Browsing category Krém

A szex és az ő méltósága


Milyen fura ez a két szó így együtt, nem? Mármint a szex és a méltóság. Azt gondolom, hogy nagyon sok emberben a szex elvesztette a méltóságát. Ez nem arról szól, hogy mocskos-e vagy emelkedett-e, hogy a résztvevők mit csinálnak, hanem hozzáállás kérdése. Annak a kérdése, hogy elismerjük, hogy amit csinálunk vagy amiről fantáziálunk, az igenis

Az élet magjai


[dropcap]M[/dropcap]ég kislány voltam. Hosszú hajjal, csillogó szemmel lelkesen figyeltem a dédimamámat. Azt tanította éppen, hogy hogy kell a tésztát összegyúrni. Nekem meg valahogy az istenért sem állt a kezemre a mozdulat, pedig nagyon szerettem volna. A dédim kezében a tészta valami hömpölygő, puha, változó csoda volt, ami szem látomást szót fogadott, és mintha még rá

Nahát, nahát


Olvasgattam véleményeket a gátlásokról, és úgy éreztem, el akarják venni őket tőlem. Ez kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, hogy én meg nem akarom odaadni őket. Nahát, nahát mondhatnám. De nem emlékszem, hogy mondtam volna ilyet. Inkább mosolyogtam, sóhajtottam, és olyan jó volt. Olyan meghitt és békés. Szeretem, amikor a vér elárasztja az arcom, és a hűvös,

A Bálnalovas


A bálnák ott feküdtek a parton. Ők úsztak oda, ők nem mozdultak onnan. Az emberek egész éjszaka próbálták megmenteni őket. Végül az erejük elfogyott, és feladták a harcot. A bálnák mindig pontosan ott voltak, ahol lenniük kellett. Ott születtek, oda úsztak, és ott is haltak meg. A bálnák nem kérdezték, hogy miért, egyszerűen csak tették

Most olvad a táj


Hosszú az éjszaka. Ahogy minden éjszaka hosszú. A reggelek a leghosszabbak. Forgolódik álom és ébrenlét határán. Néha azt hiszi, ébren van. Néha tudja, hogy álmodik. Néha gyönyörűeket álmodik. Néha észreveszi, amikor az álom megszakad. Kapkodva próbálja összefoltozni az álomfoszlányokat. Próbálja továbbálmodni, kellemes irányba terelgetni, de nem megy. Az az egyik legszebb az az álomban, hogy

Tuning


Hűha, azt írja, hogy 1994/4. Visszaszámolok magamban, hogy mi is volt akkor… Megvan (jól van, tudom, lassan számolok, de alig aludtam valamit), akkor még gimnáziumba jártam, és kollégiumban laktam. Azt hiszem abban a koleszban már, ahol majdnem felgyújtottam a konyhát (ebben a kollégiumban legalább volt konyha). Feltettem főni egy kis gesztenyét, aztán el is felejtettem.

24


A sztori már jó ideje kezdődött, és unalmas, lassú szálakon, majdhogynem észrevétlenül, de mégis sűrű krémként folydogált életem hedonista pudingjára. A hozzávalók önmagukban még csak nem is ízletesek, tisztelet a kivételnek, ami van. Van köztük egészen érdektelen, de mégis nélkülözhetetlen elem, ami a tökéletes elegyhez kellett. A hozzávalók többek közt egy elköltözött postahivatal, két gombóc

Arra születtem


Bár emlékeznék a mondatra, amit akkor mondtam. Bár tudnám idézni magam pontosan, de nem tudom. Arra emlékszem, ahogy az ágyon ültünk. Könnyed beszélgetés folyt köztünk, aminek a témája akármi lehetett. Aztán viccesen, mosolyogva mondtam ki azt a mondatot. Nevethettünk volna rajta, és továbbsiklunk felette, ha nem hatol belém, mintha a tudás egy kristályszilánkja lenne. De

Cseppet


Meséltem Pének, hogy eljöttem otthonról, és még ő sincs velem, én meg teljesen be vagyok indulva. Könyvet az útra teljesen véletlenszerűen választottam. Haláltánc. Anita Blake vámpírvadász sorozatának egyik kötete. Egyet sem olvastam még belőle. Nem tudom, melyik férfi kicsoda, de sok benne a gruppenszex. Néha nem is értem, ki mit akar, és ez tetszik így.

Az őz szomorú története


A vége határozza meg, hogy milyen egy történet. Ha egy történet vége boldog befejezést sugall, akkor azt mondjuk rá, hogy az egy jó és boldog történet, függetlenül attól, hogy milyen utat járt be a hős, mi minden történt vele, és mennyit szenvedett amíg eljutott a csodás végkifejletig. A szomorú történetek pedig hiába kezdődnek boldogan, ha

A puding most éppen robbanás ízű. Semmi nem marad a régiben.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.