Browsing category Lélek

Egy része az enyém. És még mindig rengeteg marad.


Minden elbaszódott. Legalábbis a régi rendszer nézőpontjából nézve. Ott ültünk a konyhájukban. Azóta nem igazán volt lehetőségünk beszélni egymással. És ott volt az a feszültség. És hirtelen minden olyan nehéz lett. És melegem lett. És félelmet éreztem. És ki is mondtam ezt. FuckToy: – Azóta, ami a múltkor történt, itt van bennem ez a blokk.

Ahogy felkel a nap


Késő éjszaka volt, amikor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem. Vettem be egy fájdalomcsillapítót. De nem hatott. Idővel vettem be még egyet. Ez volt az első éjszakám itt, az új helyen. A szobám szép. Az ágyam nagy, és kényelmes. Alig várom, hogy szexelhessek benne. Mostanra egy bőröndnyi szexjátékszerem van. Ez most kiegészült egy matrac

Ölj meg jobban


Már korábban is voltam ilyen bálon. A külső szemlélőnek talán jelmezbálnak tűnhet, pedig sokkal több annál. Olyan részt hívsz elő és mutatsz meg magadból, ami mélyen jön, abból a világodból, amit elnyomsz, amit nem tudsz átölelni. Most viszont megtestesíted, megmutatod, mozogsz vele… Ezen a bálon közel ötszázan voltunk. Az én perszónám Kala. Nem ott jött

Ahogy kiszakad a hang belőlem


Rengeteget dolgoztam az elmúlt időszakban. Előbb egy magyar gyönyör kihívást vezettem (nemsokára jön az 5 hetes kurzusom gyönyör témában, rengetege gyakorlattal), aztán ugyanezt angolul csináltam végig. Az első nap az érintés nélküli (főképp) gyönyörről szólt. Energia. Jelenlét. Játék mindezzel. Energetikai orgazmusok. Közben egy új módszert használok a saját életemben, és minden kihívást, problémának megélt felmerülő

Végtelenül visszafelé


Elképesztő volt a 2019-es évem, és soha nem gondoltam volna, hogy mindez valaha lehetővé válik a számomra. És sokszor volt nehéz. De most valahogy ebben a pillanatban az sem számít. Ebben a pillanatban most végtelen hála van szívemben az egész életemért, és könnyek és takony folyik az arcomon. Az embereket mint szereplőket látom. A helyeket

Régi pillanatok új pillanatokban


Valahogy így jönnek. Egymás után, mégis néha egyszerre. Mintha új pillanatokban régi pillanatok lennének. Egy femme-domme esten vagyok. Szabályokból felhúzott falak védenek. Nem az én szabályaim, hanem az ő szabályaik. Szűkebb, mint amit én adtam volna meg, de tetszik ez a szűkösség. A high protocol térben a férfiak nem ülhetnek a bútorokra. Nem szólíthatják meg

A sötétnek és a világosnak


Mennyivel világosabb lett minden most így a teljességemről. Mennyire más. Mennyire eleven. Mennyire gazdag és bőséges. És ez megint mennyire ijesztő. Most olyan, mintha valami férfimágnes lennék. Vonzom a vonzalmat, a boldogságot, a gyönyört, a szeretetet, a mély kapcsolódásokat. Úgy tűnik, hogy nagyobb hatással vagyok egyszerre több férfira, mint amit általában könnyedén tudok kezelni. És

A szerelem csak szerelem


És azt írja nekem, hogy “mert a szerelem minden akadályt legyőz.” És ahogy ezt olvasom, sajnálom a szerelmet, akinek mindig hős, legyőzhetetlen lovagnak kell mutatnia magát fehér lovon. Aki nem lehet önmaga. És azt válaszom neki, hogy a szerelem nem győz le semmilyen akadályt. Az akadályokat emberek győzik le. A szerelem lehet erő. A szerelem

Most már tudom ezt is. És ettől minden más lett. Pont amilyen mindig is volt.


Egy pillanat műve volt. Egy pillanaté, amikor hirtelen kitágult a világ és mégis összehúzódott, valahogy megfoghatóbbá, valódibbá, egyértelműbbé vált. Mint amikor felkapcsolják a villanyt. Végre. Olyan sokáig kerestem, hogy milyen kapcsolatra vágyom, mi tesz igazán boldoggá. És ahogy visszanézek, annyi elemét látom. Jó, hogy most összeállt végre. Szabad vagyok. Mindig is az leszek. A szerelem

Soha nem volt még ilyen azelőtt


Soha nem volt még ilyen azelőtt. Van időm most. Van terem. Van pénzem. Van inspirációm. Van küldetésem. Van bátorságom… Annyi mindenem van. Annyira vártam ezt az időszakot. Aztán ahogy eljött, először mégis megrémített ez a szabadság. Nehéznek éreztem. Nagynak. Idő kellett és tudatosság kellett, hogy megtaláljam ebben az egyensúlyomat. Akkor jött aztán el az az

1 2 3 82

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.