Azt terveztem, (illetve még mindig így van), hogy télen, amikor a park zárva lesz a látogatók előtt, én akkor is itt maradok. Ne ilyen horrorisztikus dologra gondolj, mint mondjuk a ragyogásban, mert nem leszek egyedül. De béke lesz itt, és be tudok kuckózni, hogy végre elkezdjek dolgozni az online kurzuson, ami már régóta foglalkoztat. Ehhez
Áttétes. Fura, amikor egy ilyen hírt közölnek veled, és meg sem lepődsz, mert annyira olyan, mintha mindig is ott lett volna, mintha ezt az árnyékot mindig is ismerted volna. Minden váratlansága mellett nem volt váratlan. Egyszerűen, mintha csak a rák kivárta volna a sorát, és most belépett a reflektorfénybe. Nehéz beismerni, de mindezt az önpusztítást,
Some men know that a light touch of the tongue, running from a woman's toes to her ears, lingering in the softest way possible in various places in between, given often enough and sincerely enough, would add immesurably to word peace.
Olyan más ez az üresség most. Mintha neki köszönhetően sok hiányt tűnt volna el belőlem. Érzem, hogy van mélysége, de nem tudom megmondani, hogy mennyi. Nem ijesztő, nem is puha, nem is barátságos, nem is barátságtalan. Talán a semleges a legjobb szó. Úgy vagyok teljes, hogy közben van bennem tér másnak. Nem. Úgy vagyok teljes,
Kinyitom a szemem. Szappanbuborékok szállnak a levegőben. Az ég kristálytiszta, a felhők könnyedén játszanak az égen. Előttem a tó a szökőkúttal. Sirályok napoznak a szigetet formázó köveken. A kacsák békésen ringatóznak a vízen a tavirózsák között. A kislány még több szappanbuborékot fúj a levegőbe a teraszról. Mellettem a játszótéren gyerekek játszanak anyukákkal és apukákkal. Olyan
Talán soha nem tudom meg, ha nem jövök el. Vagy ha nem vagyok egyedül. Azt, hogy mi mindenem van. Hogy mi van bennem. Bár fura szó ez a bennem, mert valahogy nehéz elképzelni, hogy mindez bennem van. Olyan érzés, mintha egy zárt akármi lennék, ami valamikből áll. Pedig ahogy egyre többet találok magamból, egyre tágasabbnak
Éppen csak elkezdtem ott dolgozni, és minden alkalommal, amikor pittyent a gép, bepánikoltam. Úristen, mit is kell most gyorsan csinálnom? Néha, mint egy megakadt robot aprókat topogtam öntudatlanul jobbra és balra. Ilyenkor odaállt mellém, és csak annyit mondott: Lélegezz! Mély levegő. És aztán végre újra a pillanatban találtam magam. Egyre könnyebb és könnyebb lett megtalálni
Amikor most otthon voltam workshopot tartottam és egyéni coachingokat. És persze barátokkal találkoztam, és annyi örömben részesítettem magam, amennyiben csak tudtam. Van egy szépen kikristályosodott elv bennem, amit egy ideje erős iránytűnek használok. Leginkább a szexnek és az intimitás gyakorlatnak köszönhetem, meg annak, hogy előadásokat tartottam szexualitás témában, és mások útkereséséhez kértek támogatónak. Ez az
Egy kávézóban voltunk, Budapesten, ahová sokat jártunk néha. Milyen most itt neked újra? Mintha valahogy minden körülöttem kellék lenne vagy mondjuk díszlet. És emiatt szabadnak érzem magam. Könnyen bele tudok merítkezni az érzéseimbe. Olyan,mintha hozzáférésem lenne mindahhoz, ami a háttérben van. Most mindennek meg tudom engedni, hogy olyan legyen, amilyen. Megkaptam most ezt a teret,
Én: És amikor nehezebb napom van, vagy magam alatt vagyok, akkor egyszerűen csak a puncimra gondolok, és máris, hirtelen minden jobb és boldogabb és mosolygok. És amikor ezt mondom, az emberek kuncogni és vihorászni kezdenek, és felderül az arcuk. Ő1: De nekem nincs puncim. Ilyenkor gondolhatok a tiédre? Ő2: De nekem van saját puncim. Én
