Most már tudom ezt is. És ettől minden más lett. Pont amilyen mindig is volt.


Egy pillanat műve volt. Egy pillanaté, amikor hirtelen kitágult a világ és mégis összehúzódott, valahogy megfoghatóbbá, valódibbá, egyértelműbbé vált. Mint amikor felkapcsolják a villanyt. Végre.

Olyan sokáig kerestem, hogy milyen kapcsolatra vágyom, mi tesz igazán boldoggá. És ahogy visszanézek, annyi elemét látom. Jó, hogy most összeállt végre.

Szabad vagyok. Mindig is az leszek. A szerelem és a Kapcsolat nekem két emberből áll. Mindig is kettőből fog. És ugyanakkor teljesen aszimmetrikus. A vágyaim szabadok, a vágyaim az életem, és meg is fogom élni őket. És ettől semmi nem tarthat vissza. A szerelem sem. Nem azért, mert a szerelem, a társam nem elég, vagy nem elég fontos. Hanem mert az élet a legfontosabb.

Sokáig azt hittem, azért, mert ilyen vagyok, nem tudok igazán szeretni. Ma már tudom, hogy nem így van. Én így tudok szabadon szeretni. Igazán. Szívből. Minden pillanatban őszintén.

Ugyanakkor olyan társat keresek, aki nem ilyen. Aki monogám. Aki csak engem akar, akinek az istennője vagyok. Ettől nyílok ki igazán. Ez az amitől szárnyalok, és olyan magasságokba és mélységekbe tudok eljutni, ahová máskülönben nem. Nem félelemből, nem traumák vagy egyebek miatt, hanem mert mi így vagyunk mi.

Sokáig azt hittem, hogy azért mert a társamat szabadon tudom engedni, ezt is kell tennem. De nem így van. És ezt senkire nem akarom ráerőltetni. Olyan társra vágyom, aki alapból ilyen. És ezért kerestem sokáig monogám kapcsolatot, mert vágytam ennek a stabil, megdönthetetlen tartására.

Ettől még akarok majd vele többesben játszani. Mert ilyen vagyok. Többesben játszani szeretős. De én akarom megmondani, hogy kivel játszunk. És arra vágyom, hogy a társam biszexuális legyen. Mert én így akarok többesben is játszani. Mert ez tenne boldoggá. Meg a cuckolding.

És ahogy ez az egész összeállt, annyira, de annyira hihetetlen volt. Írtam egy kedves barátomnak, hogy szükségem van rá, hogy beszéljünk erről, hogy szükségem van a semlegességére, a kérdéseire, hogy nekem is világosabb legyen. És akkor még nem tudtam, de azért is, hogy mindezt ki tudjam hangosan mondani.

És ha azt gondolod, hogy ilyet nem lehet, vagy hogy ez önző dolog, akkor arra azt mondom, hogy nem teljesen értek egyet.

Aztán egy hét alatt három olyan férfival randiztam, akikkel a beszélgetés során kiderült, hogy pont ilyen kapcsolatra vágynak. Persze ettől még nem feltétlenül vagyunk egymás társai, de ha elhiszem, hogy egy kapcsolat nem lehet ilyen, akkor talán egyikünk sem kapja meg soha azt, amire igazán a szíve mélyén vágyik.

Az egyik randimon, ami amúgy nem is randinak indult, hanem egyszerűen csak beszélgetésnek arról hogy mire is kattanunk, és mi a jó ebben. Én akkor már tudtam, mire vágyom. Ő is tudta, de még soha nem merte kimondani sem senkinek.

Ott ült mellettem a boxban, és annyira szívből, őszintén beszélt, hogy egészen elolvadtam mellette. Remegtek az ajkai, ahogy kimondta, hogy igazából ő egy cuckold kapcsolatra vágyik. Az egyik legszebb dolog volt, amit életemben láttam.

Ő: – És ha féltékeny lennék, és vissza akarnálak tartani, mit csinálnál?
Én: – Nem tudnál visszatartani. Sőt ez még jobban meg is erősítene magamban.
Ő: – Akkor jó.

Egészen megkönnyebbült a válaszomtól.

És annyi minden nyer értelmet már egészen a gyerekkoromtól. Másképp látom a múltamat. Azt volt a legnehezebb elhinnem, hogy van jogom leásni a szívem mélyére, hogy van jogom vágyni arra, amire igazán vágyom, van jogom rá, hogy kimondjam, és van jogom rá, hogy éljem.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen orgazmus ízű. MMM de jó.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.