Olyan ez a hely, mintha benne is lenne a világban, meg nem is. Habár körben üveg van, belül minden olyan süppedős. A szék annyira puha, hogy ahogy ülök, olyan érzés, mintha beleolvadnék. A színek lágyak, a minták puhán ragyognak. Nincs sok asztal, és a paravánok is segítenek az elválasztásban. A zene pont jó. Olyan érzés,
Olyan pezsgő volt a zene, és akkor már jó ideje táncoltam rá magamban. Örömmel. Boldogan, amikor odajött, és a kezei közé zárta az egyik kezemet? Kérsz sört? Nem kérek. És elhúztam a kezem, hadd mozogjunk együtt tovább. Kólát? Nem kérek semmit. Most így a jó nekem. A zene húz magával engem. Megmozgat. Élvezem. Próbál győzködni,
Apámmal régi és új családi fotókat nézegetünk. Én: – Olyan boldognak tűnsz gyerekként. Ő: – Az is voltam. Azt csináltam, amit csak akartam. Most nagyon más. Évek óta szinte csak a híreket nézi, és várja, hogy vége legyen a világnak. Hangosan méltatlankodik a karácsonyi családi filmeken, és öngyilkos merénylőket nézünk, és gyűjtjük a jeleket, hogy
Lassan öt éve már, hogy nem vagyunk egymásnak. Nem tűnik hosszú időnek, pedig sokszor meghaltam már azóta. És meg is születtem újra. De az is lehet, hogy minden maradt bennem a régi, csak ahogy az élet lesz más, úgy esik rám másfajta fény. Ott mosolyog azon a fekete-fehér képen. Mintha mindig itt lett volna, és
Én: – Milyen más, ahogy te dominálsz, mint ahogy én. Te sokkal melegebb vagy. Én meg komisz vagyok, és szeszélyesen, néha kegyetlenül dominálok. Ő: – Igen, én szeretem megtartani a bensőségességet. Te pedig távolságot építesz, amit aztán gyönyörűen oldasz fel.
Olyan érzés ez most, mint amikor feltűnik annak a szépsége, ami eddig is körbevett, de nem volt rá szemed.
Mostanában a kedvenc sorozatom (a Billions mellett) a The Handmaid’s Tale. Sokkal jobb, mint a film volt, és nagyon más is. És ez jó, mert a film, a szuper szereposztás ellenére nagyon nem jöt be nekem. (A könyvet nem olvastam még.) Ami megmaradt a filmből nagyon, az egy jelenet, amikor a parancsnok elviszi Offredet a
Ahogy felvettem, azt éreztem, hogy ez a ruha az enyém. Hogy átöleli és kiemeli a testemet. Imádom ezt az érzést. Meg is vettem. Ugyanebből a fazonból tetszett még egy másik variáció. Más szín, telt, nőies mintákkal, ugyanakkor visszafogottabb, mint az, amit megvettem. Mégis erősen gondolkozom azon, hogy visszamegyek, és megveszem. Ő: – Keress apropót, hogy megjutalmazhasd
Már több, mint egy hete nincs meg a dildóm. Imádtam. Iszonyúan hiányzik. Gyönyörű orgazmusokat köszönhetek neki.
A Hero’s Journey doesn’t suit us. It’s just not going to work.
We need something else, we need a new map.
