Tisztán feküdtem az ágyba. Csak egy vékony takarót húztam magamra. A bőröm annyira friss a zuhany után, hogy olyan érzés, mintha lélegezne. Nem mozdulok, mégis mindenem él. A bőröm alatt érzem az életet áramlani magamban. A hátamon fekszem, a karjaim kicsit oldalt. Teljesen önátadós póz. Hálás vagyok azért, hogy ennyire tudok érezni. Az folyton hullámzó
A szégyen nem elég erős ahhoz, hogy ne csináljunk szégyellnivaló dolgokat
Ott ültem mellette a kocsiban, és megfogta a kezem. Egészen meglepődtem az érintéstől. Nem akartam “visszafogni”. Nem akartam a mozdulatlanságot. Érezni akartam az ujjait. Magamba szívni az érintéseit. Olyan érzés volt, mintha kinyílt volt a tenyerem érzékenysége, hogy ott vagyok, és aztán ez az érzékenység továbbterjedt a karomon és a torkomon át a felforrósodó ajkaim
Mennyire más az én istenképem, mint amit a vallások mutatnak. Még a jó szót sem találtam meg rá, mert nekem isten többes szám, első személy. Velem az rezonál, hogy az élet nem leckék sorozata, és hogy nem küldetéssel jövünk a világra, ahogy egy gyereknek sem a küldetése, hogy 50 centiből százvalahány centi magas felnőtt legyen,
Már egy ideje használtam a sorsfordító megbocsátást a segítő munkámban. És én is végigéreztem már. A könyvet mégis csak most olvastam el. És nehéz volt. Nem a technika miatt, hanem az összes magyarázat és körítés miatt. Mert azt éreztem, hogy le akar nyomni egy olyan világnézetet a torkomon, ami sok szempontból más, mint az enyém.
Már egy ideje érzem, ahogy közeledik a sötétség. Nem fáj egyáltalán. A fájdalom nem csak a sötétség sajátja. Ahogy a szomorúság sem. Nem ezek a meghatározók. Valahogy máshogy állok most hozzá. Fokozatosan készítem neki elő a helyet magamban. Mintha egy barátom jönne látogatóba. És várom. Még meditáltam is. Elképzeltem, ahogy befogadom a szívembe. Nem állok
Olyan érzés ez most, mint amikor feltűnik annak a szépsége, ami eddig is körbevett, de nem volt rá szemed.
Azt kívántam, bár ezer kezem lenne, és egyszerre érezzek mindent.
A következő pillanatban meg annak örültem, hogy csak kettő van, mert olyan gyönyörű érintések voltak, és talán elvesztek volna ezer kéz között.
Szeretem ezeket a beszélgetéseket. Ilyeneket akarok magyarul. És akarok beszélni én is. És hallgatni is akarok. És rácsodálkozni. És egyetérteni vagy nem. Csak legyen meg ez a gazdagság. És ilyen gazdagon akarok élni.
