Néha olyan érzés, mintha az élet azt akarná, hogy minden irányba egyszerre nőjek. Hogy akkor is tudjak végtelenül boldog lenni, amikor végtelenül szomorú vagyok. Hogy akkor is tudjak végtelenül szomorú lenni, amikor végtelenül boldog vagyok. A szívfájdalom nem a boldogság végén kezdődik. Ahogy a boldogságnak sem kell véget érnie ahhoz, hogy fájhasson a szívem. Most
Az autóban ültünk. Együtt töltöttük az előző éjszakát, és a délelőttöt. Még a tenyeremben érzem, ahogy elfenekeltem, de leginkább azzal játszottunk, hogy nekem minél több orgazmusom legyen. Volt vagy 50. Nem számolok már ennyi orgazmust. Néha, amikor belebúgja a fülembe amikor éppen élvezek, hogy Good Girl, akkor egészen elolvadok tőle, és tovább tágul bennem az
És azt írja nekem, hogy “mert a szerelem minden akadályt legyőz.” És ahogy ezt olvasom, sajnálom a szerelmet, akinek mindig hős, legyőzhetetlen lovagnak kell mutatnia magát fehér lovon. Aki nem lehet önmaga. És azt válaszom neki, hogy a szerelem nem győz le semmilyen akadályt. Az akadályokat emberek győzik le. A szerelem lehet erő. A szerelem
Egy pillanat műve volt. Egy pillanaté, amikor hirtelen kitágult a világ és mégis összehúzódott, valahogy megfoghatóbbá, valódibbá, egyértelműbbé vált. Mint amikor felkapcsolják a villanyt. Végre. Olyan sokáig kerestem, hogy milyen kapcsolatra vágyom, mi tesz igazán boldoggá. És ahogy visszanézek, annyi elemét látom. Jó, hogy most összeállt végre. Szabad vagyok. Mindig is az leszek. A szerelem
16 évig volt domina New Yorkban. Los Angelesben találkozhattam is vele személyesen. Most éppen tőle tanulok. Azt gyakorolom, hogyan testesítsem meg a bennem lévő dominánst. Hogyan legyek földelt akkor is, amikor feszültség vagy akár fájdalom vesz körül. Hogyan tartsam és töltsem be a teret. Önazonosan. Ismerni akarom az igazságomat, és kíváncsi vagyok, hogyan tudom élni,
Soha nem volt még ilyen azelőtt. Van időm most. Van terem. Van pénzem. Van inspirációm. Van küldetésem. Van bátorságom… Annyi mindenem van. Annyira vártam ezt az időszakot. Aztán ahogy eljött, először mégis megrémített ez a szabadság. Nehéznek éreztem. Nagynak. Idő kellett és tudatosság kellett, hogy megtaláljam ebben az egyensúlyomat. Akkor jött aztán el az az
I dreamt I would meet a brilliant man. I would steal his breath away.. ....and he, in turn, would steal me away from everything ugly into a secret world of our own. But Im awake now.
Olyan figyelmet és gyengédséget adok magamnak, amit eddig talán soha. Olyan szeretetminőségeket, amiket eddig másoktól vártam, és másoktól kaptam. Minden érintés, sóhaj, lebegés, íz, textúra, amit magamnak adok eleven, életteli és mélyen tápláló. Sok gyönyörű csodát kaptam kívülről, másoktól. Sok belső teremet így értem el. Mások vittek el oda, mások segítettek kitárni az ajtót bennem.
Anyu: – Mit csináltál a hajaddal, hogy ilyen szép göndör? Becsavartad? Én: – Nem. Magától ilyen, ha jól van táplálva. – Mindig is ilyen hajat akartam, mint amilyen most a tiéd. Anyunak hullámos a haja eredetileg, de gyűlöli a hullámokat. Az én hajamat is akkor szerette régen, amikor egyenes volt, vagy összefogtam. Mert csak úgy
