Összetört szívvel szerelmeskedni


Néha olyan érzés, mintha az élet azt akarná, hogy minden irányba egyszerre nőjek.

Hogy akkor is tudjak végtelenül boldog lenni, amikor végtelenül szomorú vagyok.
Hogy akkor is tudjak végtelenül szomorú lenni, amikor végtelenül boldog vagyok.
A szívfájdalom nem a boldogság végén kezdődik. Ahogy a boldogságnak sem kell véget érnie ahhoz, hogy fájhasson a szívem.

Most már tudom, milyen sokat bírok ebből egyszerre megélni, egyszerre átérezni. És hogy semmi nem tud megakadályozni abban, hogy boldog legyek vagy boldogtalan. Hogy semmi nem függ semmitől. Egyszerre történünk, élünk, lélegzünk, érzünk. Mindent.

Annyira, de annyira fáj, hogy VVV nincs már az életemben. Annyi minden emlékeztetett rá. A szívem néha mintha fekete lyukká akart volna összesűrűsödni, hogy összetörje és magába szippantsa először a csontjaimat, aztán engem, aztán az egész világmindenséget.

De mégsem ez lett. Barátok jöttek, és szerettek engem. Feltöltöttek. Beszélgettek velem. Megnevettetek. Tanultam és építettem magam. Olyan, de olyan jólesett.

Aztán találkoztam vele. ESsel. Igazából egy érdekes beszélgetésnek indult, aztán sokkal több lett belőle.

A tengerparton álltunk. Lassan közeledett a sötétség. Minden olyan egyszerű és magától értetődő a természetben. Könnyű érezni magam. Könnyű érezni őt. Talán nem is a természet ez. Talán csak ilyenek vagyunk mi együtt.

Olyan nyílt, hogy ettől először néha hátralépek, hogy aztán visszadőljek a karjaiba. Jó, ahogy ilyen erősen tart. Pedig érzem, mennyire szomjas rám. Őszinte szavakkal simogat. Megengedi, hogy lássam, hogy érezzem, milyen hatással vagyok rá. Mintha megfürdetne a saját esszenciámban és szépségemben. Szeretem a bátorságát, ahogy felfedi magát, ahogy beenged, ahogy kezdeményez.

Egy pubban vacsorázunk. Minden finom. Ott van minden érintésében. Jó ezt érezni.

Becsukja a szemét, hogy magába nézzen, és elmondja, nem azért van most itt, hogy egy kapcsolatba kezdjen. Nem emlékszem a pontos szavakra. Hogy nem akarja bántani a szívem.

Én: – Nem akarok kapcsolatba kezdeni. A szívem most romokban van. Én sem akarom bántani. De ettől még azt fogom tenni, amiről azt érzem, hogy tennem kell, és arra fogok menni, amerre azt érzem, hogy mennem kell. És sajnos elég jó vagyok abban, hogy szíveket törjek össze.

Mire felém hajol, és megfogja a kezem.

Ő: Én vagyok felelős a szívemért. Vállalom a felelősséget az érzéseimért. Azért is, ha összetörik a szívem. Máskor is meggyógyítottam már. Ha összetöröd, akkor is meg fogom. Nem kell aggódnod miattam. És teljes szívvel akarok itt lenni. 

Ettől valahogy mindketten megkönnyebbültünk. A szívem mintha nagyon sóhajtana.

A pub egy teljesen külön részében vagyunk. Csak a miénk. A vacsora finom. A pincér elújságolja, hogy milyen gyönyörű lakosztályaik vannak, ha egyszer úgy döntenénk, hogy eljövünk ide.

A vacsora végén nem akar még hazaindulni. Szívesen maradna itt éjszakára, hogy velem lehessen még, aztán hajnalban elindul haza, hogy beérjen a munkába másnap. Ha úgy döntök, hogy szeretném, tölthetjük az éjszakát itt együtt. Szeretném.

A lakosztály meseszép. Süppedős, puha szőnyeg mindenhol. Az ágy támlája életfa. A fények, a kandalló, a varázslatos képek, a sok puha párna, a színek mind körbeölelnek. Könnyű feloldódni itt.

Nem hoztam magammal semmit egy éjszakázáshoz. Még csak nem is randira öltöztem. De nem bánom. Jó érzés ilyen szabadon itt lenni.

Ő mégis csodálja a sötéten és buján hullámzó virágokat a blúzomon. Minden kis részletet rajtam. És a nagy íveket. A puhaságomat.

Hogy volt az, amit kérdeztél?

Hogy mennyire gondolod komolyan az Istennők szolgálatát.

Megmutathatom?

Mutasd meg.

És leültet az ágyra. Távolabb megy, és leborul elém. Olyan hódolattal beszél a Femininhez, hogy egészen befogadóvá válok. Nem csak hozzám beszél, de minden nőhöz. Nem csak a maga nevében beszél, de minden férfiéban. A hódolata legalább olyan igaz, mint az, amikor bocsánatot kér. Az egész bensőm mintha a spirál lenne, ami magába enged, és eljuttat minden középpontjába.

Nem akarok válaszolni semmit. Hagyom, hogy eljusson hozzám mindaz, amit mond. Hogy a mindenség része lehessen. Csak később önt el a Masculin csodálata. Könnyeket csal a szemembe a férfi sebzettsége, fájdalma, bűntudata. Ez a kép már mindig a részem lesz. Minden szépségével és ajándékával együtt.

Amikor szerelmeskedünk, olyan könnyű beengedni az érintéseit és az érzéseit. Annyira átjön és éget a vágya, hogy néha nem tudom, hogy az övé-e vagy az enyém. Aztán el is engedem, hogy megpróbáljam szétválasztani. Csak hagyom, hogy elárasszon és reszketésekben, orgazmusokban lüktessen át egy másik világba.

Néha belesajdul a szívem, ahogy előtör egy kép vagy egy érzés a szívem fájdalmából, egy sötéten égő emlék szépsége VVV-ről és rólam, hogy aztán felváltsa ez a fényes gyönyör. Velük együtt hullámzom.

Aztán megkérdezi, hogy készen állok-e, hogy befogadjam, és ettől még tovább nyílok. Vajon így érzi magát egy virág, amikor kinyitja a szirmait? Ilyen puhának? Ilyen gyönyörűnek? Ilyen befogadónak? Ilyen elevennek? Ilyen érzékenynek?

Olyan puhán sötétek és ragyogóan fényesek a szemei. Beléjük bújok. Biztonságban vagyok. Ahogy a végigsimítom a hátát, az olyan, mint a selyem. Nem csak a bőre, hanem a mozgékonysága, az ereje, a rugalmassága, ahogy körém tekeredik, átölel és megtart. Szeretem ezt érezni, megsimogatni, felfedezni.

Az orgazmusaim néha egészen finoman hullámoznak végig rajtam. Máskor olyan erősek, hogy szinte hangtalanul nyílok kifelé. Mintha minden orgazmussal meghaladnám önmagam, és még tovább nyílnék. Aztán még annál is tovább.

Mit jelent a neved?
Azt jelenti Szabadság.

Hajnalban, amikor felöltöztünk már, hogy indulunk, átölel és zene nélkül táncolunk kicsit. Egy doboznyi házi browniet is kapok búcsúzáskor. Mennyi részlet egy éjszakából, ami régi és új emlékeket tükröz vissza nekem, bennem. Emlékszem. És jó ez így.

Tags: ,
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.