Browsing category Megtörtént

Most inkább ne beszélj!


Kifejezetten idegesítőnek találom. Nem érdekel, hogy mit mond. Szerencsére egy részét nem is értem. A szavai gyakran csak úgy átmennek rajtam. Magas és vékony és szemüveges és dohányzik és gyönyörű a teste.Van egyfajta szürkeség, ami körbelengi, letompítja. Funkcionálisan férfias. És erős. Sokkal erősebb, mint amilyennek látszik. Imádom nézni azt, ami látszik belőle. Főleg, ahogy mozog.

Ketten, idegenben


Újra meg újra rácsodálkozom, hogy mennyire jóképű. És hogy ez a szépség, mintha tényleg belülről fakadna. Ha szín lenne, nekem ő fehér lenne vagy nagyon, nagyon világos, majdnem fehér zöld. Szabadságot, tiszta teret és gyengéden erős jelenlétet ad, az angolok visszafogottságával, amibe valahogy belerobbantam én. Na nem olyan nagyon azért. Amikor azt kérdeztem magamtól, hogy

Karok közt


Fantasztikusan nézel ki. Hát te is. Napbarnított, izmos, ragyog a szeme, és kibaszottul férfias jelenség. A puhán fehér bőrömmel, a bordón hullámzó hajammal, a kék, virágos ruhámban… még inkább nőnek érzem magam mellette. Ahogy a karját körém fonja, ahogy megcsókol, ahogy a keze a sikamlós ruhám alá vándorol. Ismerem már ezt, de új is. Én

Itt vagyok


Egy kávézóban voltunk, ahová sokat jártunk néha. Milyen most itt neked újra? Mintha valahogy minden körülöttem kellék lenne vagy mondjuk díszlet. És emiatt szabadnak érzem magam. Könnyen bele tudok merítkezni az érzéseimbe. Olyan,mintha hozzáférésem lenne mindahhoz, ami a háttérben van. Most mindennek meg tudom engedni, hogy olyan legyen, amilyen. Megkaptam most ezt a teret. Gyönyörű.

A tér most még


Nem tudom, volt-e valaha ennyire kreatív, ennyire változatos a tér körülöttem. Olyan színház ez, amiben vannak díszletek. Vannak olyan bútorok, amik nem hozzám tartoznak már, de most még itt vannak velem. Ahogy az ujjammal végigsimítom a lakkozott fát, követem az íveit, beszívom az illatát. Milyen régi darab. Néha olyan jó lenne tudni, hogy honnan jött,

Minden rendben


Eredetileg úgy volt, hogy nálam találkozunk, aztán meggondoltam magam. – Jobban érezném most magam nálad. – Jól van. Hol találkozzunk? Elmegyek érted. – A belvárosban végzek 5 felé. Jólesne hazajönni, kicsit lepakolni, kifújni magam, átállni. Legkorábban 6-kor tudok elindulni. Pontosan érkezik, és jólesik az út is. Pont így képzeltem. Beszélgetünk. Izgul. Megértem. Én is izgulok,

Minden olyan gömbölyű


Az oldalamon ül, és a puncimat simogatja. Bár talán nem is ez a jó kifejezés erre, mert a keze alig ér hozzám. Olyan finom és puha érzés. A vénuszdombom szinte dorombol a kezei alatt. Innen most minden olyan gömbölyű. Érzed, milyen gömbölyű? Igen. Mosolygok. Az érintésed is az, abból tudom. A nagyajkaid teljesen nyitva vannak.

Finom kezek


Egy ideje minden nap megmasszírozom a melleimet. Néha a tükörben nézem. Máskor a kezeimmel látom magam. Mennyi mindent tudnak az ujjaim rólam. A finom párnácskák. A tenyerem. Minden barázda és mélyedés egy kapu, és tovább lehet jutni. Játszom. Dédelgetek. Gondoskodok. Érzek. Élvezek. A mellbimbóm keményen áll, és csigalassúsággal simítom végig a tenyeremet rajta, mert olyan

1 2 3 10

A puding most éppen teljesen ízű. Kívül is belül.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

August 13, 2018

Nem minden gyönyör

August 13, 2018