Browsing category Krém

A folyton születő


Igazából nem tudhatja biztosan, hogy vajon jóval korábban is folyton született-e? Az emlékezés képessége valószínűleg csak idővel alakulhatott ki nála, amikor rádöbbent, hogy az emlékek kapaszkodót nyújthatnak a megértéshez vagy erőt adhatnak neki. Bár volt, hogy inkább összezavarodott tőlük, de a fontosságukat akkor is elismerte. Elismerte azt is, hogy nem minden emlék van a javára,

Ami sok és ami nem sok


Figyelem, hogy törekszik az élet a harmóniára. És nem tudom nem észrevenni, ahogy keresi a káoszt. Ott vannak elválaszthatatlanul minden levegővételben, minden pillanatban. És amilyen rémisztő a gondolat, valahogy ugyanolyan megnyugtató is, hogy ott van a káosz a harmóniában és hogy a káoszban is ott a harmónia. Hogy az élet rendje a rendetlenség és a

A szeretet aktív és passzív oldala


Játék és ugrándozás után egymással szemben feküdtünk a Fifivel az ágyban. Mindkettőnk feje a párnán, és boldogan vigyorgunk egymásra. Pajtik vagyunk. Szeretjük egymást. Szinte tapintani lehet, hogy mennyire. Akár azt is gondolhatnám, hogy jó gazdi vagyok, de az az igazság, hogy bőven van mit fejleszteni azon, ahogy én szeretek. Szeretem a Fifit. Éppen azt éreztük

Fal


Fázom. Hideg van. Sütök én, ha már a nap nem teszi. Fehér habosat sütök és sűrű csokisat. Kerekre sütöm, mint a nap. És felvágom kis darabokra. Itt bent a falak között. A nap nem akar kisütni. Pedig máskor nem szeretem. Most mégis megfürödnék benne. Most simogasson a sugaraival! Most öleljen! Takarjon be! Égessen meg! Emeljen

Figyeltem


Figyeltem a fát. Régóta figyeltem. Időm volt rá bőven. Eldugták a sarokba. Miért oda ültették? Talán az árnyék miatt. Talán neki az az ideális, ha árnyékos helyen áll. Talán neki az a jó, ha nem süt rá a nap. Talán így megfontoltabban virágzik. Nem reagál az első becsapós napsugarakra. Lehet, hogy szélvédett helyet kerestek neki.

Menü


Élvezetfüggő vagyok, igen. Most, hogy kevesebb jut belőle, nagyon is megszenvedem. Tegnap azt mondtam Pének, kicsit olyan érzés most, mintha nem is lenne testem egyáltalán. Pedig van, még érzek is vele. Azt hogy fázom vagy hogy meleg az arcom vagy hogy fáj a hátam, ha sokáig egy helyben ülök. A sminkelés olyan forrás, ami táplál

Az Alany


Szeret egyes szám harmadik személyben írni magáról. Valahogy így mélyebbre jut és neki is könnyebb megnyílni. Talán belső kapukat cselez ki vele. Valahogy teljesen helyénvalónak érzi, hogy kívülről néz befelé magába. Egyszer régen elkezdett egy blogot. Azt a nevet adta neki, hogy Az Alany. Azt nagy betűvel írta, nem mindet kicsivel, mint a pudingocskát, kivéve

Az eszmények ledöntéséről


Az előbb, melegszendvics készítés közben (főleg a kenegetős fázis alatt, de egy kicsit sajtreszelés közben is) továbbgondoltam ezt a méltóság kérdést. Ezt részben már megtettem, hiszen túlléptettem a szex kérdéskörön és ráhúztam a világon mindenre. De ez most nem is erről szól, hanem egy kicsit az érme másik oldaláról. A miértről. A dolgok méltósága az

A szex és az ő méltósága


Milyen fura ez a két szó így együtt, nem? Mármint a szex és a méltóság. Azt gondolom, hogy nagyon sok emberben a szex elvesztette a méltóságát. Ez nem arról szól, hogy mocskos-e vagy emelkedett-e, hogy a résztvevők mit csinálnak, hanem hozzáállás kérdése. Annak a kérdése, hogy elismerjük, hogy amit csinálunk vagy amiről fantáziálunk, az igenis

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017