Browsing category Krém

Apák


Az öcsémmel álltunk ott. Kezében az egy éves unokaöcsém. Az én kezemben mobiltelefon. Azzal fényképeztem. Kint vártunk a kertben, mert a papámnak éppen magas láza volt, és a nagynéném aznap már másodszorra öltöztette át a gyorsan átizzadt pizsamájából egy tiszta, szárazba. Az öcsémmel ott álltunk a zöldben. Addig nem is tűnt fel, hogy amikor csak

Mintha…


Talán attól lehet, hogy van szeme a nőre. Tudod, hogy szinte mindegyikükben meglátja a szépséget, de ettől a bókja nem kevésbé értékes. Az igazi szakértő csodálata. Pompás a virágoskertje is. Amikor felállt, hogy elbúcsúzzon, mintha teljesen más ember lett volna, mint az, akivel korábban kedélyesen elbeszélgettem. Átölelt. Nem szorosan, hanem finoman, mintha értékes, törékeny kincs

most így élünk kicsit


Átjött tegnap este, és én már vártam rá. Sírt. Azt mondta, hogy pedig nincs semmi baj, de mégis fáj a lelke, és muszáj sírnia. Pedig baj van. Én bajnak nevezem azt, ha bántanak, ha hátba támadnak, ha kiszívják az összes életerődet. Nem folyt vér, vagy legalább is nem látszik. Már jóval korábban gyomorgörcse volt. Már

Jól döntöttem


Közrejátszott az is, hogy áramszünet volt a metrón, és én úgy döntöttem, nem sietek a jegyvásárlással, hanem a negyed órával később induló vonattal megyek, amelyik a Balaton parton megy. Így odafelé is bámulhatom a vizet, nem csak visszafelé. És jól döntöttem. Visszafelé ugyanis már részben besötétedett, ráadásul az első osztály légkondicionált. A légkondi pedig bármennyire

Mennyi


Fura dolog ez a küzdés. Mennyit erőlködtem már az életemben. Mennyit futottam egy helyben, miközben át sem léptem a startvonalat. Mennyire elfáradtam ebben a nagy trappolásban. Milyen kevés örömet hozott. Mennyit kötöttem magam gúzsba. Mennyi vágyat fojtottam el. Mennyi boldogságot utasítottam vissza. És miért? Miért is? És most nem a hedonizmusomról beszélek. Rólam. Magamról. A

buborékok


Bevonultam a fürdőszobába. Most nem vittem könyvet, csak egy kis csokoládét. Jó forró víz, zuhanyrózsa a kedvenc masszírozó állásban, ablak nyitva, tiszta a levegő, a víz átlátszó, az ég kék, én meg már előre borzongok attól, mi is vár rám ebben a hatalmas kádban, egy olyan délutánon, mint a tegnapi, amikor minden olyan könnyű és

a számban


[dropcap]És[/dropcap] megérkezett a három barack. Kettő még kemény, de a harmadik… A harmadik az puha, és az illata mennyei ígéret. Forgatom a kezemben, aztán odaállok a csap elé, hogy lemossam. Nem, nem mások érintésének a nyomát, az eszembe sem jut, hanem a kis szúrós pihéket. Állok meztelenül a csap előtt, és hűvös víz folyik a barackra.

A nagy összeesküvés-elmélet


Talán soha nem jöttem volna rá, ha nincs az internet, de az internetet már túl késő visszacsinálni. Most már mindent értek. Különben is jó szemem van az összeesküvés-elméletekre és globális igazságokra. Messziről kiszagolom, ha valahol valami stikli van. A leleplezést nem úszhatta meg a Nagy Hohoho horgász sem. Azóta nem is mert újra nyilvánosság elé

kis világok


Kis világok szappanbuborékként élnek bennem. Némelyik úgy születik, él, és hal meg, hogy nem is tudok róla. Nem marad utána semmi. Lehet, hogy soha nem is voltak, csak én hiszem, hogy volt még bennem több is, csak nem tudom mi. Amikor ürességet érzek, vajon ezeket a soha el nem jött, meg nem élt életeket siratom

1 3 4 5

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017