zene érjen el hozzám. Hullámokban hatoljon belém. Bizsereg a bőrömön. Telt melegség duzzad az ajkaimban. Finoman lüktetnek. Mintha nem férnék el magamban.

Szerettem volna megemlékezni erről, mielőtt eltűnik a homályban


Több, mint egy év eltelt már azóta, hogy szakítottam vele. Kegyetlenül. Nem tudtam másképp, csak így. Úgy szakítottam ki magam belőle. És habár tudom, hogy a lezárás jó választás volt, az, ahogyan tettem, nem. És nemrég felhívtam, hogy bocsánatot kérjek tőle. Hogy elmondjam, azért tettem így, mert nem tudtam másképp, nem azért, mert ő ezt

Megérintett. Pedig hozzám sem ért.


Laza volt az a nap, és szabad. Kávéztunk és beszélgettünk. Aztán körbenézett a szobában. Rég járt nálam utoljára. Ahogy a szekrényhez értünk, felvette az egyik sminkecsetemet, és végigsimított vele a kezén. Annyira puha… mondta. Aztán finoman végighúzta az alkaromon. Felsóhajtottam. Mindig nagyon tudott érinteni. Nem csak a keze volt meg hozzá, a hosszú és finom ujjakkal,

Az enyém


Fantasztikus volt az ebéd. A partnerem már elment, de nekem jólesett még üldögélni ott egy kicsit az étteremben. Lustán szürke nap volt, de nem bántam. Szabad voltam. Élvezhettem bármit, amit csak magamnak választottam. Figyeltem az embereket, olvasgattam, és az a meleg, puha érzés bennem csak terjedt és terjedt. Szabadság. Béke. Az enyém. Korábban nem vettem

A fehér róka


Amikor megláttam azt a fehér rókát, kicsinek és elesettnek láttam. Először azt hittem, hogy beteg. De ahogy végigsimítottam rajta, nem éreztem jelét semmi ártalomnak. Inkább olyan volt, mintha aludna. Olyan régóta alhatott ott abban a kis vacokban, hogy egy kicsit mintha össze is ment volna. Azt éreztem, hogy dolgom van vele, hogy vigyáznom kell rá,

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017