Tornázom.  Minden korábbi nyavalygásom ellenére rá kellett jönnöm, hogy imádom a súlyzós gyakorlatokat, szeretem a monoton edzéseket, na meg az erősödő testemet. Rengeteg örömet találok benne. Az is tény, hogy számomra az optimális edzés 20-40 perc. Afölött már túl sok. Ebben jól benne van az impulzivitásom és lelkesedésem. Olyan, mintha az agyamban egyet mozdult volna a fogaskerék. Szeretem az edzéseimet, és hiányoznak. A kötelező pihenőnapjaimon még szenvedni is szoktam a hiánytól.

A melltartóméretem 95 E(DD)-ről 85 F-re változott. Nem lett nagyobb a mellem “csak” a mell alatti körméretem lett jóval kisebb. Eddig 10 kiló mínusznál járok, de nem igazán erre gyúrok, hanem fittségre és erőre inkább. Persze jó lenne azért még fogyni valamennyit idővel, mégpedig praktikus okokból, könnyebben vásárolhatnék magamnak.

Megint csíkozódik a hasam, formálódik a vállam, a fenekem meg kerekebb, mint valaha. Jól érzem magam a bőrömben.

ÉÉÉs végre újra működnek a címkék és a kategóriák:)

Ez nekem mindig ellentmondott azzal, hogy minden pillanatban végtelen potenciál van, aztán arra gondoltam, hogy a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. De ebbe most nem akartam belemenni, egészen prózai okokból írok most erről.

Az év eleje óta fokozatosan tértem át az egészségesebb életmódra. És valahogy mintha minden támogatna ebben. Az egész annyira könnyen megy, vagy “csak” én veszem a nehézségeket máshogy, nem tudom. A sárkány éve van, én meg sárkány lennék. Talán jókor kezdtem bele, talán jókat választottam, de meglepően élvezem, és sok energiát nyerek belőle. Örülök neki, mert akár van minősége az időnek, akár nincs, akkor is magamnak köszönhetem mindazt, amit megtettem és elértem.

• Én: – Jaj, anyu már megint küldött nekem egy hülye köremailt. Imádkozni kell, és  azt írja, hogy Istennek terve van velem.
• Pé: – Hacsak meg nem nyomom az újratervezés gombot.