Christina Ricci photographed by Mario Sorrenti for The Face, Feb 1998

• Srác: -Ebből nincs kiút. Kapsz tízezret és elvered piára meg nőkre. Akármire. Mert nem tudod az értékét. Nem te izzadtál, nem te dolgoztál meg érte.
• Riporter: -Mondjuk sétálok, és el akarod venni a kamerát. Mit csinálsz?
• Srác: -Először csak mondom, hogy add oda!
• Riporter: -Bántanál?
• Srác: -Igen. Nem nagyon, de annyira, hogy tudd, komolyan mondom. És közben sajnálnálak, de nem mutatnám ki, mert akkor visszaélnél vele.

Ha megkérdeznék, hogy mi a legbiztosabb pont az életében, talán azt felelné, hogy Pé az. Már alig emlékszik azokra az időkre, amikor Pé nem volt vele. Persze tudja, hogy semmi nem tart örökké. Ő sem és Pé sem. Azt beszélték, hogy együtt halnak meg inkább, nem külön-külön.  Aztán vagy így lesz, vagy nem.

A világ, ami körülveszi, az sem biztos pont. Pont a múltkor mondta, hogy az a sok elfogadás és támogatás, amit sokfelől kap, azt az illúziót táplálja, hogy a világ szép és támogató. Mintha az a sok trágya azért kellene, hogy a virágok és gyomok is erősebbre, nagyobbra, kiirthatatlanabbra nőjenek. Valahogy neki leginkább ezt az arcát mutatja. De tudja, hogy ez csak illúzió. Persze ettől még igyekszik azt hinni, hogy az illúzió, miszerint a világ tud másmilyen is lenni, szintén illúzió, mert ez az ő saját, külön világa, és ettől más.

Néha meglepődik dolgokon. Például áll a tükör előtt, szájvízzel öblöget, és bizsereg a szája. Arra gondol, hogy nem tudja eldönteni, hogy ez az érzés jó vagy sem. És hogy le lehetne írni mondjuk kellemességi/kellemetlenségi faktorral. Meg persze le lehetne írni még egy csomó faktorral és változóval. Minél többet gondolkodik, annál több jut az eszébe. És próbálja elképzelni, hogy a nagy végtelenben milyen sokdimenziós görbét adna ki az a szájöblítés, ott a zuhanyzóban, a tükör előtt. Pedig igazából egy lényegtelen dolog. Kábé annyira lényegtelen, mint amikor a pillangó meglebbenti a szárnyát. Vagy épp nem lebbenti meg.

Néha kívülállónak érzi magát. Mintha a világ valami tőle függetlenül létező, hatalmas lény lenne. Sokkal inkább élő, mint ő maga. Szereti ezt. Valahogy többet lát, érez és tapasztal így a világból. Mintha ettől teljesebb lenne a kép. Egyszer régen, amikor még abba az iskolába járt, ahol a jövő fontos embereit képezték, volt egy feladat. Arra kellett választ keresni, hogy egy hajón mi lennél? Volt ott több kapitány, mentőcsónak, kormányos, meg mindenféle. Azt választotta, hogy ő az utas és azt csinál, amit akar. Erre azt mondták neki, hogy felszínes. Pedig nem az. Nincs igazán biztos pont az életében. Sem a felszínen, sem a mélyben, sem a magasban. Már nem is keresi.

Amit különösen szeretek benne, hogy egy téma fölé viszem az egeret, és máris látom, hogy mutatna vele a böngészőm. Így egy kattintással választhatok teljesen más hangulatot, más színeket. Most is átváltottam, erre.:) Egyszer már írtam két másik, kedvenc Firefox kiegészítőmről.

A másik netes téma, amiről írni akartam, az a richwp-t (ez egy wordpress alapú sablonokkal foglalkozó oldal) érinti. Nem ezt a blogot akarom megint átcserélni (bár idővel biztos az is megtörténik, és lesznek apró változások itt is),  de régóta keresek szép, megbízható, variálható témákat. A richwp témáit is így találtam. Valaha állítólag fizetősek voltak, de most ingyenesek. Regisztráció után e-mailben megkapod a letöltéshez a linkeket. Nem csupán a felhasználói, hanem a pro verziókhoz is, egy kis angol nyelvű, segítő irodalommal. A témák az egyszerű weboldaltól, a portfóliókon és webshopon át a magazin jellegű verziókig többféle szerkezetben léteznek. Az adminisztrációs részen pedig egyszerűen, gyorsan és könnyen át lehet változtatni őket. Ráadásul ha egy másik richwp témát választasz mégis, akkor nem felejti el az eddigi beállításaidat. Az oldalak beállításainál pedig előre beállított oldal sablonok léteznek, ami számomra nagy öröm volt. A teljes szélességű oldaltól, a részletes archívumon át a galériákig csak egyszerűen ki kell választani, hogy melyik formában szeretnéd megjeleníttetni az információidat. Kérdezzetek bátran, ha nem volt érthető.