Ahogy felkel a nap


Késő éjszaka volt, amikor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem. Vettem be egy fájdalomcsillapítót. De nem hatott. Idővel vettem be még egyet.

Ez volt az első éjszakám itt, az új helyen. A szobám szép. Az ágyam nagy, és kényelmes. Alig várom, hogy szexelhessek benne. Mostanra egy bőröndnyi szexjátékszerem van. Ez most kiegészült egy matrac alá tehető kar és boka bilincs szettel, hogy könnyen és gyorsan lehessen bárkit rögzíteni.

Előveszem a telefonomat és sms-t írok neki. FuckToy-nak neveztem el.
“Most, hogy felébredtem éjszaka, arra gondolok, milyen lenne, ha arccal lefelé feküdnél itt az új ágyamban, egy kispárnával a csípőd alatt. Készen arra, hogy elfenekeljelek, vagy megkorbácsoljalak, végigkarmoljalak, simogassalak…
A lábaid terpeszben. Olyan könnyű így elérni a farkadat. A kezeid is meg vannak kötözve. Azt tehetek veled, amit csak akarok. Úgy be vagyok indulva most.”

Aztán elővettem ezt a blogot. Amióta itt vagyok Írországban, nem írtam semmit. Most olvasni kezdem magam. Visszafelé haladok. Emlékeket hívok elő. Befogadom magamat és múltamat. És olyan szép.

És írni akarok. Meg lefordítani az írásaim egy részét angolra. Azt hiszem, így tudom átengedni magamnak azt, amit még nem tudok angolul megfogalmazni. Olyan békét érzek.

És azt látom, hogy az élményeim szépségének és gazdagságának a kulcsa bennem van. Mindaz a varázslat, amit átélek, én vagyok. És amikor nem írok róla, amikor nem hatolok bele, akkor ellaposodik, tompul. És ez szomorú.

Úgyhogy ideje, hogy írjak újra. Hogy én legyek. Hogy elmélyüljek magamba. Hogy úgy lássak, érezzek, ahogy csak így tudok.

Tags:
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.