Elmenni szépen


Nem tudom, hogy mentem-e már el ilyen szépen valahonnan, mint ahogyan innen elmegyek. Sok szépet ajándékozva, magam után hagyva. És persze megjelenik az űr is. Mennyi minden fog hiányozni.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek innen, pár hónapra az anyuhoz költözöm Dublinba. Aztán majd tovább. Az tervem, hogy megtalálom majd, és belakom a saját paradicsomomat, bárhol is legyen.

Most egy kicsit kell a város az itteni eldugott élet után. Kellenek a workshopok, a a potenciálok sokasága, a sok újdonság. Legalábbis egy időre.

Aztán majd valami meleg szigetre vágyom, barátságos természetre, tisztaságra és szépségre körülöttem. Aztán nem tudom, hogy mi jön azután.

Biztosan az is szerepet játszik, hogy meghalt az apukám. Egy kicsit az anyuval lakni most a szívemnek is fontos. Júniusban pedig egy kis időt az öcsémmel töltök, és a mostohaanyámmal. Mindig csodáltam a mostohaanyám szívét. Szerény, végtelenül, szerető erős szív az övé. Az apám volt neki az élet. Azt kérte, ne hagyjam el teljesen, mert neki már csak az öcsém és én maradtunk az apuból. Nem fogom.

Ahogy az apura gondolok, annyi szeretet van bennem. Melegség van most és mosoly. És erősnek látom. Akartam egy saját szertartást, hogy el tudjam engedni a megbántottságomat, a fájdalmamat, a neheztelésemet, de hiába hívtam ezeket a részeket, nem jött semmi. Annyi minden feloldódott. Csak a szeretetet érzem. Tisztán. Végtelen hálával.

Az elmúlt pár hónapom a visszahúzódás jegyében zajlott. Főleg munka, tanulás és sok gyógyulás (detox és focusing). Két költözés. Egyre kevesebb holmi. Most az van, amikor nem tudom, mi lesz, de szívből tudom, hogy nem is kell tudnom.

A főnököm szomorú volt, hogy elmegyek. És vár vissza. Bármikor szeretném a helyem, csak telefonáljak, és jöhetek. Ez jó érzés. Szépen elmenni. Szépet hagyni magam után.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.