Browsing category Megtörtént

Egy része az enyém. És még mindig rengeteg marad.


Minden elbaszódott. Legalábbis a régi rendszer nézőpontjából nézve. Ott ültünk a konyhájukban. Azóta nem igazán volt lehetőségünk beszélni egymással. És ott volt az a feszültség. És hirtelen minden olyan nehéz lett. És melegem lett. És félelmet éreztem. És ki is mondtam ezt. FuckToy: – Azóta, ami a múltkor történt, itt van bennem ez a blokk.

Az ártatlanság, mint a szabadság teljessége


Már csak hárman voltunk a szobában. Mielőtt elbúcsúztunk volna Kíváncsi azt kérte, hogy most hadd kapjon ő. Szeretné, ha Mosoly meg én együtt kényeztetnénk egy kicsit. Nem akar szexelni. Nem erre gondol. Tudtam, hogy így van. Tiszta, gyengéd éhség áradt belőle. Részemről rendben. Mosoly és én meztelenek voltunk éppen, és így mosolyogtunk egymásra. Ez nekünk

Mi hárman istennők meztelenül, és ő


Ugyanarra a szex konferenciára utaztunk mind a négyen és együtt vettünk ki egy szobát. Ők hárman Amerika különböző részeiből, én pedig Írországból jöttem. A felállás idővel változott, és az egyik csaj helyett egy srác lett a negyedik a szobába. Mire a rendezvény elkezdődött, a srác és Mosoly egy pár lettek. Mosoly nyúlánk, és igazi hippi

Régi pillanatok új pillanatokban


Valahogy így jönnek. Egymás után, mégis néha egyszerre. Mintha új pillanatokban régi pillanatok lennének. Egy femme-domme esten vagyok. Szabályokból felhúzott falak védenek. Nem az én szabályaim, hanem az ő szabályaik. Szűkebb, mint amit én adtam volna meg, de tetszik ez a szűkösség. A high protocol térben a férfiak nem ülhetnek a bútorokra. Nem szólíthatják meg

Összetört szívvel szerelmeskedni


Néha olyan érzés, mintha az élet azt akarná, hogy minden irányba egyszerre nőjek. Hogy akkor is tudjak végtelenül boldog lenni, amikor végtelenül szomorú vagyok. Hogy akkor is tudjak végtelenül szomorú lenni, amikor végtelenül boldog vagyok. A szívfájdalom nem a boldogság végén kezdődik. Ahogy a boldogságnak sem kell véget érnie ahhoz, hogy fájhasson a szívem. Most

Milyen sokféle erő van bennem


16 évig volt domina New Yorkban. Los Angelesben találkozhattam is vele személyesen. Most éppen tőle tanulok. Azt gyakorolom, hogyan testesítsem meg a bennem lévő dominánst. Hogyan legyek földelt akkor is, amikor feszültség vagy akár fájdalom vesz körül. Hogyan tartsam és töltsem be a teret. Önazonosan. Ismerni akarom az igazságomat, és kíváncsi vagyok, hogyan tudom élni,

Tökéletes pillanatok


Olyan figyelmet és gyengédséget adok magamnak, amit eddig talán soha. Olyan szeretetminőségeket, amiket eddig másoktól vártam, és másoktól kaptam. Minden érintés, sóhaj, lebegés, íz, textúra, amit magamnak adok eleven, életteli és mélyen tápláló. Sok gyönyörű csodát kaptam kívülről, másoktól. Sok belső teremet így értem el. Mások vittek el oda, mások segítettek kitárni az ajtót bennem.

Úgy megyek felfelé, ahogy elmerülök


Los Angelesben megváltozott bennem valami. Persze nem a város miatt, hanem a workshop miatt, az emberek miatt, és az hogy mindezt én adtam magamnak. Jó ideig éltem abban az illúzióban, hogy mivel egyedül vagyok, el vagyok vágva a szex sok ajándékától. És ez egy éhség, amit majd csak akkor tudok csillapítani, amikor valakivel együtt vagyok.

Most inkább ne beszélj!


Kifejezetten idegesítőnek találom. Nem érdekel, hogy mit mond. Szerencsére egy részét nem is értem. A szavai gyakran csak úgy átmennek rajtam. Magas és vékony és szemüveges és dohányzik és gyönyörű a teste.Van egyfajta szürkeség, ami körbelengi, letompítja. Funkcionálisan férfias. És erős. Sokkal erősebb, mint amilyennek látszik. Imádom nézni azt, ami látszik belőle. Főleg, ahogy mozog.

Ketten, idegenben


Újra meg újra rácsodálkozom, hogy mennyire jóképű. És hogy ez a szépség, mintha tényleg belülről fakadna. Ha szín lenne, nekem ő fehér lenne vagy nagyon, nagyon világos, majdnem fehér zöld. Szabadságot, tiszta teret és gyengéden erős jelenlétet ad, az angolok visszafogottságával, amibe valahogy belerobbantam én. Na nem olyan nagyon azért. Amikor azt kérdeztem magamtól, hogy

1 2 3 10

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.