Browsing category Megtörtént

Még


Ez most nem volt szabályos OM. Én legalább annyira akartam, hogy ne legyen szabályos, mint ő. Nem mintha a múltkor olyan szabályosak lettünk volna. Van az OMban egy olyan, hogy a jobb kéz hüvelykujja végig a punci bejáratánál van. Nem hatol be. Egyszerűen “csak” ott van. Nyomást gyakorol. Engem mindig a potenciálokra emlékeztet. Olyan, mint

Aranyos OM


Pár hete volt, hogy azt mondtam neki, azon gondolkodom, hogy megkérdezem, lenne-e az OM partnerem.  Amikor legközelebb felhívott, már tudta mi az az OM, mert utánanézett. Ez valahogy annyira jólesett. Aztán én hívtam hétfő délelőtt, hogy időpontot kérjek tőle OM-ra. Annyi embert hívtam azóta, de ahogy behívtam a telefon funkciót ott volt a neve, csak

Nem?


Ő: – Neeeeem? Én: – Nem. (És vigyorgok hozzá, mint a vadalma.) Nem kapod meg mindig, amit akarsz. Máris feszítené szét a combjaimat. Az egyik térde már a lábaim közt. Ő: – Én mindig megszerzem, amit akarok. És ha meg akarlak baszni, akkor meg is foglak baszni. Annyiszor és addig foglak baszni, ameddig csak akarlak, és

a vadállat ízű puding


Imádom a tüzét. Kitartó. Kreatív. Merész, és közben mégis olyan sebezhető. A lehető legtisztább értelemben mocskos. De ami a legjobban beindít, az az, hogy nem fél megmutatni és kimondani, hogy milyen hatással vagyok rá. Ez az intenzív, erős szexuális energia az, amitől igazán elkezd forrni a vérem. A heves csókok. A harapások. Úgy karmolom meg,

Masters of Sex


Egy ideje a Masters of Sex a kedvenc sorozatom. A második évad  harmadik epizód zseniális: The Fight. És aztán ott az ötödik rész. A stopperes jelenet. És persze ott van azonnal az emlék. Pedig majdnem másfél éve volt. Skype. Én ruhában. Ő levetkőzött, mert én úgy akartam. Imádtam nézni, ahogy szupergyorsan gombolta ki az ingét.

Most úgy érzem magam, mint mondjuk egy tó


Nem mozdulok. Csak fekszem ott, és élvezem a simogatásait. Már régóta simogat, és szinte teljesen mindegy, hogy hol érint meg, mert az egész testem válaszol. Azt mondtam neki: Most úgy érzem magam, mint mondjuk egy tó. Nyugodt a vize. És elég egyetlen apró csepp, ami belecsöppen, és az végighullámzik az egész víztükrön. A hasamra ül,

A szívem a puncimban


És emlékszem ránk. Meztelenek voltunk. Én már egy ideje túl vagyok az első orgazmusomon, ő meg szeret várni az övére. Izgató, amikor így fekszik mellettem, aktívan, az oldalán. Én pedig nyitottan, befogadóan a hátamon sóhajtozom, ahogy az ujjait végigfuttatja rajtam. A keze lassan levándorol a vénuszdombomon, egyenes útja van az ajkaim között. Ő: -Megint hihetetlenül

Azt játszottuk, hogy


Szeretem ezt játszani. Sokáig. Ott feküdt az ágyban. A kezeit az ágytámlákhoz kötöztem. Korábban én voltam az ő játéka. Most pedig ő az enyém. Ő lassan haladt. Mindig megkérdezte, hogy amire éppen készül, az megfelel-e nekem. Először a lábaimat kötözte meg. Csak később került sor a karomra. Elővette a lovaglópálcát is. Korábban még nem használt

Simigangbang


A nő azt kérdezte: -Most mondd meg őszintén, te ezt élvezed? Persze hogy élvezem – válaszoltam. Másképp nem is csinálnám. A párja félig komolyan azt mondta: -Inkább azt kérdezd meg, hogy lehet oda középre bekerülni. Erre is könnyű volt a válasz. Egyszerűen be kell feküdni oda. Az az igazság, hogy alapesetben nekem ehhez sok bátorságot

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.