Browsing category Lélek

A természet


Amikor az első nyuszit megláttam, azt hittem, csak valamiféle húsvéti promóció, és elengedtek egyet, de nem az a helyzet. A nyuszik is itt élnek. És mint kiderült, néha csapatostul élvezik az estét és füveznek. De a kacsák a kedvenceim. Jobban mondva az a “kacsapár”, amelyik egy lány kacsából és két fiú kacsából áll. Imádnak az

A három férfi napja. Az én napom.


Most már máshogy csinálom. De egészen addig nem vettem észre, hogy máshogy is lehet ezt. Az utóbbi pár hónap indította el bennem ezt a változást. Mennyi tehetetlenség és sértődöttség volt bennem, csak nem tudtam, hogyan választhatnék mást. Olyan, mintha elhúztam volna egy függönyt, ami mögött ugyan ott volt minden eddig is, csak valahogy sokkal tompábban

Most vannak azok a szebb napok


Olyan hetem volt, hogy azt éreztem, az élet a tenyerén hordoz Engem. Szinte mindegy volt, hogy merrefelé fordultam, szeretet, öröm, gyönyör, élvezet, boldogság áradt felém. Olyan sokat kaptam, hogy a mennyekben éreztem magam, és nem ijedtem meg ennyi boldogságtól. Jöhet bátran. És azok a csodálatos férfiak… Tele vagyok hálával és dorombolással. Köszönöm. És most vannak

Magammal viszem


Az egész életemet válogatom át most. Mit vigyek magammal, mit tartsak meg… Ahogy egyre-másra tűnnek el a tárgyak körülöttem, a lelkem is megkönnyebbül. Pedig szeretem őket. De jó érzés ez a szabadság most. Pedig tudom, hogy aztán majd nehéznek érzem majd, amikor mindaz, ami most tágul, elkezd szűkülni. Ugyanakkor fontos, hogy megmaradjon bennem ez az

Ott leszek


Gyönyörű volt a nap. Izgalmas és mozgalmas. És boldog voltam. Mégis éreztem a testemet, ahogy nyújtózásra, mozgásra, szabadságra vágyik, ahogy élni akar, együtt lenni, együtt tenni, együtt érezni. Ez kell a teljességemhez most. A jóni-tojásom meleg, ahogy a szívem elé tartom. Arra vágyom, hogy a szívem, a puncim, minden sejtem és az élet együtt rezeghessen,

Odaadom neked


Olyan rég volt már, amikor utoljára tudatosan mentem le az alvilágba, amikor tudatosan és önszántamból vetkőztem meztelenre a sötét istennő előtt. Most azt éreztem, hogy itt az ideje újra. Nem félelemből, nem is fájdalomból, hanem egyszerűen mert eljött az ideje, mert vártak rám. És mentem. Mert az alvilág útjai tökéletesek és megkérdőjelezhetetlenek. Éjfél volt, amikor

Több nap az égen


Kezdetben volt a sötétség, és az a kezdet is valaminek a vége volt. A sötétség átható volt és bársonyosan puha tapintású. Olyan, amibe szíved szerint te is beleolvadnál. Mintha nem is létezne semmi más. És mintha soha nem is létezett volna. Fájt a napkelte. Éles volt a fény és átható. Mindenné vált. Nem hagyott teret

Ahogy ez az erő


Volt, amikor olyannak éreztem, mintha egy vonat jött volna felém megállíthatatlanul. Tudtam, hogy teljes erővel csapódik majd bele az életembe. És így is lett. Hiába zokogtam, és reszkettem egész testemben, és kapaszkodtam, szinte minden apró darabokra tört. Az életem egy teljes bombázás után. Ott álltam egyedül. Meztelenül. Fázva. És nem akartam bezárni a lebombázott szívemet.

Köszöni


Ő: – Nagyon sokat köszönhetek neked. Miattad elkezdtem megnyílni az igazi vágyaimra, és ma már élem őket. Én: – Úgy tűnik, ez az én egyik áldásom: a nyitottságom megnyit másokat. Ő: – Sokat változtam már, de senki nem nyitott rajtam annyit, mint te. Te vagy a legnagyobb hatással az életemre. Köszönöm. Emlékszem, milyen zárt volt,

Odaadom magam magamnak


Az egyedüllét és a tér így együtt… Ez az a végtelenség, amit bármire felhasználhatok, és én most magamnak akarom adni. A szívemben ülök. Melegség és puhaság vesz körül. A függönyöm lágyan hullámzik, ahogy a szoba lélegzik körülöttem. Szabad vagyok és meztelen. Válogatott zenéket és változó képeket engedek magamba. Van hogy sírok. Van hogy mosolygok. Ismétlések biztonságával cirógatom

1 2 3 80

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

A természet

March 29, 2018

Más voltam

March 13, 2018

olyan… jól

March 8, 2018