Browsing category Megtörtént

Karok közt


Fantasztikusan nézel ki. Hát te is. Napbarnított, izmos, ragyog a szeme, és kibaszottul férfias jelenség. A puhán fehér bőrömmel, a bordón hullámzó hajammal, a kék, virágos ruhámban… még inkább nőnek érzem magam mellette. Ahogy a karját körém fonja, ahogy megcsókol, ahogy a keze a sikamlós ruhám alá vándorol. Ismerem már ezt, de új is. Én

Itt vagyok


Egy kávézóban voltunk, ahová sokat jártunk néha. Milyen most itt neked újra? Mintha valahogy minden körülöttem kellék lenne vagy mondjuk díszlet. És emiatt szabadnak érzem magam. Könnyen bele tudok merítkezni az érzéseimbe. Olyan,mintha hozzáférésem lenne mindahhoz, ami a háttérben van. Most mindennek meg tudom engedni, hogy olyan legyen, amilyen. Megkaptam most ezt a teret. Gyönyörű.

A tér most még


Nem tudom, volt-e valaha ennyire kreatív, ennyire változatos a tér körülöttem. Olyan színház ez, amiben vannak díszletek. Vannak olyan bútorok, amik nem hozzám tartoznak már, de most még itt vannak velem. Ahogy az ujjammal végigsimítom a lakkozott fát, követem az íveit, beszívom az illatát. Milyen régi darab. Néha olyan jó lenne tudni, hogy honnan jött,

Minden rendben


Eredetileg úgy volt, hogy nálam találkozunk, aztán meggondoltam magam. – Jobban érezném most magam nálad. – Jól van. Hol találkozzunk? Elmegyek érted. – A belvárosban végzek 5 felé. Jólesne hazajönni, kicsit lepakolni, kifújni magam, átállni. Legkorábban 6-kor tudok elindulni. Pontosan érkezik, és jólesik az út is. Pont így képzeltem. Beszélgetünk. Izgul. Megértem. Én is izgulok,

Minden olyan gömbölyű


Az oldalamon ül, és a puncimat simogatja. Bár talán nem is ez a jó kifejezés erre, mert a keze alig ér hozzám. Olyan finom és puha érzés. A vénuszdombom szinte dorombol a kezei alatt. Innen most minden olyan gömbölyű. Érzed, milyen gömbölyű? Igen. Mosolygok. Az érintésed is az, abból tudom. A nagyajkaid teljesen nyitva vannak.

Finom kezek


Egy ideje minden nap megmasszírozom a melleimet. Néha a tükörben nézem. Máskor a kezeimmel látom magam. Mennyi mindent tudnak az ujjaim rólam. A finom párnácskák. A tenyerem. Minden barázda és mélyedés egy kapu, és tovább lehet jutni. Játszom. Dédelgetek. Gondoskodok. Érzek. Élvezek. A mellbimbóm keményen áll, és csigalassúsággal simítom végig a tenyeremet rajta, mert olyan

Az utolsó OM


Az volt az utolsó éjszaka, amit együtt töltöttünk. Az volt az utolsó OM. Az utolsó, amikor igazán közel voltunk. Nem akkor változott meg minden. Az már korábban volt. Mi pedig ott voltunk egy estére még egy kicsit a közelben, ugyanakkor már a távolban is. Omoztunk. Akkor már épült bennem az, hogy mit és hogyan akarok

Milyen legyen?


Becsukhatom a szemem, amíg hallgatlak? Így tudom jobban befogadni, amit mondasz. Persze. Azt szeretném érezni, ami most bennem van. Harmóniában szeretnék haladni magammal. Érezni akarlak közben téged. Azt, hogy most mit váltasz ki belőlem, hogy hogyan kapcsolódunk.  Tudtam, hogy ő lassulni szeretne, belazulni. Simogatásokat a combján. És azt szerette volna, ha most ő kaphat először,

1 2 3 9

A puding most éppen középen ízű. Más innen.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

Amim csak van

June 17, 2018

Sok mindent szoktam

June 6, 2018

Az igenek

May 26, 2018

Karok közt

May 22, 2018

Itt vagyok

May 18, 2018