Browsing category Krém

Zene a szívemnek


Annyi minden történt ma. Sok kicsi dolog, és pár nagy. És most nem ezekről lesz szó… :) Ahogy jöttem-mentem, zenét hallgattam. Egy kicsit továbbmentem a trolival, hogy hosszabb legyen az út. Néha lehalkítottam, hogy csak suttogjon a szívemhez. Néha pedig hangosra vettem. Olyan érzés volt, mintha nem állnék másból, csak zenéből. De persze a zene

Látom


Látom a szíveket. Tényleg látom. Gyönyörű, csodálatos, sugárzó, ragyogó szíveket látok egy világban, amit illik folyton leszólni és pocskondiázni. Mosolyokat látok. Szívből jövő, szeretetteli, nyitott mosolyokat látok egy világban, ahol folyton az elkülönülésről, távolságról és elérhetetlenségről beszélnek. Fájdalmat látok. A szeretet kifejezési lehetőségének elvesztéséből fakadó fájdalmat látom minden gyászban, szakításban és halálban. Egy világban, ami állítólag

A szerelem nem fájdalom


Időre volt szükségem, és arra hogy eltávolodjak. Kivontam magam az életemből még helyileg is. Dolgoztam sokat. Begubóztam. Szerettem magam, és megengedtem magamnak, hogy elfogadjam ezt a szeretetet. Sírtam egyedül sokat. Hagytam magam érezni. Hagytam, hogy átjárjon, hogy fájjon mindaz, amit nem kaptam és nem kapok meg. Aztán elkezdtem gyógyítani magam, ahogy azt mindig teszem, amikor

Meg kellett engednem magamnak, hogy…


Meg kellett engednem magamnak, hogy kicsi legyek, egészen elesett, tehetetlen és gyenge. Meg kellett engednem magamnak, hogy érezzem. Meg kellett engednem magamnak, hogy fájjon. Meg kellett engednem magamnak, hogy szegény legyek, nincstelen. Meg kellett engednem magamnak azt is, hogy ne érezzek semmit. Meg kellett engednem magamnak, hogy egyedül legyek teljesen. Meg kellett engednem magamnak, hogy

Yesterday Yes a Day


A férfi megkérdezte, hogy mit gondolt a nő, amikor először meglátta őt az étterembe lépve. Hogy olyan-e amilyennek elképzelte? A nő azt válaszolta, hogy nem képzelte semmilyennek. Tudatosan nem építgetett képet magában arról, hogy milyen lesz a vakrandija. Ha jól érzi magát, marad. Ha nem, akkor elmegy. De most szeret egy idegen férfival beszélgetni, akiről

Néha megrémít, mennyire szeretek egyedül lenni


Néha megrémít, mennyire szeretek egyedül lenni. Pláne itthon. Néha el tudom képzelni azt, hogy csak én élek egyedül a világon, nincs senki más. És le tudnék élni egy boldog életet így. Sőt egy végtelen életet is el tudok képzelni így. És amikor elképzelem ezt, persze nem jut eszembe olyan, hogy mondjuk beteg lennék, vagy bármilyen

Az én karmám


Tegnap egy terápiás foglalkozáson voltam. Az elején elég bizonytalan voltam. Nem a terapeuta miatt. Magam miatt. Mert úgy éreztem, hogy viszonylagosan jól haladok a dolgaimmal, mégis féltem a vakfoltjaimtól. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, mert sokat kaptam, pedig volt, hogy rendesen megszenvedtem a magammal való szembenézést. Az általam felvetett téma az anyagi helyzetem és

Legalább nem én


Egyedül érzem magam nagyon most éppen. Jó lenne megpihenni egy kicsit. Egy kicsit, csak egy kicsit nem csak én lenni, hanem valaki más és én. De leginkább csak befogadni, elfogadni, kapni. Elengedni magam teljesen valaki mellett, akiben megbízom. Hátra dőlni, kinyílni, élvezni, lebegni.     De egyedül vagyok. Csak én vagyok magamnak, és tiszta mázli, hogy

A puding most éppen sötétség ízű, és most láthatja, ami eddig rejtve volt.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Odaadom magam magamnak

December 12, 2017

Amilyen csak lenni tudok

December 11, 2017

A helyek bennem

December 10, 2017

Az ő helyén

December 10, 2017