Browsing category Lélek

A középpontok játéka


Az én játékomat játszottuk. Beállítottam őket a szerepbe, és szabadon engedtem őket, hogy az érzéseik szerint játszhassák a füleimet. Az volt az egyik első lépésük, hogy beálltak a tér közepébe, én pedig annyira megijedtem ettől, hogy önkéntelenül is hátraléptem kettőt. Idő kellett, hogy megszoktam azt, hogy a középpontba kerültek. Ahogy ahhoz is, hogy oda tudjak

Víz és tűz


Mintha valahogy ott maradtam volna abban a világban. Ott a simogatások és ölelések között. A melegen bugyogó mélyről jövő nedvességemben. Az eső hangja tökéletes visszhangom. Megnyugtatóan bőséges. Átváltozik. Természetes. Igazi. A csokoládés masszázsom. Úgy masszírozott, hogy egészen a végéig  fel sem emelte a kezét rólam. Minden vezet valahová és még tovább. Nyolcasokat rajzolt a hátamra,

Nyújt


Lassú, hosszú nyújtások vannak ebben a jógában. Megtartani a pózt, beleengedni magam a nyúlásba. Sokáig. Ilyenkor 3 vagy 5 perc egy örökkévalóságnak tűnik. Relatíve mozdulatlan vagyok. Az egyetlen szabadságom, hogy tovább nyújtom magam. Fáj. Pedig nem az a célja, hogy fájjon. És használhatnék több párnát is, hogy kényelmesebbé tegyem, de nem választom ezt, mert akarom

Egyre mélyebbre


Ezt az érzést általában úgy hívom, hogy szomorúság.  Az a fajta érzés volt, ami összefacsarja a szívemet. Mintha valaki a tenyerébe vette volna, és alaposan összeszorította volna. Aztán elengedi. Aztán megszorítja újra, de nem tudom előre, hogy mikor. Amikor egészen összenyomja kicsire, akkor alig kapok levegőt, és sírni tudnék. Nem a fájdalom miatt, hanem talán

Tényleg a miért a jó kérdés?


Forróság volt akkor is. A kis buszon sokan préselődtek össze. Ahogy a megállóba értünk, az első ajtó csak félig nyílt ki. Az emberek pedig elkezdtek kiabálni, hogy “Csak félig nyílt ki az ajtó!” “Csak félig nyílt ki az ajtó!” “Csináljon már valamit!”. Mire a sofőr csak annyit mondott: “Mert korábban valaki nekidőlt az ajtónak.” És

“A boldogság az, ha egyszerre két nőt is szerethetünk”


Ő: – Te most milyen párkapcsolatot szeretnél? Én: – Most már fogalmam sincs. Már nem is akarom megmondani. Majd meglátom, hogy mivel találkozom, és milyen lesz azt megélni, és majd akkor kiderül. Lehet, hogy két párom lesz egyszerre, vagy egy se, és egyedül maradok, vagy nem tudom. Fogalmam sincs, milyen lesz az életem. Azt tudom,

Azt tanulom most


Én: – Én most azt tanulom, hogy nem kell szétdolgoznom az magamat, hogy minden jó legyen. Öcsém: – Én meg azt tanulom, hogy ne válasszak a kettő között. Mindig, amikor a gyerekekről van szó, akkor háttérbe vonulok. Aztán néha kitörök, hogy most már én jövök. De ez nem jó így. Azt kell megtalálnom, ami mindenkinek

Az orgazmikus életem


Tisztán feküdtem az ágyba. Csak egy vékony takarót húztam magamra. A bőröm annyira friss a zuhany után, hogy olyan érzés, mintha lélegezne. Nem mozdulok, mégis mindenem él. A bőröm alatt érzem az életet áramlani magamban. A hátamon fekszem, a karjaim kicsit oldalt. Teljesen önátadós póz. Hálás vagyok azért, hogy ennyire tudok érezni. Az folyton hullámzó

A szégyen nem elég erős ahhoz, hogy ne csináljunk szégyellnivaló dolgokat

Az Elle című filmből

itt lennék otthon


Mennyire más az én istenképem, mint amit a vallások mutatnak. Még a jó szót sem találtam meg rá, mert nekem isten többes szám, első személy. Velem az rezonál, hogy az élet nem leckék sorozata, és hogy nem küldetéssel jövünk a világra, ahogy egy gyereknek sem a küldetése, hogy 50 centiből százvalahány centi magas felnőtt legyen,

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017