Az volt az utolsó éjszaka, amit együtt töltöttünk. Az volt az utolsó OM. Az utolsó, amikor igazán közel voltunk. Nem akkor változott meg minden. Az már korábban volt. Mi pedig ott voltunk egy estére még egy kicsit a közelben, ugyanakkor már a távolban is. Omoztunk. Akkor már épült bennem az, hogy mit és hogyan akarok
Becsukhatom a szemem, amíg hallgatlak? Így tudom jobban befogadni, amit mondasz. Persze. Azt szeretném érezni, ami most bennem van. Harmóniában szeretnék haladni magammal. Érezni akarlak közben téged. Azt, hogy most mit váltasz ki belőlem, hogy hogyan kapcsolódunk. Tudtam, hogy ő lassulni szeretne, belazulni. Simogatásokat a combján. És azt szerette volna, ha most ő kaphat először,
Egyesével vette le rólam a ruhadarabjaimat. Felemeltem a kezem, hogy lehúzhassa a felsőmet. Aztán a rózsaszín melltartóm következett. Egészen közel állt hozzám, ahogy a hátam mögött kikapcsolta a kapcsokat. Magamba szívtam a közelségét. A melleim már szabadok. A szűk szoknyám végigsimul a lábaimon mielőtt a földre érne. Aztán a harisnyanadrágom következik. Rajtam már csak az
Már világos volt, amikor felébredtem. Az ő ágyában voltam. Tudtam, hogy hamarosan jelez majd az ébresztő óra. Felkeltem, hogy pisilni menjek. Finoman felsóhajtott álmában, és átölelte az üres, meleg helyemet. Megfogott, ahogy így kívülről láttam feküdni a ragyogó sötétség közepén, ahogy szinte világított a teste. Amikor visszatértem, az ő oldalára feküdtem az ágyban, mögé. Apró
Hajnali 4 volt. Akkor már jó ideje feküdtem az ágyban. Az egyik oldalamon a fal volt. A másik oldalamon ő aludt édesen és békésen, ahogy szokott. A keze a csípőmön nyugodott, én pedig rettenetesen éreztem magam.
"Szeretem, ahogy befogadsz. Ahogy felfekszel "rám" (a lényemre) és hagyod, hogy tartsalak, hagyod hogy az élmény megélődjön benned, és mész vele. Közben meg kapaszkodsz belém mint stabil pontba, de meg is lovagolsz mint hullámot. Ez a kettősség, amit szeretek adni. Stabilnak és erőnek lenni... Egyszerre elmozdítani és megtartani, de nem szétszakítani."
Attól indulok be, amit a szemében látok. Attól a fénytől. Vagy attól, ahogy hozzám ér. Pedig nem is látom, de mégis olyan erősen érzem. Előző nap, amikor apró csókokat lehelt a csuklómra, aztán végigcsókolta a kézfejemet, a puncim forró lüktetésbe kezdett. Máshogy élem meg a távolságokat. A testem emlékszik. Sokáig visszhangzik még bennem a gyönyör,
Még egészen kora reggel volt. Alhattunk volna tovább, ehelyett inkább szerettük egymást. A bőre meleg, és olyan ragyogó. Ahogy simogatom, annyira él. Itt van. Most. Aztán a hasamra fekszem, és ő futtatja végig a kezét rajtam. Imádom a súlyát érezni, ahogy lassan rám fekszik. A bőre a bőrömön. A súlya jelen. És még többet akarok
A lábai között térdeltem. A síkosító miatt annyira folyékonyak voltak a mozdulataim. A farka gyönyörű és kemény. Amikor elengedem, és csak a kezemet mozgatom, úgy, hogy szinte hozzá sem férek, egyszerűen a tenyerembe ugrik. Mintha dorombolna nekem. Élvezz engem. Sokáig játszottam vele, és csodáltam a szépségét, a mozdulatait, a tiszta befogadását, mielőtt úgy döntöttem, hogy
Reggel volt, és ő éppen dolgozni készült. Még meztelenül feküdtünk az ágyban, és kapucsínót ittunk, amikor kivett egy kanálnyi tejhabot és a mellbimbómra engedte a puha, édeskés habfelhőt. És már közelednek is az ajkai. Annyira izgató még a látványa is, ahogy érzékien az ajkai közé veszi a mellbimbómat. Őrjítően lassan tűnik el az a hab.
